Csábrágvarbók / Čabradský Vrbovok
Hont, Nógrád, Gömör és Torna
Csábrágvarbók / Čabradský Vrbovok a legrégebbi honti falvak egyike, már a magyarok bejövetele előtt lakott település volt. Csábrág vára (melyet Zabrondnak és Litvának is hívtak) a XI–XII. században épült. Építtetői a honti, barsi, nógrádi vidék főurai, a sváb eredetű Hunt-Pázmán lovagok voltak, akik 980 körül érkeztek Magyarországra. A Szent-földre igyekeztek, de fejedelmi biztatásra itt maradtak; ők ütötték lovaggá Géza fejedelem fiát, a későbbi Szent Istvánt is. Az általuk épített Csábrág vára tehát már a tatárjárás előtt megvolt, bár első írásos említése csak 1276-ból maradt ránk. A várat 1511-ben Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg, s fényes kastéllyá építtette át. A mohácsi vész után a garázda Balassa Menyhárt foglalta el, s mivel Léva és Szitnya vára is az övé volt, Bars és Hont megye nagy részén dúlt s rabolt. 1622-ben Koháry Péter lett a vár parancsnoka, s 1629-ben II. Ferdinánd örök jogon neki adományozta Csábrágot (s vele a báróságot). Csábrág kétszáz évig Koháry-birtok, illetve házasság révén Koháry-Coburg tulajdon maradt. Itt született 1649-ben Koháry István költő, füleki főkapitány és honti főispán. A kuruc–labanc háborúságok végeztével Csábrág katonai jellege megszűnt, ezentúl csak nyári kastélyul szolgált. A XVIII. század végén a Koháryak a Selmecbánya melletti Szentantal faluba költöztek, s ottani kastélyuk építéséhez Csábrág várának köveit is felhasználták. A vár megmaradt részét gróf Koháry Ferenc gyújtatta fel 1812-ben.
