Nagypénteki elmélkedés – Ó, Krisztus Te zúzott, te véres, szenvedő… Bach Máté passiójának kórusa vezeti fel nagypénteki elmélkedésünket.
Jöjj Te is velünk, és kísérjük el együtt lélekben a Győztes Áldozatot, a Szenvedések Férfiját, Jézust, a nagyheti úton, MEGVÁLTÁSOD ZARÁNDOKÚTJÁN. Ma is hív a harangszó, ott, ahol élsz, hogy győzelmének és áldozatának szellemi-lelki javaiban Te is részesülj, s a képzeletbeli út végén, húsvétkor boldogabb légy, mint annak előtte. Érted szól a harang, a Te lelkedért, halld meg Istenhez hívó hangját. EMLÉKEZTET arra, hogy támaszt találhatsz Jézusban, amikor elérkezel majd a Te Golgotádra, amikor elhagynak, amikor szembe kell nézned saját kis és nagy haláloddal, a Te személyes sorsod Via Dolorosájával. Nem leszel soha egyedül! Örök társad Jézus, aki veled marad, amikor megaláznak, kigúnyolnak, amikor nem várt keresztek tűnnek fel előtted. Az Ő emelő karjának, időfölötti szíve kifogyhatatlan szeretetének köszönhetsz mindent: örömöket, áldásokat, támaszt és erőt, reményt és távlatokat, s minden jót, amit pontatlan fogalmazásodban „az élettől kapsz”! Érted történt minden a nagyhéten, a Te lelkedért!
(NARRÁTOR) A kereszt világok gyújtópontja: ott futott egybe az ember tragédiája, meg Isten kibeszélhetetlen irgalma. Önveszejtő mélységeink, és Isten mentő kegyelme. Jézus mindennek ellenére nem átkozódott. Hagyta, hogy kiderüljön rólunk: irgalmatlanul elmegyünk a végsőkig. És közben nem ismerjük fel életünk igazi esélyét. Amint a kereszt alatt tolongó tömeg sem sejtette, hogy szemük előtt játszódik le az üdvtörténet legtitkosabb, és a világtörténelem legjelentősebb eseménye: az előttük ott még áldozat Jézus lesz a győzedelmes Krisztus, aki csak ennyit szól a kereszten: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lk 23,34).
(NARRÁTOR) Így teljesedett be az Írás szava, amit Ézsaiás próféta ezredévvel előtte megjövendölt: Megvetett volt, és emberektől elhagyott, fájdalmak férfija, betegség ismerője. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg (Ézs 53,3kk).
(IGEOLVASÓ) Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lamá sabaktáni!? Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet!? Majd így szólt: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva, meghalt.
(VERSMONDÓ) Lelkem nézz a Golgotára, Jézusodnak nézd fejét! Tövissel van koronázva, Mégis áldva néz feléd. Szenved Isten bajnoka, És bár vérzik homloka, A világot nem átkozza, Meghal érte imádkozva.
(NARRÁTOR) Akkor és azóta, s amíg emberek élnek e földgolyón, nem lehet az ott történtekről és egyetemes bűnrészességünkről sem kevesebbet, sem többet mondani ennél:
(VERSMONDÓ) Mind, ami kín s ütés ért, Magam hoztam reád. Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve, Itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém… Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.
(A Református énekeskönyv 341. ének 3. és 5. verse, Áprily Lajos szép fordításában, alatta hallgatható a Bach-féle kórusmű)
Az a pár szög a Golgotán régen világunk sarka már, melyen kimozdul elvesző állapotából, mellyel Ő immár örökre megnyitott a menny felé egy kárpitot. (Füle Lajos: Világunk sarka)
A Világ Megváltója
… Nem érthetem, miért szenvedett némán,
Békéje fénylik Golgota hegyén.
Szíve miért szakadt meg a keresztfán,
Tövisből mért kapott ott koronát?
De azt tudom, hogy megtört szívek orvosa,
Bűn, félelem tüzét megoltja Ő,
Megterhelt lélek láncait leoldja,
Ezért jött el Ő, a Világ Megváltója.
(Ének a világ Megváltójáról)
Nagypéntek
Két gyilkos között haltál meg, Uram,
S magaddal vittél a halálodba
Minden tisztátalan kezet
És csaló szívet –
Az én kezemet és szívemet is.
Lelked megtanít minket a
Meghalás művészetére,
Meghalni a hétköznapok megszokásainak.
Ezt szeretném én is megtanulni tőled, ó jó Uram.
(Rudolf Bohren imája)
ELINDULNI A KERESZT ALÓL
Boldog titok: a Golgotán
kezdhetek el minden napot,
megköszönve a meghálálhatatlan,
csodálatos áldozatot
s akkor csupa fény lesz a reggelem,
minden úton ez a fény jár velem.
Hisz bűnteher és gondteher
lehull és ottmarad
a szabadulást hirdető
krisztuskereszt alatt!
Szabad szívvel, kézzel indulhatok,
ha várnak rám az új feladatok.
Biztatóbb, szebb és boldogabb
új reggel lehet-e:
elindulni, mint Isten
megváltott gyermeke,
kinek szíve szeretetről dalol,
a Golgotáról, a kereszt alól.
(Túrmezei Erzsébet verse)
Írta, és R. Bohren imáját fordította Dr Békefy Lajos.
Felvidék.ma
