Duray Miklós előadása a Magyarországért Egyesület budapesti rendezvényén (a szerző felvétele)

A másik Magyarország hangja címmel jelent meg a Magyar Írószövetség 1986-os közgyűlésének dokumentumait feltáró kötet, melynek bemutatójára szerdán, április 27-én került sor Budapesten. A beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatón szóba került Duray Miklós Kutyaszorító c. művének akkori fogadtatása – és különösen a következményei – is.

A Magyar Írószövetség – amelynek 1989 előtti elnevezése Magyar Írók Szövetsége volt – már az 1956-os forradalom előtt is rendkívül fontos szerepet játszott a magyar közéletben, különösen pedig a rendszerváltáshoz vezető 1980-as években. A több mint 600 tagból álló szervezet 1981-es közgyűlésén nemcsak a szervezet autonómiájáért indult küzdelem, hanem azért is, hogy induljon nyílt vita a nemzet sorskérdéseiről. Ahogy a kötet lektora, N. Pál József a bemutatón fogalmazott: „folytatódott a hazugság falának áttörése”.

A másik Magyarország hangja c. kötet borítója
A másik Magyarország hangja c. kötet borítója

Az Antológia Kiadónál megjelent mű szerkesztője, Kiss Gy. Csaba a kötet előszavában arra hívja fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás előtörténetének feldolgozásakor sokan megfeledkeznek az írószövetség szerepéről. Pedig – mint azt a neves irodalomtörténész és szlavista a Felvidék.Má-nak is elmondta –, az Írószövetség közgyűlésétől az MSZMP politikusai „valósággal reszkettek”: a Politikai Bizottság szinte hetente tárgyalta mindazt, ami a szervezet szűkebb körű fórumain elhangzott. Kiss Gy. Csaba egyetért N. Pál Józseffel abban, hogy Monor és Lakitelek mellett ez volt a legjelentősebb ellenzéki megnyilvánulás a nyolcvanas évek Magyarországán.

A felvidéki magyar társadalom szétesőben van

A könyvbemutatón szó esett arról is, ami Duray Miklóssal a Kutyaszorító c. művének megjelenését követően az akkori Csehszlovákiában történt. A felvidéki magyar politikus erre így emlékezik:

„A Magyar Írószövetséget eléggé felforgatta az, ami az ügyem kapcsán Csoórival történt. Sándort ugyanis azért sújtották publikálási tilalommal, mert előszót írt a könyvemhez, a Kutyaszorító első kötetéhez. De ugyanúgy felforgatta a magyarországi írótársadalmat, hogy Cseres Tibor, Csurka István és Mészöly Miklós 1983. január 31-én részt vett perem pozsonyi tárgyalásán. Arról nem is beszélve, hogy Hajdu János írása az Élet és Irodalomban, ami ellenem és Csoóri ellen irányult, sok író és közéleti gondolkodó felháborodását váltotta ki. Nekem akkor összesen 35 tiltakozó levelet sikerült elolvasnom.

Ahogy az írószövetség székházában a mostani könyvbemutató alkalmával nekem elmagyarázták, az én esetem akkor számukra főként arról szólt: hogyha egy Magyarországon kívül, de egy szintén kommunista országban élő magyar mer egyéni felelőssége és személyi biztonsága összefüggésében olyan tetteket vállalni, amelyekért a fennálló politikai rendszerben büntetés jár, akkor hogy lehet az, hogy Magyarországon nem indul be egy érlelődési folyamat? Hiszen Magyarországon is voltak ebben az időben másként gondolkodók, viszont Magyarország politikai berendezkedése eltért a szomszédos államokétól. Struktúráját tekintve viszont Magyarország ugyanolyan állam volt, mint a láger többi országa. Igaz, nagyobb volt benne a tolerancia – elsősorban azért, mert a Szovjetunió Magyarországot egyfajta kirakat-államként hagyta funkcionálni. Magyarország 1982-ben már tagja lehetett a Nemzetközi Valutaalapnak. Jól emlékszem a csehszlovákiai pártideológus, Vasil Bilak egyik írására, miszerint a Jaruzelski-puccs idején nem Lengyelországban volt veszélyben a szocializmus, hanem Magyarországon, mert Magyarország belépett a Nemzetközi Valutaalapba!

