Hihetetlen, de igaz. Tőzsér Árpád költő, szerkesztő, irodalomtörténész, sokunk tanár ura ma betölti a 75-öt. Sok jó egészséget, sok új szellemi kalandot kívánunk ez alkalomból – neki és önző módon: magunknak is – általa. Görömbei András megfogalmazásában idézzük életútját, és egy Faludynak szóló versével a költészetét.
Tőzsér Árpád szlovákiai magyar költő, irodalomtörténész, szerkesztő 1935. október 6-án született Gömörpéterfalván. Már általános iskolás korában ismerkedik az írással: naplót vezet. A naplóírást később is kitűnő stílusiskolának tekintette. A háború elkerüli falujukat, de 1946-47-ben a csehszlovák hatalom katonái a lakosság jelentős részét kényszermunkára viszik Csehországba. Ez éppúgy mély élménye, mint az, hogy 1944 és 1947 között nem járhat iskolába, mert betiltották a magyar iskolákat Csehszlovákiában.
1947-48-ban már rendszeresen ír verseket. 1952-től jelennek meg versei a szlovákiai magyar újságokban. 1954-ben érettségizett a komáromi magyar gimnáziumban. Ekkor a magyar népi irodalom van rá nagy hatással, Illyés Gyula és Veres Péter irodalmi esten vesz részt a gimnáziumban. József Attila lesz a mestere a költészetben. 1958-ban megjelenik végre az Irodalmi Szemle első száma, benne Tőzsér Árpád Férfikor című verse is. Szintén 1958-ban jelenik meg a Fiatal szlovákiai magyar költők című antológia, melyet Tőzsér tanára, Turczel Lajos szerkesztett, s mely egy fiatal nemzedéket indított el a szlovákiai magyar irodalomban. Ennek a nemzedéknek Tőzsér Árpád a legerősebb tehetsége.
1960-ban a pozsonyi pedagógiai főiskola magyar-szlovák szakán szerzett tanári oklevelet, két évig katonai szolgálatot teljesített, majd a Hét, 1965-től pedig az Irodalmi Szemle szerkesztője lett. Ekkor sokat utazhatott írószövetségi kiküldetéssel (Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia). Felkelti érdeklődését a prágai és varsói avantgárd költészet. Lengyel, cseh, orosz költőket fordít. 1968-at is elsősorban az irodalomban éli meg. Szervezi a fiatalokat, állandó vitatéma körükben a cseh és lengyel avantgárd. Közvetíti a fiataloknak a jugoszláviai Új Symposion és a párizsi Magyar Műhely iskolájának eredményeit, s ennek az avantgárd szellemiségnek a jegyében készíti sajtó alá a fiatalok antológiáját, az Egyszemű éjszakát.
1971-től 1976-ig a nyitrai pedagógiai főiskola magyar tanszékén régi magyar irodalmat és irodalomelméletet tanított. 1976-tól Pozsonyban a Madách Könyvkiadó szlovák fordításirodalmi részlegének a főszerkesztője. 1989-ben a “bársonyos forradalom” eseményeiben nem vesz részt, de érdeklődéssel követi azokat, irodalmi jegyzetekben, publicisztikai írásokban reagál rájuk. 1991-től a pozsonyi egyetem magyar tanszékén tanít. 1992-1996 között az Irodalmi Szemle főszerkesztője. 1998-1999-ben a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának az elnöke. Verseivel, kritikai írásaival, irodalomtörténeti tanulmányaival, műfordításaival, irodalomszervező munkásságával a szlovákiai magyar irodalom egyik meghatározó egyénisége.
TŐZSÉR ÁRPÁD
VILLON 2010
A 100 éves Faludy Györgynek
Hát rajtakaptam egy úron,
lovagolt, csak úgy, fusizva,
rengett rengeteg farizma –
Hiába, én így is szúrom.
Hogy meg ne verjem, lefekszem,
s várom a megváltó eszmét:
mit tegyek? Elmondom ezt még:
ha veszekszünk – csak a stexen.
Felvidék Ma
