A tegnapi nap híre még az volt, a Most-Híd lezárta a témát, nem tér vissza az MKP-val való együttműködés kérdéséhez – semmilyen formában. Ismét másképp történt:
Bugár Béla a „Pont a levelezés végére” című írásában világosan tudtunkra adta, nála a választási felkészülést inkább a személyes sértődöttség és a sérelempolitika vezérli, mintsem a szlovákiai magyarság erős érdekképviseletének a megteremtése. Erre reagálnom kell.
Nem látom különösebb értelmét annak, hogy mindig visszatérjünk a múltba, de ha Bugár Béla a 2009-es évet értelmezi, én is visszatérek ehhez az időszakhoz. Sok magyar ember véleményét tolmácsolom, ha kimondom, azért, mert három évvel ezelőtt elveszítette az MKP elnöki posztját, még nem kellett volna szétvernie az egységes magyar politizálás kereteit. Az MKP tizenhárom éves működésében 11 évig látta el az elnöki tisztséget. Elszomorító, hogy ma oly mértékben szembefordul korábbi pártjával, hogy választási koalíciós partnerként sem tudja elképzelni velünk az együttműködést. Azt a pártot, amelynek tagsága csaknem teljes mértékben ugyanazokból áll, és programja csaknem ugyanaz, mint Bugár idejében, ma – saját elmondása szerint – látni sem akarja választási koalíciós partnerként.
Nem vonjuk kétségbe a 2010-es választási eredményeket. De elvárjuk mi is, hogy a Most-Híd vezetése is vegye figyelembe, hogy a megyei választásokat 2009-ben velük szemben az MKP nyerte. Ennél is fontosabbak a 2010-es helyhatósági választások eredményei. Fél évvel az után, hogy az MKP kikerült a parlamentből, s a Most-Híd kormánytényező lett, a szlovákiai magyarok ezrei vállalták fel az MKP-t, s annak színeiben indultak a helyhatósági választásokon. Gyakorlati szempontból erre szükségük nem volt, hiszen indulhattak volna egy kormánypárt színeiben is. Nem ezt tették (holott óriási nyomás alatt voltak, a Most-Híd nem válogatott az eszközökben, hogy átcsalogassa őket), bizonyítva ezzel, hogy az önálló magyar politizálás értékrendje és programja sok meghatározó személynek fontos továbbra is Szlovákiában. Az MKP Dél-Szlovákiában megnyerte a helyhatósági választásokat, tehát helyzetünk újra megszilárdult. A Most-Híd politikusainak ezt a helyi és megyei magyar erőt kellett volna elsődlegesen figyelembe venniük, mielőtt elutasították a koalíciókötést.
Másfél éve új vezetése van a Magyar Koalíció Pártjának. Azóta véleményezzük, s ha kell, kritizáljuk a kormány tevékenységét, s ezen belül értékeljük a Most-Híd politikusait is, nem alkalmazunk azonban negatív jelzőket, nem személyeskedünk velük kapcsolatban. Nem találnak tőlem egyetlen idézetet sem, ahol a „hazaáruló”, vagy a „szlovák ügynök” kifejezéseket használtam volna. Tiszteletben tartom ugyanis a választók döntését. Jogosan teszem fel tehát a kérdést: miért ez az üldözési mánia a Most-Híd elnökének részéről? Miért nem lehet félretenni a régi sérelmeket, s a közösség érdekében gondolkodni? Azt meg végképp nem értem, miért kell megint Duray Miklóssal példálózni, mikor ő már napokkal ezelőtt kijelentette: nem indul a parlamenti választásokon, az MKP-ban pedig semmilyen tisztséget nem tölt be. Emellett jelzésértékű, hogy Duray Miklós, esetleg más MKP-s politikusok zavarják a Most-Híd vezetőit, míg a Matica slovenská alelnöke meghívást kapott a választási listájára.
Amiben egyetértünk: „a világ, amit képviselünk, nem teljesen azonos már”. Mi továbbra is úgy gondoljuk, annak a bizonyos orvosnak és péknek fontos, hogy milyen a nemzetisége. Mi úgy gondoljuk továbbra is, hogy magyar szavazatokkal magyar embereket kell a parlamentbe juttatni, méghozzá többet, mint 2010-ben (húszból lett nyolc), úgy gondoljuk, hogy Dél-Szlovákia rossz gazdasági és szociális helyzete azonnali segítségre szorul, és igen, mi úgy gondoljuk, nem ér semmit az a koalíciós potenciál, amely arra épül, hogy a magyarság megmaradásának alapkérdéseiből folyamatosan visszalépeget (átengedve a kezdeményezést például Igor Matovičnak, lásd nyelvtörvény). Ha mi lettünk volna a Radičová-kormány része, nem hagytuk volna szó nélkül, hogy a magyar állampolgárság felvételének igénye miatt a belügyminisztérium szlovákiai magyarokat zaklasson. Vajon ők ezt miért tolerálják?
Ahogy Bugár Béla írja, igen, valahol tiszteletre méltónak tartom, hogy az SaS kitartott véleménye mellett. De a kormány bukásában Bugár Bélának legalább annyi szerepe van, mint az SaS-nek, hiszen ő volt az első, aki javasolta a görög kölcsönről való voksolás összekötését a kormány bizalmi szavazásával. Emellett frakciójának három tagja is a kormány bukása mellett szavazott, ne kenje tehát a felelősséget másokra.
A Most-Híd kormányon belüli tevékenységéről bizonyára sok szó esik majd a kampány során. Ezért most röviden csak annyit: politikai elemzők mondják, nem csak én, hogy ennyit bármilyen (magyar jellegű) tömörülés kihozott volna Radičová kormányából.
Bugár Béla írásának egyetlen értelme van: világossá teszi, hogy párttársaival együtt indulatokkal teli sérelempolitikát folytat az MKP-val szemben, ezért nem lehetséges a Most-Híd és az MKP választási koalíciója. Mi a súlyos gazdasági válság idején ezt szerettük volna elérni. Bennünket ugyanis nem az indulat, hanem Dél-Szlovákia és a magyarság iránti felelősség vezérel.
Berényi József
Megj: Az MKP elnöke Bugár Bélának, a Most-Híd honlapján megjelent blogbejegyzésére reagált
