Az idei december olyan, mint amilyenhez jó tíz éve hozzászokhattunk már – semmi hó, semmi karácsonyi hangulat!
Mikor reggel elindulsz a mindennapi rehabilitációdra, már nem tudsz toronyiránt átvágni a Fő téren, az árusok bódéi miatt, hanem kerülőt kell tenned. Mikor egy óra múlva visszafelé jössz, már a tömeg is megjelent. Igaz, az emberek jobbára csak nézelődnek, ami az árak színvonalát elnézve nem is csoda. Ez azt jelenti, hogy az árak legalább kétszer magasabbak, mint a szomszédos üzletekben – de hát a karácsonyi hangulatot is meg kell fizetni.
A karácsonyi hangulatról pedig a zene gondoskodik, amely teljes hangerővel szól a hangszóróból. A karácsonyi hangulat másik eleme az a betlehem, ami a városháza oldalába van építve, benne azokkal a figurákkal, amiket az iskolások készítettek.
No és a forralt bor, mert forralt bor nélkül nincs is karácsonyi vásár.
Délután újra kijössz a forgatagba, mert már napok óta hirdetik plakátokon, hogy a szabadtéri színpadon koncertek lesznek. És valóban, a színpad körül már olyan a tömeg, hogy neked óvatosan kell kerülgetned kocsiddal az embereket, hogy el ne üsd őket. Főként a kisgyerkőcökre kell vigyáznod, akik a legváratlanabb pillanatokban kerülnek az utadba. Mióta a városba költöztél, azóta nem győzöl csodálkozni, hogy mennyi itt a gyerek, a babakocsit toló anyuka, apuka. Itt, úgy tűnik, nem hallottak még a demográfiai válságról.
A színpad körül már olyan nagy a tömeg, hogy nem mész tovább. Mire leparkolsz, máris felhangzik a „Micimackó”, és a gyereksereg együtt üvölti az előadókkal…
„…Hull a hó és hózik-zik, Micimackó fázik-zik!”
Ezután, Paff, a bűvös sárkány viszi el a közönséget a hátán a mesevilágba, majd megint megénekeltetik a nézőket…
„Mennyből az angyal, lejött hozzátok…”
A koncert végén a „Halleluja” a ráadás, és a „Kell még egy szó…”
Mikor indulsz haza, akkor látod, hogy az árusok is csomagolnak már. Ennek a napnak is vége van már. Egy, decemberi, tavaszi napnak.
Sztakó Zsolt, Felvidék.Ma
{iarelatednews articleid=”50700,50481,50464″}