A Tusnádfürdőn tartott nemzetpolitikai kerekasztalon Berényi József, az MKP elnöke hangsúlyozta: a Felvidéken magyarként való megmaradásunk érdekében bátor politizálásra és az önkormányzatiság eszközeire van szükség. (videó is!)
Ahogy arról korábbi tudósításunkban beszámoltunk, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke a XXIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem nemzetpolitikai kerekasztalának résztvevője volt 2012. július 27-én, melyen Kárpátalját Brenzovics László (a Kárpátaljai Magyar Szövetség alelnöke), Délvidéket Pásztor István (a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke), Erdélyt Toró T. Tibor (az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke) és Borbély László (a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség alelnöke) képviselték. A beszélgetést Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelősé helyettes államtitkár (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Magyarország) vezette.
A következőkben ismertetjük Berényi József felszólalásának szerkesztett változatát (videófelvételünkön – lásd a cikk alján – az MKP-elnökének beszéde teljes terjedelemben is megtekinthető). Berényi József előbb a 2011-es népszámlálás adatait értékelte, majd szólt a 2012-es előrehozott parlamenti választások után kialakult szlovákiai politikai helyzetről, a felvidéki magyarság körében elkezdődött szakmai egyeztetésekről, és hallgatói kérdésre válaszolva a kettős állampolgársággal kapcsolatos témákkal és végül az össznemzeti cselekvési lehetőségekről is szólt.
Tények és esélyek
„Mindannyian tudtuk, hogy kevesebben leszünk, mint 10 évvel ezelőtt, de ilyen nagy mértékű népességfogyást a szociológusok előrejelzései sem feltételeztek. Tíz év alatt több mint 60 ezerrel lettünk kevesebben, húsz év alatt pedig több mint 110 ezerrel csökken a számunk.
Míg az 1991-es rendszerváltozás után, mikor az egyfajta belső erő és önszerveződés esélyt jelentett a felvidéki magyarság számára, addig ma az a kérdés, hogy a megszűnésünkhöz biztosítsuk a méltóságos körülményeket, vagy megpróbáljunk ennek a folyamatnak ellenállni, illetve azt megfordítani?! Nézzünk szembe a tényekkel! A 110 ezres csökkenés tény. Ebben viszont lehetőség is van, hogy legitimizáljuk az önkormányzatiság és az autonómia iránti törekvéseinket, a bátrabb politikai cselekvést!
Nem könnyű helyzet, hiszen a húsz év alatt kialakult viselkedési normák és hatalmi rendszer nem kedvez nekünk. Ennek ellenére úgy gondolom, létszámunk alakulása esélyt ad arra is, hogy a felvidéki magyarság és a szlovákok álláspontján is változtassunk. Esély van arra, hogy pótoljuk azt, amit elhalasztottunk Csehszlovákia szétválásakor és Szlovákia Európai Unióhoz való csatlakozásakor is. Az önkormányzatiság és az autonómia megteremtésére is volt esélyünk, egész Európa figyelt ránk! Most ismét alkalom kínálkozik arra, hogy megmaradásunk érdekében az önkormányzatiság és az autonómia témájával legitim módon, érvekkel felsorakoztatva, nyugat-európai tapasztalatokra hivatkozva a felvidéki magyarság programot állítson fel. A jelenlegi helyzet ismeretében senki sem állíthatja azt, hogy ez a program szélsőséges, nacionalista vagy szlovákellenes, hiszen ennek egyértelműen ellentmond húsz év alatt bekövetkezett 110 ezres csökkenés. A megmaradásunkat akarjuk biztosítani, nem az országot szétverni, vagy a határokat módosítani! Ahogy működik Dél-Tirolban, a belgiumi németeknél, a finnországi svédeknél… És még sorolhatnák további olyan európai modelleket, amelyek Szlovákiában is működhetnének abban az esetben, ha lenne rá politikai igény. Jelen pillanatban ez nincs, sőt, aki ilyenről beszél, az megkapja a szélsőséges, nacionalista, extrém bélyeget.
