Nyilván nem véletlen, hogy a diktátor lelkületű nagyfőnökök oly szívesen a megváltó szerepében igyekeznek tetszelegni. Ebben a cudar időben, amikor a sok probléma úgy zuhog ránk, mint a kéneső, szinte magától kínálkozik ez a szerepkör. Az iszlám világ a maga visszásságaival és érthetetlenségével eléggé sajátos vadhajtásokat növeszt a lelkünkben, ám az mégis túl messze van tőlünk, semhogy máris nagyon félnünk kéne attól. Ami veszélyesebb, az itt van a szomszédban.
Az egyik ilyen „veszélygóc” Szlovákiától délre van, nyugati sugallatra korszerűsített (aktualizált, vagyis „elfogadhatóbb”) magyar kártyaként hasznosan használható, nagyfőnökünk övből el is ereszt néha egy-egy jól célzott és jól álcázott lövést. Mikor például azt mondja, hogy az ellene irányuló utcai demonstrációkra nem úgy fog reagálni, mint Orbán Viktor, aki ellentüntetést szervez. Nagyfőnökünk szerint ez ugyanis nem megoldás, nem is az ő stílusa, mert hát ő demokrata.
Az ám, csakhogy a sokkal valósabb veszély tőlünk keletre van, mivelhogy ott, bárhogy tagadnánk, háború folyik. A szlovák miniszterelnök szemében ez csak amolyan apró-cseprő csetepaté lehet, mivelhogy biztos információi alapján sokkal nagyobb háború várható ott, ennek valószínűségét még százalékban is kifejezte. Kész borzalom, mi várna ránk, ha nem volna olyan talpraesett miniszterelnökünk, aki szerényen nem hajlandó ugyan előtérbe kerülni, de aki csöndes háttérmunkával mindent elsimítani tudna. És ez persze más, mint amit Orbánról mondanak, s aki miatt majd Merkel kancellárasszony kénytelen Budapestre jönni, hogy jobb belátásra bírja magyar kollégáját. A latin közmondást szerint ha ketten teszik ugyanazt, akkor az nem ugyanaz: ezt akarja minden áron bizonyítani megváltó barátunk? Bár: tudtommal Orbán nem készül Moszkvába putyinozni. Közben pedig eszébe jut az embernek (illetéktelenül, hát persze), vajon nem bűnös pánikkeltés az, amit Fico a valószínű háború riogatásával mond. Bár ki tudja, talán mégis jó, hogy Moszkvába utazik, ott majd biztosan elintézi Európa sorsát, elhárítja a sugallt amerikai-orosz háborút Európa területén (Szlovákia ettől szenvedne nagyon, ezért hazafias kötelessége tenni az ellen valamit).
Megható lesz bizonyára az a találkozó, Putyinnal majd egymást bizalmasan elvtársnak szólíthatják. Alighanem jó benyomást kelt az is, hogy Krim bekebelezése Fico szerint rendben van, ellentétben Koszovóval, ami föltűnően hasonló eset (eltekintve attól, hogy ott nem katonai megszállás következtében szavazták meg nem is az Albániával való egyesülést, hanem az önállóságot), és természetesen összehasonlíthatatlan Szlovákia déli, magyarlakta vidékének autonómiakérdésével. Ezek után Orbán Merkellel együtt bizonyára nagyot irul-pirul majd szégyenében – no nem azért, mert veszélybe sodorták kontinensünket, hanem mert egy kis ország nagy formátumú politikusa szégyenítette meg bölcs tettrekészségével. Ne is gondolja a hazai ellenzék, hogy bármit elérhet, ő, Fico Szlovákiában (és persze Európában) megkerülhetetlen, nélküle összeomlik a világ, minimum azonban Európa szíve: Szlovákia. Mert ugyan ki tudná, ha nem ő, hogy a rengeteg összeesküvési elméletnek mi a veleje, mi igaz abból, s főleg hogy merre vezet a kiút. Még jó, hogy ilyen előrelátó a haza megmentője. Hálaadó misét kéne ezért olvasni. Az elvtárs talán még ministrálni is eljön.
Aich Péter, Felvidék.Ma
