A rendszerváltást követően mi, szlovákiai magyarok képesek voltunk nem csupán a kultúrában, de a politikában is megszerveződni. Cseh-Szlovákia kettészakadása és az önálló szlovák állam megalakulása után világossá vált, hogy a három politikai pártra osztott szlovákiai magyarság képtelen érvényesíteni érdekeit a társadalmi átalakulásban, a gazdaságban, a kultúrában, valamint a kisebbségi jogok területén.
Az új szlovák állam első köztársasági elnöke és hivatala például csak hosszú idő és vajúdás után találta elérkezettnek az időt, hogy szembenézzen az országban addigra ügyesen manipulált kisebbségek követeléseivel. A magyarok közti politikai csatározások ismeretében a hatalom arra nem volt felkészülve, hogy a három magyar politikai párt és a Csemadok közösen léphet fel. Amikor ez megtörtént, sóbálvánnyá változtak. Minden addigi nézettel és elképzeléssel szemben ez a találkozó volt az első fényes bizonyítéka annak, hogy a szlovákiai magyarság ereje az egységében, a közös fellépésében van. Az általunk feltett 27 kérdésre, javaslatra az ülés megszakítása volt a válasz, de egy óra gondolkodás után sem voltak képesek felvetéseinkre reagálni. A hatalom annyira megriadt ettől az egységes fellépéstől, hogy az ülést elnapolták, és minden ígéret ellenére soha sem folytatták.
Egyes politikusainknak bármennyire nehéz volt is elfogadni a tényeket (akárcsak ma), a reálisan gondolkodó szlovákiai magyar vezetők számára egyre nyilvánvalóbbá vált a közös politikai fellépés szükségessége. Ez először az Együttélés és a Magyar Keresztény Demokrata Mozgalom koalíciójához, majd a Magyar Koalíció Pártja megalakulásához vezetett.
Huszonegy évvel a rendszerváltás megkezdése, másfél évtizeddel a Magyar Koalíció Pártja megalakulása és két kormányzati ciklusa után nem hagyhatjuk magunkat még egyszer félrevezetni. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a választópolgárok számára is világossá váljon a szlovákiai magyarság egységes fellépésének szükségessége.
A megoldatlan kérdések, a többségnek a kisebbségekhez, többek közt hozzánk, magyarokhoz fűződő viszonya, az ún. magyar kérdés (nyelvhasználat, kulturális és oktatási önigazgatás, kettős állampolgárság) nem függhet örökké a történelem eltérő értelmezésétől, s a mindenkori magyarországi politikától. Mi, mint az ország adófizető állampolgárai, legnagyobb létszámú kisebbségi közössége, mely politikailag is képes megszervezni magát, nem mondhatunk le a demokratikus társadalomban minket megillető jogokról. A kormánykoalíciókban való részvételünk szempontjából nem mindegy, hogy hét vagy húsz ember képviseli-e régiónkat és a szlovákiai kisebbségek politikai, társadalmi és gazdasági érdekeit. A kormány és a parlament döntéseinek befolyásolása csak akkor lehetséges, ha részvételünknek megfelelő súlya van.
Az MKP, mely az Európai Néppárt pártcsaládjához tartozik, az elmúlt években nem elhanyagolható potenciáljával bizonyította, hogy képes befolyásolni a szlovákiai történéseket. Mi, az MKP által képviselt szlovákiai magyarok voltunk az EU és az euro-atlanti integráció legerőteljesebb támogatói Szlovákiában. Közismert, hogy az MKP Szlovákia demokratizálódási folyamata kulcskérdéseinek rendezése során egyértelműen pozitív és aktív magatartást tanúsított, s hogy az MKP volt az elmúlt másfél évtizedben az ország legmegbízhatóbb politikai ereje. Minden híreszteléssel ellentétben mi, magyarok voltunk s vagyunk a leginkább érdekeltek a Magyarország és Szlovákia közötti jószomszédi viszony létrehozásában. Azok az ’álszent’ politikusok, akiknek nem számít, hogy az ország EU-s képviselőjének vagy egyik államtitkárának kettős állampolgársága van, azért szeretnék, hogy feladjuk szlovák állampolgárságunkat, hogy súlyunk csökkenjen, és kevesebb magyarnak legyen választójoga az országban.
Az MKP-nak nagy a felelőssége. Nem csupán felvázolnia kell a jövőképet, elképzeléseinket, céljainkat az elkövetkező évtizedekre, hanem mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a magyar választópolgárok meg is értsék: az emberi és kisebbségi jogok szintjének emelésére, az ezeket garantáló törvények és intézmények hatékonyságának és a törvényi garanciák körének bővítésére (mint volt pl. a Selye János Egyetem parlamenti elfogadása) csak akkor fog sor kerülni, ha egységes, erős érdekérvényesítésre tudunk támaszkodni.
Az MKP ma az egyedüli olyan politikai formáció, mely ezt a feladatot képes betölteni.
Bauer Győző akadémikus
(Megjelent az MKP Hírvivő 2011. áprilisi számában){iarelatednews articleid=”27986″}
