Dunajszky Géza felvidéki író két könyvének korábbi bemutatója után január 13-án évadnyitó előadást tartott a Pozsonyi Casinóban.
A készülő harmadik kötetének gerincét képező, a felvidéki tömegmészárlások kegyetlen történéseiről szóló írásaiból Felvidéki magyar holokauszt – Temetetlen halottaink címen adott dokumentumfilm-vetítéssel egybekötött izgalmas ízelítőt.
A kutató az előadás előtt elárulta: „a tragédiák mértékét nem lehet kilókra, sem méterekre mérni. Mindenkinek a saját és nemzete balsorsa fáj legjobban. De különösen fáj az agyonhallgatott és letagadásra ítélt kegyetlenkedés, amelyre sok évtized után derül fény, és amely semmiben sem különbözött a háború alatt a németeknek vagy a szovjeteknek emberiesség ellen elkövetett bűneitől.
A felvidéki magyar közösségnek is meg volt tehát a maga holokausztja, csak erre békeidőben, 1945. május 8-a után került sor. Az egyik helyszíne a Duna túlsó partján, Pozsonyligetfalu határában volt, a Köpcsényi úton, ahová a pozsonyi magyarokat gyűjtötték már 1945.április 8-ától. Először csak az áldozatok személyiségét igazoló dokumentumokat, hasznavehetetlen személyes tárgyaikat égették el a táborparancsnok lakásának kemencéjében.
Később a meglopott és életüktől megfosztott családok: gyermekek, fiatal fiúk és lányok, idős asszonyok és agg férfiak előkerült tetemét is igyekeztek eltüntetni a hóhérok. És csak a hóhérok csicskásai hanyag munkájának köszönhető, hogy a történtekről maradtak fenn dokumentumok, amelyek leleplezik a felbújtatókat, az elkövetőket, és fényt derítenek a számunkra megmagyarázhatatlan okokra” – fogalmazott az író.
A bemutatott dokumentumok két nagy tömegmészárlásról adtak megdöbbentő bizonyítékot. Az első 1945. június 18-áról 19-ére virradóra történt a Přerov melletti Horní Mostěnice határában, a Svéd sánc nevű dűlőben. Itt 265 (120 nőt, 74 gyermeket, 71 idős férfit) dobsinai és környékbeli személyt mészároltak le a Pozsonyligetfalui 17. gyalogezrednek Prágából az állomáshelyükre tartó katonái. A nagyobb tragédiák sora csak ezek után következett be. Azután, hogy a katonák és parancsnokaik megérkeztek az állomáshelyükre, és átvették a magyarok számára létesített pozsonyligetfalui gyűjtőtábor felügyeletét. Az ezred első szakasza a volt zsidó munkaszolgálatosok után maradt megsemmisítő tábor területén (Köpcsényi út) különleges megbízatást kapott. Ugyanazzal a feladattal bízták meg őket, mint a nácik a munkaszolgálatosok katonai felügyelőit.
Csak most a katonák Eduard Beneš titkos parancsa alapján a vagyonos pozsonyi magyarok és németek megsemmisítését kapták feladatul. A dokumentumok között ez az Eduard Beneš által írt levél is előkerült. Tanúvallomások alapján tudjuk, hogy ami 1945. június 20-a után a Csehszlovák Hadsereg 4. hadosztályához tartozó katonák és parancsnokainak, név szerint Eduard Kosmel táborparancsnok irányítása alatt Pozsonyligetfalun történt, az vetekszik az Auschwitzban vagy Dachauban történt kegyetlenkedésekkel.
Az 1947 tavaszán és nyarán kihantolt 530 áldozat teteme vélhetően csak töredéke azon áldozatok számának, amelyek a mai napig a volt erődrendszer tankelhárító árkaiban nyugszanak. Csak további kihantolásokkal lehet majd megállapítani az áldozatok végső számát és a haláluk okát. A dokumentumok mellett tanúk is segítségére voltak a kutatóknak, akikről az előadó név szerint említést tett. Azért a „kutatók” többes szám, mert ez ügyben Dunajszky Géza mellett Szabó József, a Magyar külügyminisztérium szlovákiai főtanácsosa is aktív feltáró munkát végzett. (Honlapunkon munkájáról szintén olvashatnak beszámolót.) Kettejüknek köszönhető, hogy a történtek ismerete már abba a stádiumba jutott, hogy emlékköveket helyezhetünk el a megsemmisítő tábor és a kivégzések három helyszínén, illetve egy emlékművet a ligetfalui temetőben a kihantolt áldozatok tömegsírjainál.
Az első emlékkövet a BS-6-os betonerődnél, a kivégzések egyik helyszínén 2015. június végén szeretnék felavatni. Az előkészítő munkák már javában folynak, és ennek keretében az emlékmű-előkészítő bizottság 2014 júniusában közadakozást hirdetett. A gyűjtőszámlára vonatkozó adatok honlapunkon is megtalálható.
Dunajszky Géza az előadás után azt nyilatkozta, a kutatásban nem az elkövetők elleni bosszúvágy vezérelte, hanem az a cél, hogy az ilyen és az ehhez hasonló tragédiák sora soha ne forduljon elő tájainkon, a Kárpát-medencében.
„Elég volt az öldöklésből, az ellenségeskedésből, a temetetlen halottakból, a tömegsírokból. Aki ezt nem érti meg, annak nincs helye az európai politikai pártok vagy országok élén. Azt szeretném, hogy a négy emlékkő elhelyezése után a 2020-ra a pozsonyligetfalui temetőben tervezett emlékmű megépítését a szlovák és a magyar kormány együtt szorgalmazná, a költségeit közösen állná, amely ezután a szlovák-magyar megbékélés emlékműve is lenne!” – fogalmazott portálunknak a téma kutatója.
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49547,43495,43229″}
