Öt éve emlékeztek először újra az ősi városban tanuló magyar diákok nemzeti ünnepünkre, amikor népes tábor gyűlt össze. Most sem voltunk kevesebben a városi temetőben imponálóan kiemelkedő Honvéd-emlékmű megkoszorúzásánál.
Szakál Tamás diákvezető ünnepi beszédében emlékeztetett a magyar szabadság kiküzdésének napjára, a fiatalok által fogalmazott 12 pontban lefektetett célkitűzésekre, szabadságharcosainkra, akik vérüket áldozták e nagy múltú városban is. Kiemelte a 48-as forradalmárok önmagukba és jövőbe vetett hitét, s üzente: legyen hitünk nekünk, mai fiataloknak is , és segítsük kilábalni nemzetrészünket a csüggedésből, pesszimizmusból. Egy diáklány Petőfi-verset szavalt a megemlékezésen.
A nagyszombati Honvéd-emlékmű 1871. október 15-én a Fő utca alsó végén került felavatásra. Nagyrészt levert és olvashatatlanná vált szövege a következő volt: „Az 1848-ik évi december 16-i nagyszombati ütközetben elvérzett honvédek emlékének, a város és vidéke 1871”. Másik oldalán: „Nem e kő, tetteitek hirdessék dicsőségteket”. A dátum – 1848 – jól olvasható. Egy városi polgár részéről mutatkozik készség az emlékmű szövegének renoválására, ami remélhetőleg lendületet ad majd Nagy Lajos és Pázmány Péter nagy múltú városa magyar jelenlétének újraéléséhez.
Igen jó volt együtt lenni újra Nagyszombatban a magyarokkal. Ünneplésünk egy patinás pincevendéglőben folytatódott, ahol két magyar, nagyszombatban tanuló egyetemistára bukkantunk; az egyik lévai lány szólt oda hozzánk az ott szórakozó fiatalok csoportjából e szavakkal: „… olyan jól esik ebben a városban magyar szót hallani”.
Zilizi Kristóf, Felvidék Ma
