Hosszú évtizedekig voltam előfizetője – a hol volt, hol nem volt szerény fizetésemből – az egyetlen magyar nyelvű szlovákiai napilapnak, de pár évvel ezelőtt betelt a pohár, s azt mondtam: elég. Mégis, hogy tudjam, mi zajlik olykor ebben az országban (mert már lassan analfabéta szintre süllyedek az itteni társadalom-politikai tájékozatlanságom terén – megvan az okom rá), olykor előfordul, hogy „bűnbe esek”, és néha megveszem a még magyarul írott, de nem rólunk, s nekünk szóló napilapot.
Ma, a június 14-i számot átlapozva azért mégis megdöbbenve vettem tudomásul, hogy egy szó kevés, de annyi sem íródott le az itt élő magyar fiatalok, egyetemisták rendezvényéről, a II. Martosi Szabadegyetemről. A trencséni Pohodáról azonban cikkeztek, csaknem fél oldalon, megvallom nem tudtam elolvasni dühömben. Vajon kinek írták? Bözsi néninek, Pista bácsinak (mert ők ugye nem „gépeznek”, így csupán a napilapokból értesülnek a hírekről)? Vagy annak a szűk rétegnek, aki szélesebb körű érdeklődésre tart számot? De, hát azok meg az interneten megnézhetik, mert úgy még érdekesebb, vagy esetleg a szlovák tévécsatornákon tájékozódhatnak.
Na, felvidéki (vagy ahogyan az egyetlen magyar nyelvű napilap írja és használja: szlovákiai) magyar fiatalok, szakmunkások és értelmiségiek, ti, akik netán magyar fesztiválon vesztek részt, közreműködtök, uram bocsá’, tesztek is az itteni magyarságért, megmaradásért valamit, ti, az egyetlen magyarul nyelvű napilapban nem kaptok teret. Ez már nem Most-Híd – MKP párharc, ez egy elvetemült gonosz hozzáállás. S akkor csodálkozunk azon, hogy hol tart az itteni magyarság csaknem minden területen.
Igaz, van kivétel az egyetlen napilapunknál is, mert ha botrányszagot fognak, akkor címbe foglalva hirdetik, nevezik meg azt is, ami nincs megnevezve. Legfőképpen Csemadok-témában (mert én még Csemadok rendezvényről régebben, s most sem igen olvastam jó hírt (lásd a párkányi Csemadok-ügyet, amelyről háromszor is cikkeztek). Ugyanez a helyzet az MKP-val. Amint félreérthető egy hír, abban a pillanatban megjelenik. A közelmúltban is elkaptam egy hírt a lapból. A cikk szerzője – még az EP Petíciós Bizottságának alelnökévé választása előtt – pontatlanul idézve szerette volna pellengérre állítani Csákyt.
Azon gondolkodtam, vajon meddig mehet ez így? Persze tudom, sajtószabadság van (na meg sajtókiszolgáltatottság), s ezért újra és újra meggyőz a lapnak ez a hazai monopolhelyzete, hogy bár egyedüli napilap, mégis bojkottálnunk kellene.
Szerencsére, van egy másik lap, amely minden igyekezetével azon van, hogy a felvidéki magyarok által lakott régiókat felkarolja, a Szabad Újság, amelyben csak bízni tudunk. Bízni, hogy egyre jobb lesz, és a miénk marad.
S természetesen itt van a mi felvidéki hírportálunk, amely nem véletlenül kapott díjat a közelmúltban, mert rólunk és nekünk szól. Csak tudjuk, hogy a hazai magyarság nagyrésze még mindig nem kötődik szorosan az internetes portálokhoz (hál’ Istennek), s ezért a felelőseink, politikusaink feladata marad továbbra is, hogy minden igyekezetük között ott legyen egy hazai magyar napilap indítása, amely sokoldalúságával eljut minden politikai nézetet valló, de nem politizáló legkisebb közösséghez, olvasóhoz is. Véleményem szerint egy ilyen napilapra nagy szükségünk van.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
Fotó: Petrás Amália
