A budapesti Óbudai Egyetem a magyar tudomány napja köré szervezi meg minden évben az Egyetem Napja rendezvényt, melyen műszaki és közgazdaság-tudományi karainak eredménye mellett díszpolgárokat iktat soraiba, tudományos munkájukkal jeles magyar elődök örökségét tűzi ki követendő célul.
Idén a tavalyi díjazott, Mészáros Alajos professzor, az EP képviselője köszöntötte a díjazottak, mondta el – alább olvasható – gondolatait a tudás, a tudományok fontosságáról és küldetéséről.
„A magyar tudomány, a magyar tudományosság megérdemli, hogy ünnepeljék. Különösen a maihoz hasonló időkben, amikor a válságok sora késztet bennünket gondolkodásra, új utak keresésére, az egyetemes és tartós értékek felé fordítva figyelmünket. A válság olyan jelenség, amely mindennél világosabbá teszi számunkra, hogy változtatnunk kell, hiszen évszázados paradigmáink már nem segítenek bennünket, nem növelik mozgásterünket, nem szolgálják emelkedésünket.
Az emberi lét – és benne a tudós elmék léte is – folytonos útkeresés. Ki-ki a maga idejében, a maga korában szembesült azzal, hogy új ösvényeket kell taposnia. Nemzetünk, a magyar nemzet, történelme során ismétlődő megpróbáltatásoknak volt kitéve, de a szellem ereje, az erőfeszítések felvállalása mindig segítette a túlélésben, még a mainál jóval kilátástalanabb időkben is.
Tudjuk, hogy nemzetünket soha nem a létszáma, a számbeli fölénye teheti naggyá. A szellemi teljesítőképessége, a találékonysága, gondolkodásmódja, a logikája az, amely egyedi, és már gyakran vívta ki a világ bámulatát. A globális tudományos életben ennek köszönhetően vannak jelen a magyar tudósok, a magyar tudomány nagy személyiségei, számarányunkat jóval meghaladó mértékben. És most nem csupán a Nobel-díjasainkra gondolok, hisz sokkal többen vannak azok, akik ezt a díjat soha el nem nyerték, modern korunknak mégis meghatározó megalapozói. A kvantumfizika, a számítástechnika, a biológia nagy felfedezései, tudósaink elméje és kitartó, türelmes munkája nélkül, ki tudja, hol tartanának ma. S ezek csak kiragadott utalások, hiszen tudománytörténetünk nagyszerű eseményei nehezen felsorolhatók.
Azt sem tudjuk, hol tartana nemzetünk – és hol tartana bolygónk –, ha nem lettek volna olyan elődeink, tudós elméink, akik járatlan utakon mertek elindulni, az új ösvény kitaposásának minden kínját és örömét felvállalva. Mert öröm is van életünkben bőven: a legnagyobb az igazság felismerésének öröme.
S ezen a ponton talán vissza kell kanyarodnom oda, ahol régi korokban és úgy egy évszázada, a nagy világválság idején jártak neves elődeink, tudós egyetemi tanáraink. Világunk mára specializálódott világ lett, szakterületekre bomlott, hatalmas eredményeket hozott, és létezni nélküle nem is tudnánk. Globális rendszerek támogatják, köztük az Európai Unió különböző programjai is, hogy minél többen részesei lehessenek annak az együttműködésnek, ami a szakterületeket a különböző országok közt összekapcsolja. Világot látni azt jelenti: többet tudni.
Igazán birtokában lenni a tudásnak azonban a tudományosság globális szemléletét is jelenti. Azt az egyetemességet, melyet magyar egyetemeink a nevükben is hordoznak. Mert a szakosodást a szerteágazó tudományosság kikényszerítette, kikényszeríti ugyan, ám igazán nagy tudást a legfényesebb eredmény is csak akkor jelent, ha a mérnök, a kutató, a tudós és oktató a nagy egésszel való összefüggéseket is világosan látja, s ezt hallgatóiba beleplántálja. Magyarországnak azok az egyetemei, felsőoktatási intézményei és tudományos műhelyei élveznek elismerést a világban is, amelyek ezt a szintézisteremtést sem hagyják ki munkájukból. Örömünkre szolgál, hogy vannak iskoláink, melyek a sok nehézség közt is ott vannak a világranglisták elitjében.
Az Óbudai Egyetem céljai, törekvései is ilyen irányba mutatnak. A fejlődésnek ezt az irányát jelölte ki az egyetem vezetése élén Rudas Imre rektor úrral és erről tanúskodik a mai kitüntettek rangos sora, akiknek ezúttal szívből gratulálok.
Díszpolgáraként magam is megtapasztaltam, hogy Kandó Kálmán, Bánki Donát, Rejtő Sándor, Keleti Károly, Neumann János nem csupán üres nevek, hanem örökség, etalon is mindegyikük munkássága – a jövőre nézve. Műszaki-közgazdasági tudományaink egy-egy nagy szakterületének megalapozóiként azt üzenik nekünk, 21. századi magyaroknak és egyetemünknek is: korunk problémáinak, bajainak a megoldása a kezünkben, a fejünkben van, csak át kell látnunk a nagy egészet, annak összefüggéseivel együtt. Az universitas univerzalitásával.
Ehhez kívánok sok sikert és erőt mindannyiunknak!”
