Gyurcsány Ferenc magyar, s Robert Fico szlovák miniszterelnök Brüsszelben találkozott, s közös sajtótájékoztatót is tartottak. Normális esetben a két kormányfő tárgyalása nem több mint egy egyszerű diplomáciai esemény. A helyzet azonban nem normális.
Előzmények dióhéjban
A 2002-es választások óta kisebb-nagyobb intenzitással, de napirendre kerül Magyarországon a környező államokkal való kapcsolattartás. A baloldal nem kevésszer vetette a jobboldal, s személyesen Orbán Viktor szemére azt, hogy kormányzása alatt megromlott a viszont Romániával és Szlovákiával, s ez nagyon nagy baj. Most 2008-at írunk, a helyzet pedig jottányit sem változott. Ki tehet erről? Orbán Viktor, vagy esetleg „Gyurcsány a hibás”? Alighanem egyik sem igaz a maga leegyszerűsített formájában, hiszen egyik magyar politikus sem tett olyat, ami miatt szomszédainknak bármilyen jogalapjuk lenne megorrolni rájuk (a belpolitikai vetület, ezen belül leginkább a nemzeti érdek érvényesítése, illetve annak hiánya most más lapra tartozik).
Bagoly mondja
Részlet egy Duray-interjúból
Kérdés: Egy különös szlovákiai törvény szerint az állami támogatásokat földrajzi szempontból kategorizálják. Amelyik település alacsonyabban fekszik a tengerszint feletti 277 méteres magasságnál – s itt élnek a felvidéki magyarok –, kevesebb támogatásra jogosult, mint a magasabban fekvő, zömmel szlovákok lakta hegyvidéki települések.
Válasz: Nyilvánvaló, hogy diszkriminatív az önkormányzatok támogatását célzó törvény. Ha nem változó éghajlati körülmények között élnénk, akkor a hegyvidéken télen valószínűleg többet kellene fordítani a közterületek takarítására, mint a sík vidéken. Persze ez sem teljesen igaz, mert sík vidéken is óriási hófúvások szoktak előfordulni. Ha sok a csapadék, belvizessé válik a sík vidéki terület, a felmelegedés miatt pedig egyre inkább jellemző az aszály. Lehetséges, hogy újra kellene fogalmazni a sík vidékiek és a hegyvidékiek állami támogatását. Nem tartom kizártnak, hogy az unió más tagországaiban is figyelembe veszik az éghajlati viszonyokat a támogatások megítélésekor, de nem hiszem, hogy a tengerszint feletti magassággal meghatározható a rászorultság mértéke. (www.duray.sk)
Robert Fico Szlovákia miniszterelnöke. Eddig nincs is baj. Ami már probléma, hogy az országlása alatt a magyar szórványterületeken lévő települések állami támogatásait mondvacsinált indokokkal csökkentették, a magyar nyelvű oktatást folyamatosan lehetetlenítik el (ami rövidesen igaz lehet a magániskolákra is), Fico koalíciós partnere, Jan Slota ámokfutásairól lassan Dosztojevszkijt megszégyenítő vastagságú könyvet lehetne kiadni. Mindezen túl nem felejthetjük el Malina Hedvig ügyét, ami ugyanis jócskán túlmutat saját magán. Ott ugyanis, ahol a bűnözőknek állami szinten falaznak, iszonyatos morális problémák vannak. Volt ember, aki egy pillanatig is elhitte, hogy Malina Hedvig megverte magát? Roman Kvasnica, a magyar lány ügyvédje mindenesetre nem régen kijelentette: bárkivel megtörténhet az, ami Malina Hedviggel.
Magyar Gárda vs. szlovák kormány
Mindezek után Robert Fico, ha Magyarországról beszél, akkor Magyar Gárdázik. Persze, mást még ha nagyon akarna, akkor se tudna felhozni, mert a jelenlegi magyar külpolitikára minden jellemző, csak az erő nem. Egyébként is: Ficonak mi köze van a Magyar Gárdához? Magyarországon a Gárda még sohasem foglalkozott az itt élő, s igen kicsi számú szlovák kisebbséggel. Illene először a saját háza táján rendet rakni, s csak azután támadni az éppen aktuális magyar miniszterelnököt – persze, csak ha van miért. A Magyar Gárda nem ér fel a szlovák kormány magyarellenes döntéseivel, akárhonnan is nézzük.