Ennek a drámai népességfogyásnak a következtében a felvidéki magyarság körében egyfajta közös gondolkodás is jelentkezett, a „hogyan tovább?” kérdésre keresi együtt a választ az érdekelt széles közösség, a civil szféra és a politikai képviselet. A diagnózis ismert, azt szinte mindenki felvállalja, a kezelés kérdésénél viszont egyelőre még csak az MKP mondja ki egyértelműen az önkormányzatiság és az autonómia megteremtésére megfogalmazott szándékot. El kell érnünk, hogy legalább a szlovákiai magyar berkekben ne bélyegezzék meg azokat, akik felvállalják az önkormányzatiság elvét. Ezért is kár, hogy nem tudtuk elérni az előrehozott parlamenti választásokon a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt, mert akkor parlamenti képviselettel és Európai Tanácsi jelenléttel mondhatnánk ezt. Nem egész 20 ezer szavazat hiányzott a parlamentbe jutásunkhoz. Az okokat elemezzük, a két választás közötti másfél év valószínűleg kevés volt, hogy a szlovákiai magyarság hozzáállásán változtatni tudjunk. Azzal is szembesülnünk kellett, hogy eddig soha sem kapott szlovák párt annyi szavazatot a magyaroktól, mint most, a Robert Fico vezette Smer. A magyarságunk megőrzéséhez a gazdasági kérdések is rendkívüli fontosak. A felmérések szerint ma már nem csak az iskola, a kultúra, a nyelvhasználat miatt szavaznak politikai pártokra a magyarok, hanem a gazdasági helyzet alakítása érdekében is. Erre a határon túli magyar pártoknak is összpontosítaniuk kell. De el kell szakadni attól a meggyőződéstől, hogy örökké csak a kormányhoz való tartozást tartsuk megoldási lehetőségnek, és ezért olyan hatalmi központokat kell létrehozni, ahol kormánytól függetlenül tudunk érvényesülni. Erről szól az autonómia, az önkormányzatiság, saját kezünkbe kell vennünk sorsunk irányítását! Erről is folyik a felvidéki magyarság körében most egy vita a Most-Híd, az MKP és a civil Kerekasztal bevonásával. Kérdés az is, hogy el tudjuk-e érni, hogy azok, akik az autonómia igényével jelentkeznek, ne a „szélsőségesek” csoportjába kerüljenek, hanem a megoldókéba ?! A vita arról is szól, hogy merjük-e vállalni a megmaradásunk eszközeit?!
Kettős mérce Szlovákiában
A magyarországi választásokon való részvétellel kapcsolatban ismét felmerült, hogy a felvidéki magyarság ebben a kérdésben az érvényes szlovákiai állampolgársági törvény miatt gyakorlatilag nem érdekelt. 1997 és 2005 között Szlovákia megengedte, hogy a határon túl élő szlovákok felvegyék a szlovák állampolgárságot, és ezek az emberek a mai napig részt vehetnek a szlovákiai választásokon. Ez kettős mérce, hiszen amit Szlovákia számunkra most nem enged meg, azt a határon túl élő szlovákok számára már megengedte! Szlovák nyelvű óriásplakátok jelentek meg egyébként a magyarországi Rajka településen is a legutóbbi szlovákiai választások alkalmával, ez ellen semmilyen magyarországi szerv nem tiltakozott. Ellenben a szlovák politikusok már most azzal fenyegetőznek, hogy mi lesz majd, ha a magyarországi választások idején a magyar pártok Szlovákiába jönnek kampányolni!!
Továbbra is kérünk mindenkit, hogy az állampolgárság ügyében küzdjünk tovább! Nem csak azért, mert jelenleg mi vagyunk az egyetlen olyan EU-ban élő határon túli magyar közösség, akik ezt nem tehetjük meg, hanem amiatt is, hogy egy új kormány alakult Szlovákiában, amely egyelőre békülékeny hangnemet ütött meg. A békülékenység azonban ne legyen elég, ennek eredménye is legyen! Szeptember elsején ismét folytatjuk ezt a küzdelmet Szlovákiában is, annak ellenére, hogy ezzel nem nagyon lehet a Felvidéken politikai pontokat szerezni, mert az ottani magyarságot sikerült ettől a témától elriasztaniuk. Az aláírásgyűjtés során is tapasztaltuk, hogy az emberek jelentős része nem merte ehhez nevét, címét adni. De nem adjuk fel, és ehhez kérjük a magyar kormány és a határon túli közösségek segítségét is.
Nemzetközi összefogás
Konkrét aktivitásokra van szükség nemzetközi oldalról is, sőt, Magyarország oldaláról is. Lehetőség kínálkozik a Kárpát-medencei magyar összetartozás demonstrálására is: egy európai kezdeményezésből fakadó aláírásgyűjtésre az európai kisebbségi norma elkészítésére. A kisebbségi normába lehetőség szerint bekerülhetnének az önkormányzatiság és az autonómia lehetőségei is. Ez óriási dolog lenne, hiszen minden EU-polgár bekapcsolódhat ebbe, és demonstrálhatjuk azt is, hogy Európának még van adóssága irányunkba!
Felvidék.ma, Oriskó Norbert
{iarelatednews articleid=”34970″}
