Ami nem hangozhatott el a szlovák törvényhozás előtt, mert a kormánykoalíció úgy gondolta, hogy a görögországi segély nem annyira súlyos téma, amit meg kéne vitatni a parlamentben. A kormánykoalíció még idén februárban is a lassan elmúló választási időszak legkomolyabb eredményének az euró bevezetését tartotta.
Nagy sikernek tartották, eközben közülük senki sem beszélt a lépés kockázatairól, a nyilvánosság irányában nem voltak tehát őszinték.
A kockázatok teljes mellszélességben Görögország katasztrofális államháztartási hiánya formájában kopogtattak be az ajtón. Görögország a legszélesebb szociális hálóval rendelkezik az Európai valutaunióban. Olyan szociális hálóval, amelyet nem ismertünk meg tán még az „átkosban“ sem, s ma sem ismernek az unió leggazdagabb országaiban, Németországban és Franciaországban. Ha volna rá kerete Görögországnak, ám legyen, de pont ebben rejlenek az eltitkolt részletek. Messze nem telik rá az országnak.
Mivel Szlovákia a valutaunió legfiatalabb tagja, szolidaritást kell vállalnunk, azonban nem mindegy, hogy milyen mértékben. A kérdés az, hogy a szlovák kormány illetékes képviselői vajon megfelelően képviselték-e Szlovákia és az ország polgárainak érdekeit Brüsszelben, amikor a 110 mld.€ támogatási keret elosztásáról döntöttek ? Miért támogatták azt, hogy minden tagország megközelítőleg lakossága számarányának megfelelően vállaljon szerepet a segélyből ? Miért nem javasolták, mint az eurotérség legifjabb tagjának képviselői, hogy az elosztásnál vegyék figyelembe a nemzeti össztermék egy főre eső nagyságát, az átlagbérek és átlagnyugdíjak szintjét ? A görögországi támogatás Szlovákiára eső hányada lényegesen lecsökkenhetne, ha ezeket az adatokat Brüsszelben figyelembe vették volna.
Az eredmény tehát az, hogy Szlovákia 816 mil. €-t, vagyis korábbi egységben 24,5 mld. Sk-t fog áldozni egy olyan ország kisegítésére, ahol az átlagbérek nagysága a miénk háromszorosa, az átlag nyugdíjak szintje a miénk ötszöröse. Egy olyan országnak, ahol a szokásjog és a munkatörvénykönyv az euróövezet más tagországaihoz viszonyítva hihetetlenül széles lehetőségeket és jogokat ad a munkavállalóknak. Ráadásul Szlovákiának kölcsönt kell felvennie, hogy a támogatás ráeső részét kifizethesse!
Netán a mai szlovák kormány illetékesei azért ennyire előzékenyek a segélyt illetően, mert a jövőben Szlovákiának is jól jönne megszorult gazdasági, pénzügyi helyzetében a nemzetközi összefogás ? Ennyire borúsan látják az államháztartás helyzetét és főleg jövőjét ? Ki a felelős mindezért?
A következő kérdés az, hogy 2002-ben, Görögország valutaunióba való felvételének idején hibáztak-e az Európai Unió illetékes szervei, az Európai Központi Bank és az Eurostat? Felelősségük tudatában milyen volt ennek mértéke? Nem tudták avagy nem akarták felülvizsgálni, leigazolni a Görögországból érkezett adatokat a görög gazdaság állapotáról? Vagy a görög gazdaságba vetett bizalom ennyire meggyőző volt? Nem mondott csődöt ebben az esetben az Európai unió bürokratikus intézményrendszere? És miért kell a szolidaritás elvének figyelembevételével a segélyben szerepet vállalnia a 2002. évben és azt megelőző időszakban elkövetett hiányosságokért egy olyan tagországnak, amely abban az időben nem volt sem az Európai Unió sem a valutaunió tagja?
Farkas Iván, az MKP Országos Tanácsának elnöke
parlamenti képviselő, a pénzügyi és költségvetési bizottság tagja