Fico a brüsszeli találkozón érzékeltette: egy „félfasiszta szervezet” veszélyesebb mint az, hogy a szlovák tizenöt évesek 40%-a ellenséges érzelmeket táplál a magyarokkal szemben. Márpedig Fico tudja jól, hogy nincs igaza, s csupán a mundér becsületét védi. A Magyar Gárda miatt lehet hisztizni, ami sok tekintetben meg is állja a helyét, mert valóban nem elegáns egy európai uniós országban gárdázni. Azonban amíg Fico nem képes (vagy nem is akarja) megfékezni a tisoista Slovenská Pospolitost’-ot, addig a szlovák kormányfőnek semmilyen jogalapja nincs Magyarországot támadni a Gárda miatt. Másfelől Magyarországon nem divat embereket a nemzetiségük miatt bántalmazni, amennyiben pedig egy-egy elszórt eset mégis előfordul, azt a magyar rendőrség és bíróság független módon, szakszerűen vizsgálja ki, ellentétben Szlovákiával.
Nem rossz szándék, csak érdekvédelem
Kvasnica a szlovák igazságszolgáltatásról
„Biztos vagyok abban, hogy Malina Hedviget megtámadták, ez nem volt véletlen támadás”, s az ügy kivizsgálásában a bűnüldöző szervek „teljes mértékben csődöt mondtak.”
„A Malina-ügy már régen nem csak Malina Hedvigről és néhány nyomozóról szól, hanem arról, hogy mi, szlovákok mit engedünk meg a hatalomnak, és hol az határ, amikor azt mondjuk: ne tovább!”
„Amit a bűnüldöző szervek ebben az ügyben művelnek, annak nemhogy a szakszerűséghez, de az igazsághoz sincs semmi köze.”
„Az egyetlen tisztességes megoldás az lenne, ha az érintettek beismernék: 2006 szeptemberében (a kormányfő, a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány nemzetközi sajtótájékoztatón elhangzott vádaskodásakor) az egész szlovák, sőt a nemzetközi nyilvánosságot is becsapták.”
„A tettesek és felbujtóik” ma sem ülnek ölbe tett kézzel, „hanem mindent megtesznek azért, hogy befolyásolják a vizsgálat kimenetelét.”
„A rendőrség és az ügyészség egynémely képviselői mintha teljesen elveszítették volna azt a képességüket, hogy különbséget tudjanak tenni jó és rossz között.”
„Egy olyan országban, ahol a bűnüldözésből és az igazságszolgáltatásból hiányzik az egyszerű emberi tisztesség, és ez még csak közfelháborodást sem kelt, bárkivel megtörténhet az, ami Malina Hedviggel történt.”
Forrás: www.vajdasagma.info Fico nincs tisztában azzal, hogy ha valaki még rajta kívül az érdekeit igyekszik képviselni a nemzetközi porondon, az nem jelent ellenséges közeledést, az nem jelent rossz szándékot, az nem jelent annektálási igényeket. Alighanem természetes reakció (lenne) a magyar politikai elit részéről (bármilyen színezetű is legyen az) az elcsatolt nemzetrészeken élő magyarok védelme és támogatása, amit ha valaki támadásként értékel (mint Fico koalíciós partnere, Jan Slota).
A piacon a konkurenciát nem tűrő szolgáltató jobb is, ha levonul a piacról, ugyanis egy demokratikus piacgazdaság természetes sajátja az érdekek érvényesítése az ellenérdekek ellenében. Egy demokratikus nemzetközi közösségben (mint amilyennek az Európai Unió mondja magát) a helyzet ugyanez. Ha valakinek politikusként ez nem tetszik, akkor más munka után kell nézni, nincs mese.
Tanulni a jobbtól
Igaza van Gyurcsány Ferencnek, amikor azt mondja (a Magyar Nemzet tudósításából idézve): „ha megsebzik a lelkeket, attól az Ipolyságban még kell hidakat építeni”, ezt a mentalitást melegen tudjuk ajánlani a magyar miniszterelnök szlovák kollegájának. Gyurcsány ezen mondata már hasonlít egy nemzetéért felelős politikus nyilatkozatáshoz, még akkor is, ha a miniszterelnök eddigi ténykedése joggal ad okot némi szkepszisre, már ami a határon túli magyarság iránti elkötelezettséget illeti (például: kettős népszavazás). Ficonak lehet a magyarokat nem szeretni, de attól még Szlovákia országalkotó lakossága, akik hátrányos megkülönböztetése nem jelent mást, mint hogy Szlovákia egy részét diszkriminálják negatívan. Egy szlovák nacionalistától ez eléggé ellentmondásos.
hirextra.hu, Kőrösi Viktor Dávid
