Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.” (Tit 2,11-12) Minden évben szembe kell néznünk a kérdéssel: mit jelent nekünk a karácsony? Rá kell döbbennünk arra, hogy sokszor mi próbáljuk igényeink szerint meghatározni az ünnep lényegét és alakítani annak menetét. Pál viszont éppen arra hívja fel a figyelmünket, hogy a karácsonyi események szeretnének alakítani bennünket. Ebben az igerészben Pál a karácsony üzenetét és annak következményeit foglalja össze. Tömör összefoglalását Pál a történéssel kezdi, de nem részletezi Jézus születésének a történetét, hanem annak központi gondolatát fogalmazza meg: ebben az irgalmatlan világban megjelent az Isten kegyelme. Az, amit óhajtunk, amire vágyunk, amire életünknek szüksége van. Megjelent csendben, szinte észrevétlenül, úgy, ahogy az igazán nagy dolgok történnek. Itt van, jelen van. Isten kegyelme jelent meg, Isten legnagyobb ajándéka, amit nem lehet kifizetni, kiérdemelni. Ez a kegyelem kézzelfogható valóság, történelmi tény. Betlehemben, Augusztus császár idejében, egy kisgyermekben öltött testet Isten kegyelme. Ez a kegyelem üdvözítő. Ennek a kifejezésnek több értelme is van, így is mondhatnánk: megmentő, szabadító. Így talán jobban érzékeljük, hogy a kifejezés nem passzív magatartást, hanem aktív cselekvést fejez ki. Isten megjelent üdvözítő kegyelme cselekvő hatalom. Isten azért küldte el kegyelmét, Jézus Krisztust erre a földre, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy senki el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Gondoljunk Zákeus történetére, ahol arról olvasunk, hogy abban a házban Jézus Krisztus által megjelent Isten üdvözítő kegyelme, s ez a cselekvő, üdvözítő kegyelem átformálta, átalakította Zákeust. Ezért állapíthatta meg Jézus: „Ma lett üdvössége ennek a háznak”. Isten kegyelme minden embernek megjelent. Szegényeknek és gazdagoknak, boldogoknak és boldogtalanoknak, önhitteknek, rettegőknek és aggodalmaskodóknak egyaránt. Megjelent és szeretne belépni hajlékunkba, életünkbe. Szeretne megjelenni ott is, ahol öröm van, és ott is, ahol gyász; ott is, ahol egyetértés van a családban, és ott is, ahol civakodás; ott is, ahol egészség, és ott is, ahol évek óta beteget ápolnak. Ahol megjelenik Isten üdvözítő kegyelme, annak érzékelhető következménye van. Pál azt mondja, hogy megtanít bennünket, s ezt úgy is mondhatnánk, hogy: oktat, int, fegyelmez minket, utat mutat nekünk. Isten kegyelme arra kötelez, hogy megtagadjuk a hitetlenséget és a világi kívánságokat. A kegyelemben részesült embernek meg kell tagadnia azokat a módszereket, amelyeket a világ követ. Aki megtapasztalta a kegyelmet, a szabadítást, az nem elégszik meg a téli vakáció gondolatával, a szépen feldíszített karácsonyfával, a nehezen kiválasztott ajándékkal, avagy a kedves, népi szokásokkal, mert érzi, hogy Isten cselekvő kegyelme válaszadásra kötelez. Arra kötelez, hogy kövessük azt, akiben a kegyelem közel jött hozzánk és lakozott miközöttünk. Aki pedig őt szeretné követni, azt képessé teszi Isten megjelent üdvözítő kegyelme arra, hogy szembenézhessen önmagával, hogy Isten igazsága legyen a mérce számára, hogy ebben a kegyetlen világban Isten kegyelme hassa át, hogy szentségtörő emberek között is szentül éljen a jelenvaló világban.
Karácsonykor kérjük Isten üdvözítő kegyelmét, hogy oktasson, intsen, fegyelmezzen, és mutasson utat nekünk ebben az irgalmatlan világban!
Pap Géza
református püspök
erdely.ma
