Komárom és környéke zsidó lakossága deportálásának 82. évfordulóján tartottak megemlékezést június 14-én a komáromi zsidó temetőben. A mártírnapon a holokauszt áldozatai, az elpusztított családok és az egykor virágzó helyi zsidó közösség előtt hajtottak fejet. A komáromi mártírnapot jelenlétével megtisztelte Balogh Csaba nagykövet, Fazekas László emeritus püspök, valamint több városi képviselő is.
A komáromi zsidó közösség tagjai közül egyre kevesebben lehetnek jelen a megemlékezéseken. A mártírnap ugyanakkor olyan alkalom is, amikor rég nem látott, sokszor távol élő rokonok találkoznak egymással, és közösen idézik fel történelmük egyik legsúlyosabb traumáját, elveszített családtagjaikat és a máig tovább élő gyászt.
Andruskó Imre, Balogh Csaba, Kezsegh Béla (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A megjelenteket elsőként Paszternák Tamás köszöntötte. Felidézte, hogy a Komáromi Zsidó Hitközség harminc évvel ezelőtt alapította meg a Hitközségi Híradót – első lapszáma épp a mártírok napján lelent meg –, amely azóta folyamatosan őrzi és továbbadja a közösség történeteit.
Paszternák András a lapban az elmúlt évtizedek során megjelent túlélői visszaemlékezésekből olvasott fel. Az elbeszélések a háború előtti komáromi zsidó élet mindennapjait, a családokat, az otthonokat, a vallási és kulturális életet idézték fel, majd a jogfosztásról, a gettósításról, a munkaszolgálatról és a deportálásról szóltak.
Paszternák András (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A személyes történetekből családok szétszakítása, embertelen körülmények között végrehajtott elszállítások, a koncentrációs táborok borzalmai és a vissza nem tért hozzátartozók emléke rajzolódott ki. A felolvasott visszaemlékezések azt is megmutatták, hogy a veszteség nagysága pusztán számokkal nem érzékeltethető: mögöttük emberi életek, otthonok és teljes közösségek álltak.
A vendégek között Fazekas Laszló püspök (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Beszédében arra emlékeztetett, hogy
a túlélők a borzalmak után abban bíztak, hogy az emberiség tanul a történtekből és egy jobb világot épít.
Úgy fogalmazott, mára ismét meg kell tapasztalniuk a gyűlölet, az antiszemitizmus és a zsidó közösségeket érő fenyegetések jelenlétét. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy 82 évvel a deportálások után a közösség még mindig jelen van, emlékezik, és továbbadja az áldozatok történetét.
Keszegh Béla (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Keszegh Béla, Komárom polgármestere a társadalom és az egyének felelősségéről beszélt. Felidézte, hogy a zsidó lakosságot fokozatosan kizárták a közéletből, megfosztották vagyonától és megalázták. A későbbi tragédiákat pedig gyűlöletkeltő propaganda és egymást követő jogfosztó intézkedések előzték meg.
A polgármester szerint nemcsak a politikai vezetők és a közvetlen elkövetők felelősségéről kell beszélni, hanem azokéról is, akik mindezt tétlenül szemlélték.
Arra figyelmeztetett, hogy a gyűlölettel és a propagandával akkor is szembe kell szállni, amikor még nem mi vagyunk a célpontjai.
Olyan közösséget kell építeni, amelyben a gyűlölet nem kaphat teret, és amelynek tagjai felemelik a hangjukat a kirekesztéssel szemben.
Martin Kornfeld (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Martin Kornfeld, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetségének titkára a komáromi zsidó közösség háború utáni újrakezdéséről szólt. Emlékeztetett arra, hogy szinte minden család elveszített valakit,
a történet azonban nemcsak a pusztulásról, hanem az élethez, a hagyományokhoz és a közösséghez való visszatérésről is szól.
Beszédében kiemelte azoknak a nemzedékeknek a munkáját, amelyeknek a háború után szinte a semmiből kellett újjáépíteniük a zsidó életet. Szólt a jelenlegi háborúk áldozatairól, a katonákról, a túszokról és a szenvedő civilekről is, és a béke mielőbbi eljöveteléért fohászkodott.
Frölich Róbert (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Utolsóként dr. Frölich Róbert országos főrabbi mondott beszédet. Arról szólt, hogy a történelem tanulságait az emberiség újra és újra figyelmen kívül hagyja. A zsidó történelem azonban nemcsak az üldöztetésről és a pusztulásról szól, hanem az önmagukért kiálló, ellenálló és túlélő közösségekről is.
A főrabbi hangsúlyozta, hogy a gyűlölettel szemben nem lehet hallgatni. Az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség új formái ellen is fel kell lépni, mert a történelem arra ad példát, mi történik akkor, amikor a gyűlölet terjedését nem állítják meg. A „soha többé” ezért nem egyetlen történelmi pillanatra vonatkozó figyelmeztetés, hanem mindenkori felelősség.
Immanuel Zucker (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A megemlékezésen Immanuel Zucker főkántor éneke tette még megrendítőbbé a szertartást. A közös imák és énekek után a résztvevők a zsinagógába vonultak, ahol mécseseket gyújtottak a holokauszt áldozatainak emlékére.
A komáromi programot követően Nagymegyeren is megemlékezést tartottak a holokauszt helyi áldozatairól. A második világháború idején a koncentrációs táborokban, illetve munkaszolgálatos alakulatokban 418 nagymegyeri zsidó származású lakos – 229 felnőtt és 189 gyermek – vesztette életét. Az elhurcoltak közül mindössze 110-en élték túl a borzalmakat.
Emlékezők (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Az áldozatokra annál az emlékműnél emlékeztek, amelyet az egykori nagymegyeri zsinagóga négy eredeti tartóoszlopa díszít. A megemlékezés szónoka Radnóti Zoltán budapesti főrabbi volt.
Szalai Erika/Felvidék.ma
