„Uram, világítsd meg a mi elménk, teremts nekünk minisztereket, hóhányókat és zongorahangolókat, szabadíts meg bennünket a fülcsengéstől, a fülcimparángatástól és nyelvátültetéstől…“ (Zs. Nagy Lajos: Csehszlovákiai magyar költő fohásza az úrhoz)
Augustus római császár rendeletet adott ki, hogy a birodalom tartományainak lakóit összeszámlálják. Mindenkinek saját nemzetsége városába kellett mennie. József és Mária is elment Galileából Dávid városába, Betlehembe, mivel Dávid nemzetségéből származtak. Jézus betlehemi születésének – a zsidó és keresztény kultúrvilág egyik legjelentősebb eseményének előidézője volt a népszámlálás.
Új évtizedet kezdtünk januárban, a szlovákiai magyarság számára az évtized eseménye a népszámlálás. Eredménye visszavonhatatlanul meghatározza létünket ebben az országban. Ez lesz közösségünk életében az első olyan összeírás, melyet már az Európa Unió polgáraiként élünk meg Szlovákiában magyarként. A sokszínű, többkultúrájú öreg kontines polgáraiként! Közép-Európa népei sajátságos történelmi fejlődésen mentek keresztül a századok folyamán: az egymásrautaltság és ellenségeskedés, az összefogás és viszály, a kultúrák találkozása és különutassága, az országhatárok vándorlása, a nyelvekbe kölcsönösen áramló jövevényszavak egyaránt jellemezték ezt a fejlődést. A térségben élő emberek mindig is több kultúrából tudtak táplálkozni, ami gazdagította, formálta, meghatározta közép-európai polgárságságunkból eredő szellemi létünket. Ettől lettünk többek, gazdagabbak! A népszámlálás egy olyan esemény, amely tovább viheti ezt a pozitív folyamatot, kifejezve azt, hogy az ország többkultúrájú és többnyelvű, függetlenül a mindenkori hatalom politikai törekvéseitől.
De hogy ez így legyen, így maradjon, ahhoz bátran fel kell vállalnunk magyarságunkat, a bizonytalanoknak vissza kell tekinteniük a gyökerekre, a családfájukra, a távolban élőknek, a boldogulásukat idegenben keresőknek május 21-én gondolniuk kell a szülőföldjükre – a kérdőívek elektronikus formában való kitöltése erre első alkalommal lehetőséget nyújt-, nem kell tehát vándorútra kelni a távol élőknek, mint a bibliai szülőknek.
Csak összefogással és identitásunk vállalásával érhetjük el településeinken a kétnyelvűséget biztosító 20 százalék feletti arányt – hogy szülőföldünkön otthon érezhessük magunkat -, és az is nagyon fontos, hogy számarányunk alapján a befizetett adóinkból mekkora összeg illeti meg jogosan kultúránkat, oktatási intézményeinket, magyarságunkat! A többségi szlovák nemzet számára a népszámlálás csupán összeírást jelent, de az országban élő nemzeti kisebbségek életét sorsdöntően befolyásolja!
A kérdőív minket érintő három legfontosabb pontja:
– 20. – a nemzetiség megvallása
– 21. – az anyanyanyelv megvallása
– 22.- a nyelvhasználat
Vállaljuk önmagunkat!
Száraz Dénes, Felvidék Ma
{iarelatednews articleid=”26831″}
