Hogy Esterházyról nekünk – és hál’Istennek egyre több ez a nekünk – mi jut eszünkbe, az – azt hiszem – egyértelmű. Esterházy János, a mártír felvidéki politikus, akit magyarságáért és kereszténységéért hurcoltak meg, és aki Szlovákiában még ma is háborús bűnös a megváltoztathatatlan jogszabályok és a betokosodott politikai felfogás miatt.
Tatabánya szocialista nagyváros, egykor a szénbányászat fellegvára, megyeszékhely, éppen a klerikális Esztergomtól vette át ezt a szerepet. De a rendszerváltás ebben a városban is bekövetkezett. Néhány embernek és néhány szervezetnek köszönhetően az értékek a mindennapi politikai csaták elé kerültek. Ilyen a tatabányai Védegylet és a Nemzetőrség helyi szervezete is. Nekik köszönhető, no és persze a helyi önkormányzat támogató döntésének, hogy Tatabányán ma már áll Esterházy János szobra. A környék, gondoljunk csak a tatai vagy a majki kastélyokra, korábban Esterházy-birtok volt, még ha a család másik ágából is.
A szobor ünnepélyes avatására 2008. október 5-dikén, vasárnap került sor. Mint ahogy ifj. Petrássy Miklós önkormányzati képviselő, a szobor felállításának kezdeményezője és megvalósításának egyik motorja, köszöntő beszédében többek között elmondta, nem véletlen az időpont kiválasztása sem, a vértanúk emléknapjához akarták kötni, hiszen Esterházy János is vértanú. Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség kebelében működő Esterházy János Emlékbizottság elnöke tolmácsolta Esterházy-Malfatti Alice üzenetét, aki elnézést kért, hogy a családot sújtó betegségsorozat miatt nem lehet jelen, de nagyon köszöni az édesapjáról készült első magyarországi és első egész alakos szobrot a városnak és a szervezőknek. Martényi Árpád szólt továbbá a politikai és jogi rehabilitáció fontosságáról, és arról, hogy a társadalom, a magyar közösségek körében nincs is szükség rehabilitációra, mindig is hősként és a becsület megtestesítőjeként tisztelték Esterházyt.
Martényi Árpád ünnepi beszéde
Sándor Tamás elnök, a Tatabányán működő Szenes Hanna Magyar-Izraeli Baráti Egyesület nevében fejezte ki örömét, hogy Esterházy János szobrot kapott városukban, hiszen ismerik politikusi tevékenységét és emberi nagyságát, tudják, hogy sokat tett a zsidóságért a háború alatti nehéz időkben.
A szoboravató ünnepi beszédet Duray Miklós felvidéki politikus, mint ahogy a felvezető mondatokban hallhattuk: Esterházy méltó utóda, tartotta. Beszélt Esterházy életéről és szenvedéséről, máig ható példájáról, ami egyeseknek lelkiismereti problémát okoz, másokat pedig helytállásra sarkall.
A szobrot Duray Miklós és ifj. Petrássy Mikós leplezték le. Amikor a lepel alól előtűnt a Péterfy László szobrászművész által megálmodott egész alakos bronz szobor, akkor felcsattant a taps a többszáz fős közönség soraiban köszönve a szobrot és tisztelve azt, akit megjelenít.
Duray Miklós leleplezi a szobrot
Az ünnepséget a bánhidai szlovák asszonykórus és a helyi kereskedelmi szakiskola szereplése tette még színesebbé.
Amikor befejezésül a Szózatot énekelte az ünneplő közösség, akkor az jutott eszünkbe, hogy tulajdonképpen ez is Esterházyról szól, egész életével azt példázta, hogy itt élned, halnod kell.
Martényi Árpád
A leleplezett szobor Esterházy Jánosról
