A Hont megyei nemesi családok kutatói-leszármazottai Ipolybalog után északi irányba vették útjukat, hogy a további ősök nyomába eredjenek. Így jutottak el Kelenyébe, a történelmi táj ugyancsak régi helysége, amely az Ipolytól északra, 218 méter tengerszint feletti magasságban települt a szlovák-magyar nyelvhatáron, dombok, hegyek karéjában. Első okleveles említése 1257-ben fordul elő Kelenen alakban. Hosszú időn át a gróf Koháryak, a Szmrecsányiak; a Luka, a Kubinyi és a Csáky-Pallavicini családok birtokolták.
Itt keresendők a Stummer-Ipolyi családok anyai ágának felmenői. A falu szülötte Szmrecsényi Arzénia (1802-1881), 
az a művelt nagyasszony, aki Ipolyi Arnold tudós püspök édesanyja volt, s akinek Ipolyi a keresztény nevelést, az anyanyelvünk, történelmünk és irodalmunk iránti szeretetet köszönhette. A Stummer Ferenc főszolgabíróval kötött házasságukból hat gyermekük született: Arnold, Lajos, Auguszta, György, Gyula és Mária, akikkel aztán Ipolykeszin, Korponán, Bajmócon és Disznóspusztán is laktak.
Az édesanyáról valamennyi biográfus megemlékezik. A megye krónikása, Gyürky Antal például így írt róla: „nem akarták gyermekeiket korán házon kívül bocsájtani, azért neveltetésüket otthon magánnevelő által kezdették meg, mi előnyösnek mutatkozott oly anya vezérlete mellett, minő Szmrecsányi Arzénia volt, kit míveltsége s az irodalom iránti lelkesedése ösztönzött, felébreszteni gyermekeiben az irodalom, különösen a költészet s történelem iránti szeretetet. Ő szokott, míg kisebbek voltak, előttük korukhoz illő verseket s történeteket olvasni…” (Gyürky, 1882:196)
Szmrecsányi Arzénia később is nagy figyelemmel követte gyermekei sorsát, különösen azokét, akik messzi idegenbe kerültek. Mikor Arnold Nagyszombatban tanult, Molnár János tanára számolt be az édesanyának fia hogylétéről: „Ami Arnold viseletét illetti: most is, mint az előtt, példás mindenben. Ő igazán iparkodik, szíves óhajtásom szerint, nevelkedni bölcsességben és kedvességben. E rövid rajzból értheti Tekintetes Asszony! mily drága gyümölcsöt hozott a világra.”
Természetes hát, hogy egy ilyen asszony falujába elzarándokoltak az utódok. Megálltak abban a templomban, melynek oltáránál gyermekkorában Szmrecsányi Asrzénia is oly sokat imádkozott, s ahol felravatalozták Ipoly atyai nagyatyját, az 1821. nov. 3-án Kelenyén elhunyt Szmrecsányi Elek (sz. 1770) honti alispánt, akinek feleség volt az a horváti és disznósi Horváthy Ágnes (1771-1832), akinek révén a Szmrecsányiak a disznóspusztai udvarházhoz jutottak. A túrzókat Kelenyén a falu polgármester asszonya s a templom egykori gondnoka fogadta. Kár, hogy a falu hajdani két szép kastélya közül ma már egyik sem áll.
Kelenye egyébként az Ipolyfödémesi Plébánia filiája volt hosszú időn át. A község római katolikus temploma egyes források szerint a XVII. században, más adatok szerint (Schematizmus bratislavsko-trnavskej arcidiecézy 1995) 1787-ben épült barokk stílusban. 1789-ben valójában egy felújításra került sor, akárcsak a XIX. század végén, illetve 1946-ban s néhány évvel ezelőtt. Az utolsó felújítás során eltűnt a XVIII. századi barokk szószék, de szerencsére megmaradtak a négy evangélistát ábrázoló korabeli barokk faszobrok, melyeket még a Szmrecsányiak is láthattak. Ezeket újabban a kórus deszkamellvédjén helyezték el. Szent Márk faszobra zöld palástban ábrázolja az evangélistát, kezében könyvvel, lábánál oroszlánnal. Szent Máté rekvizituma ugyancsak egy könyv, illetve egy angyalfej. Szent János kezében szintén könyv, lábánál sas, Lukácsnál pedig egy bika látható.
Sokáig nem volt a templomban a XVIII. század második feléből származó rokokó, fából faragott Madonna-szobor sem. Ezt ma visszahelyezték ide, s az egyik mellékoltáron áll. Madonna, azaz az Öltöztetős Szűzanya-szobor a 
Kisjézussal együtt fehér tül, csipkedísszel és aranyszegéllyel ellátott ruhában látható. A királynő fején fehér fátyol és korona, kezében jogar van. Ugyancsak korona díszíti a Kisjézus fejét. Ezt a szobrot hajdan a búcsúkba is hordták a helybeliek, nemrégiben épp Mátraverebélyre vitték magukkal. Hajdan ezt is láthatták az ide zarándokolt családok ősei.
Az egyhajós templom köralakú szentélyében látható az ugyancsak régi oltárkép, a templom titulusát, Mindenszenteket ábrázoló, valószínűleg a XIX. századból származó felújított festmény. A kép tetején trónol a Szentháromság: az Atyaisten, Jézus Krisztus a keresztfával s a Szentlelket ábrázoló galamb. Alattuk kék palástban a Szűzanya, majd a különböző szentek társaságában ott látható Szent István is, amint felajánlja a magyar koronát.
A Mindenszentek–templom hajója sima mennyezetű, hozzáépített barokkos toronnyal, a torony alatt tágas szegények-házikójával. Az egyik mennyezeti freskón a Feltámadt Krisztust láthatjuk egy angyal és egy őr társaságában. A másik kép az Utolsó vacsorát jeleníti meg. Az őseik emlékeit kereső túrázók e faluból is nagy élménnyel távoztak, megtapasztalva a helybeliek kedvességét, szíves vendéglátását.
Csáky Károly, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”54331,54296″}
