Keresztet állítottak a megbékélés és a megbocsátás jegyében a dél-morvaországi Rájec-Jestřebí kisvárosában azoknak a magyar hadifoglyoknak az emlékére, akik a második világháború után, 1945 nyarán egy hastífusz-járványban a helyi szovjet fogolytáborban haltak meg.
Az emlékhely kialakítását a rájeci kastély kertjében a helyi római katolikus plébánia és a polgármesteri hivatal kezdeményezte. A keresztet vasárnap az ünnepi szentmise után szentelték fel.
A prágai magyar nagykövetséget Fülöp Andrea konzul és Talián István katonai attasé képviselte. Az ünnepségen több mint száz helyi lakos is megjelent.
Az akkor Rájec nad Svitavou nevet viselő kisvárosban a 2. világháború után történt események gyakorlatilag máig ismeretlenek a magyar történész szakma és a közvélemény előtt.
A Rájecet felszabadító Vörös Hadsereg a településén 1945. május 10-én hozott létre egy hadifogolytábort, amelyben mintegy 25 ezer magyar katonát helyeztek el. Ebből 20 ezer magyar a kastélyparkban létrehozott táborban, míg további ötezer a helyi fűrésztelepen kapott helyet. A magyar katonák a Svitava folyó mellett, illetve a cseh-szlovák határvidéken estek fogságba.
Röviddel a hadifogolytábor létrehozása után egy egyik vízforrásba szennyeződés került a tábori mosdókból, illetve illemhelyekből, a megfertőzött víz használata következtében hastífusz-járvány tört ki a táborban, majd a városka lakosai között is. A nem egészen kétezer lelket számláló kisvárost azonnal lezárták és speciális tífuszkórházat telepítette oda, amelyben azonban elsősorban a civileket kezelték. Levéltári adatok szerint a civil áldozatok száma 53 volt. A rájeci nemzeti bizottság a járvány kitörése után hivatalosan kérte a hadifogolytábor felszámolását, amire azonban csak július 20-a után került sor.
A tífuszjárvány táborbeli magyar áldozatainak száma nem ismert, de a helyi források több százra becsülik. „Szinte biztosra vehető, hogy a megbetegedett hadifoglyokkal kevésbé törődtek a hatóságok, mint a civilekkel. Ha csak azt feltételezzük, hogy a hadifoglyok között arányosan legalább annyi volt az áldozat, mint a civilek között, akkor egy szörnyű, több százas nagyságrendű számot kapunk” – nyilatkozta Vilém Fránek, helytörténész az MTI tudósítójának.
Fránek elmondta: a járvány következtében elhunyt magyar hadifoglyokat tömegsírokban temették el, amelyek a kastély parkjának területén voltak kialakítva. „Néhány idősebb, ma már nem élő rájeci lakos elmondta nekem, hogy személyesen is látták a magyar hadifoglyok tömegsírjait” – állította a helytörténész.
Kifejtette, hogy a magyar hadifoglyok sorsáról a rájeci táborban nagyon keveset tudni, mert hiányzanak a korabeli dokumentumok. „Néhány dokumentum a brünni regionális levéltárban is van, de a hadifogolytábort konkrétan érintő iratok nagy valószínűséggel a szovjet hadsereg levéltáraiban találhatóak, s ott kellene azokat megkeresni és áttanulmányozni” – vélekedett.
Az egy kőoszlopból és egy rajta lévő öntöttvas keresztből álló emlékmű tábláján „Az elhunytak örök emlékére. 1945” cseh nyelvű felirat olvasható. A helyiek és a magyar diplomaták virágokat és koszorúkat helyzetek el az emlékműnél.
Az MTI tudósítójának kérdésére, terveznek-e valamilyen, a háború utáni helyi eseményeket, illetve a kereszt felállítását megmagyarázó táblát is elhelyezni az emlékmű mellett, Fránek elmondta: mérlegelték ezt, de egyelőre hiányzanak a megbízható adatok. Amint ilyen adatok birtokába jutnak, akkor a háború utáni tífuszjárványról információs tárlatot nyitnak a kastélyban és egy, akár többnyelvű információs táblát, a kereszt közelében is el lehetne helyezni.
„A kereszt felállítása, amely a magyar hadifoglyok mellett a helyi civil áldozatokra is emlékeztet, keresztény kötelességünk volt. Erkölcsi adósságot róttunk le, s ennek talán már jóval korábban meg kellett volna történnie” – mutatott rá a helytörténész.
További képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Kokes János, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54733″}