Magyarországon a hatalom és az értelmiség viszonya akkor kicsit más volt, mint a környező államokban, ami nem jelenti azt, hogy kiegyensúlyozott lett volna, vagy demokrácia közeli állapotok lettek volna, de kevésbé büntettek! Ennek következményeként kicsit ellanyhultak, ha úgy tetszik el is lustultak az emberek, ami 1989-90-ben a rendszerváltozáskor is meglátszott.

A Magyarországgal szomszédos országokban az átalakulásnak jóval nagyobb volt a fűtöttsége, de az emberek elvárása is nagyobb volt, mint Magyarországon. Magyarországon valahogy természetesnek vették magát az átalakulást. Ez a hangulat jellemezte alapvetően az 1980-as évek magyar társadalmát. E lanyhaság ellenpólusa volt az 1986-os írószövetségi kongresszus és a magyar írók kiállása.

Azt állítja tehát, hogy a gulyáskommunizmus megpuhította, elkényelmesítette a magyar társadalmat? 

Ha egy politikai rendszer biztosítja, hogy legyenek benne lokális különbségek, az korántsem jelenti, hogy a politikai rendszer jó, vagy egyes helyeken jobb, másutt pedig rosszabb, hanem csupán azt, hogy a különböző politikai elnyomó rendszerek szándékai és céljai mások voltak. És ha az elnyomó politikai rendszer türelmesebben nyilvánul meg, akkor az emberekben bizonyos fokú tolerancia alakul ki az elnyomással szemben. Én úgy látom, hogy Magyarországon ez történt az 1970-80-as években.

A szerdai könyvbemutatót követően a Magyarországért Egyesületben a szlovákiai választásokról tartott budapesti előadásában mintha arra utalt volna, hogy valami hasonló történik ma, legalábbis a felvidéki magyar társadalomban.

A felvidéki magyar társadalom szétesőben van, de nem azért, mert úgymond a szlovákiai politikai rendszer elnézőbb vagy megengedőbb lenne, mint az egykori kádári diktatúra, hanem azért, mert a felvidéki magyar politikai közélet rossz. A magyarok kiábrándultak a politikából. Nem véletlen, hogy a magyarok részvétele mindössze 45 százalékos volt a márciusi szlovákiai parlamenti választásokon, miközben voltak olyan szlovák települések, ahol a részvétel elérte a 80-90 százalékot is!

A magyarok azért fordultak el a közélettől, mert a maffiózó magyar politikusok rengetegszer becsapták őket, és helyzetüket a szlovák politika hatására kilátástalannak érzik.

A Magyar Közösség Pártja szerencsére 2007-ben, amikor leváltották Bugár Béla elnököt, megszabadult egyik terhétől, de azóta sem tud talpra állni, mivel az MKP mögött nincs megfelelő anyagi és politikai erő.

Ez azért kritika a Magyar Közösség Pártjával szemben is, hiszen ha szociológiai szempontból vizsgáljuk, Bugár Béláék mögött azért javarészt asszimilált, vagy a városokban legalábbis részben az asszimiláció útjára lépett magyarok közül vannak sokan, de azért ők is magyarok! Egyébként ők mekkora részét alkotják a szlovákiai magyarságnak?

Az MKP szavazói tömegéhez képest egyharmaddal kisebb a Most-Híd magyar társadalmi támogatottsága, miközben a szlovákoktól kapott szavazataik száma eléri a hetvenezret Viszont Bugár kormányba lépésének a körülményei éppen a szlovák szavazóit érintette hideg zuhanyként, így valószínű, hogy őket el fogja veszíteni.

(A szerző felvételei)

184_Durayék_szemből.JPG163_Duray_kérdésekreválaszolva.JPG175_KelemenAndrás_kérdez.JPG179_Durayék_hátulról.JPG