Az eddig ismert adatok szerint 42, tiltott határátlépést megkísérlő embert, köztük magyar állampolgárokat öltek meg 1948 és 1989 között az egykori Csehszlovákia részét képező szlovák-osztrák határszakaszon az egykori kommunista rezsim határőrei.
Becsült adatok szerint Csehszlovákia egykori nyugati határszakaszán mintegy hatszáz embernek kellett így meghalnia. A csehszlovák kommunista rezsim – döntően szlovák vonatkozású -ügynöklistáit őrző és feldolgozó Nemzeti Emlékezet Intézetének (ÚPN) honlapján csütörtöktől olvashatók az áldozatok, a gyilkosságokért felelős politikai vezetők és az emberölést elkövető határőrök nevei. Az intézet vezetői sajtótájékoztatón mutatták be az oldalt, és bejelentették: a levéltári anyagokból feltárult bűnügyek aktáit átadták a legfőbb ügyészségnek, amely majd belátása szerint dönt az esetleges bűnvádi eljárások megindításáról.
Feljelentés 20 év után
Az ÚPN vezetője, Ján Petransky sajnálatosnak tartja, hogy a gyilkosok ellen csak most, közel 19 évvel a rendszerváltás után tehették meg a feljelentést, azt pedig egyenesen képtelenségnek nevezte, hogy a Nemzeti Emlékezet Intézetét egyes (kormányzati) emberek szeretnék megszüntetni, s hogy a belügyminisztérium a közelmúltban nagyon fontos iratanyagok zárolásáról döntött, egyszersmind megtagadta, hogy kiadja azokat az ÚPN-nek, jóllehet a törvény értelmében az akták helye az intézetben lenne.
Kétszáz lövés egy pozsonyi kisdiákra
Lubomír Morbacher, az intézet levéltárának vezetője a kommunista határőrség kegyetlenségeit illusztrálandó részletesen ismertetett egy 1952-ben történt esetet, amikor Dévénynél hét határőr különböző lőfegyverekből több mint kétszáz lövést adott le egy személyre, aki egy szál deszkán próbált átevickélni a Morva folyón Ausztriába. Amikor a tetemét kiemelték, kiderült, hogy egy tizenegy éves, ötödik osztályos pozsonyi kisdiákot öltek meg.
Öt magyar állampolgárt öltek meg a csehszlovák határőrök
Az ÚPN honlapján (www.upn.gov.sk) olvasható dokumentum tanúsága szerint a 42 személy közül öten magyar állampolgárok voltak. Az akkor 27 éves Fekete Gábor, a 24 éves Joó Sándor, és az ismeretlen életkorú Sylak(?) Zoltán 1956. augusztus 19-én egy, a Pozsony és Dévény között, a szlovák-osztrák folyami határszakaszon közlekedő Turiec nevű szlovák sétahajó fedélzetéről vetették magukat a Dunába, és úszva menekültek Ausztria felé, de mielőtt az osztrák oldalon partot értek volna, a csehszlovák határőrség hat emberének gépfegyverből leadott golyózápora végzett velük. A szintén magyar állampolgárságú, 19 éves Pangrácz (Pongrácz) Antalt Pozsony térségében 1955. október 20-án, az ismeretlen életkorú Tóth Illést 1956. június 29-én lőtték le a dévényi tónál.
Az áldozatok között lengyelek és az egykori NDK-ból Csehszlovákián keresztül menekülni próbáló személyek is voltak. A Pozsony melletti Horvátjárfalunál a karnyújtásnyira fekvő ausztriai Köpcsénybe (Kittsee) menekülő Ehrenfeld családot – férjet, feleséget és két kiskorú gyermeküket – 1952-ben, véres kegyetlenséggel ölték meg.
Áram, vagy taposóakna is végzett a menekülőkkel
Az áldozatok között azonosítatlan személyek is vannak. Közülük többeket a „vasfüggönybe” vezetett magasfeszültségű áram, másokat taposóakna ölt meg, vagy az erre kiképzett határőrkutyákkal marcangoltattak szét. Többen gépkocsival hajtottak neki a feszültség alá helyezett szögesdrótnak, vagy aknára hajtottak, de olyan is volt, hogy kisrepülőgépen menekülőket lőttek le légvédelmi fegyverekkel.
Gottwald és Gustav Husák a felelősök között
Honlapján az ÚPN tételesen közli az akkori legfőbb politikai felelősök, így Klement Gottwald, Antonín Zápotocky, Antonín Novotny, Ludvík Svoboda, Gustav Husák nevét, továbbá párt- és állami, katonai és titkosszolgálati, idegenrendészeti vezetők, határőrparancsnokok, hivatásos és sorkatonai szolgálatukat teljesítő határőrök személyi adatait, s ebből a tűzparancsot kiadó és végrehajtó személyek nevei is megismerhetők. Sokan közülük vélhetően ma is élnek.
Az ÚPN vezetői szerint számos áldozatnak a teteme sem került elő, a hozzátartozóik máig sem tudnak róluk semmit. Azt sem lehet teljes bizonyossággal tudni, vajon a nem csehszlovák állampolgárok tetemeit kiadták-e valaha a csehszlovák hatóságok. Valószínű, hogy a gyilkosságokat elhallgatták, vagy csak titkosszolgálati úton közölték az érintett ország megfelelő hatóságával, amelyik aztán vagy értesítette az áldozat családját, vagy nem. A kutatók az utóbbit valószínűsítik, így az sem zárható ki, hogy valamelyik magyar áldozat hozzátartozói csak most, ezen az úton értesülhetnek arról, hogy mi történt szeretteikkel.
(mti/metro/origo)
