Mészáros László olvasónk írását közöljük, melyben megosztja velünk gondolatait Ficoról és velünk kapcsolatos politikájáról.
Két nyilatkozat ragadta meg figyelmemet nemrég.
Fico ígérete, miszerint rengeteg munka vár kabinetjére az elkövetkező hónapokban, ezért jelenleg azt sem tudja hol a feje. Rendbe kell tenni Szlovákia gazdaságát, és a sok munkanélkülinek munkát kell biztosítani, ezért nincs sem ideje, sem energiája holmi kisebbségi ügyekkel foglalkozni! Pedig jó lenne, hiszen rengeteg magyar szavazatot zsebelt be Dél-Szlovákiában a magyaroktól! Adni illene érte valamit, de az már nem megy? Úgy látszik nem, mert Fico szerint egy kisebbségi téma nem élvezhet az előtte említettekkel szemben prioritást! Ha mégis tenne valamit az érdekünkben, az az, hogy szeretné megváltoztatni a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Azt a törvényt, amely az ő szégyenletes alkotása volt. Mint mondta, mégsem helyes az, ha valaki elveszíti szlovák állampolgárságát csak azért, mert felveszi egy másikat is! Csodálatos megállapítás, csak az a baj, hogy minden normális ember ezt szajkózza immár egy éve, és mégsem történt az ügyben előrelépés, sőt az ezzel kapcsolatos beadványt az alkotmánybíróság mind a mai napig nem véleményezte! Ami pedig Ficot illeti, ő most sem a rossz törvényt akarja kiiktatni, hanem azt úgy szeretné átdolgozni, hogy a kettős állampolgárság megadása lakhelyhez legyen kötve (Matovič és Figeľ). Azaz ismét a nesze semmi, fogd meg jól megoldást ajánlja nekünk – mert erre mindig van energiája – és mellé nagyvonalúan meghagyja az üggyel-bajjal eddig kivívott kisebbségi Status quo-t is. Ami nekem azért gyanús, mert ha ez a törvény jó lenne, bizonyára változtatna rajta! Mert mint hangoztatta, másra sajnos már nem telik erejéből! Itt jegyzem meg, még el sem kezdte a munkát a miniszterelnök úr, és már bele is fáradt?! Megfigyeltem, főleg akkor fáradnak bele a munkába a szlovák politikusok, ha érdekünkben kellene tenni dolgukat. Mert bizony a velünk kapcsolatos semmittevésbe nagyon el lehet fáradni!
Mivel Fico újabban nem vagdalkozik a magyar kártyával, és minek csinálná, hiszen a győzelem az ölébe hullott, sőt napjainkban az újságírókkal is békülékenyebb hangnemet üt meg mint azelőtt, ezért sokan úgy vélik, Ficoból egy letisztult, érettebb és nagyvonalúbb politikus lett! És ez az, amiben én nem hiszek, mert Fico nem változott meg, csupán az évek múlásával jóval célratörőbb és ravaszabb lett! Mivel látja, hogy létszámunk végzetesen csökken, eláll a kényszerítő eszközök közvetlen alkalmazásától, mert tudja, hogy most már finomabb módszerekkel is eléri célját! Csak bízni tudok benne, hogy ez nem fog neki sikerülni!
A másik nyilatkozat bocsánatkéréssel kapcsolatos.
Idézem: „A Matica slovenská minden vétkes és vétlen tagja nevében alázatos szívvel elnézést kér a szlovákiai zsidók haláltáborokba hurcolásáért. Marián Tkáč, a nemzeti kulturális intézmény vezetője erről a szlovákiai zsidók első, 1942. március 25-i transzportjának 70. évfordulója kapcsán tett közzé nyilatkozatot”.
Végre egy jó hír, kapom fel a fejem, melyben beismerik az etnikai tisztogatásokat Szlovákiában. Megbánják tetteiket, majd bocsánatot kérnek az érintettektől! Ennek ellenére még ennek a hírnek sem tudok igazán örülni, és ismét hiányérzetem van! Mert az igaz, hogy a pozsonyi parlament már több mint 20 évvel ezelőtt megkövette a kárpáti németeket és a zsidóközösséget az ellenük elkövetett sérelmekért, de valahogy rólunk mindig tudatosan megfeledkeztek! Pedig az etnikai tisztogatás bennünket is éppúgy érintett, mint az említett két kisebbséget! Vajon miért hallgatnak rólunk? Miért nem követtek meg bennünket is, az előbbiekhez hasonlóan? Hiszen a múlt tisztázása nélkülünk csak félmegoldás Szlovákia számára! A hírportál oldalain erről többször is írtam már, és rámutattam arra, hogy az előző kettő kisebbségtől könnyű volt bocsánatot kérni, mert hazánkban az etnikai tisztogatást követően számuk annyira megcsappant, hogy ezt a gesztust már megköszönni sincs kinek! Ugyanakkor Szlovákia politikusai ország világ előtt bizonyíthatják, hogy Szlovákiában valódi demokrácia van! A szlovák társadalom pedig képes szembe nézni nehéz múltbéli örökségével, és képes megnyugtató módon rendezni azt! Velünk viszont más a helyzet, hiszen Szlovákiának nem csak az első és második világháborúban ellenünk elkövetett embertelen tettekért kellene felelnie, de az ezt követő béke évtizedei alatt egészen napjainkig tartó tudatosan irányított asszimilációért és a jogfosztásért is! És ez már valahogy nem illik bele egy demokratikus ország imidzsébe! Hiszen a mi esetünkben jogos tulajdonosaiknak vissza kellene adni a beneši dekrétumok következtében elkobzott vagyont, kártalanítani a kitelepített és meghurcolt állampolgárokat, s talán még azt a status quo-t is vissza kellene adni, mely biztosítaná számunkra az önrendelkezés jogát szülőföldünkön! Ez pedig potenciális veszélyt jelent a mindenkori szlovák állam számára, hiszen így az itt élő magyarok megerősödhetnek, és ezáltal egyre reálisabb lesz a nacionalisták által folytonosan hangoztatott elszakadásnak a veszélye. Ezért húzzák-vonják évtizedeken keresztül jogaink megadását, bízva abban, hogy az idő nekik dolgozik, és idővel eljutnak arra a pontra, hogy már tőlünk sem kell félniük, és így majd bátran bocsánatot kérhetnek!
Nagyszerű ez a nemzetpolitikai stratégia tisztelt olvasóim, nemde?
Mészáros László, Felvidék.ma
