Idén is méltó módon emlékeztek az 1848/49-es szabadságharc hősi halottaira és főhajtással adóztak a zsarnokság és kegyetlenség ellen vérüket, életüket áldozó nagyjaink emléke előtt Füleken. Erdős Vince, a MKP Füleki Alapszervezetének elnöke beszédét közöljük:
Az 1848-as szabadságharc füleki emlékoszlopához elhelyezett koszorúink azt jelentik, fontos számunkra ez a hely, és fontosak azok az emberek, akikre emlékezünk.
Október hatodika az Aradon kivégzett 13 vértanú halálának napja nemzeti gyásznap, mégis arra szeretném kérni az itt jelenlevőket, hogy ne gyásznapként tekintsenek erre a napra, hanem az élni akarás, az elszántság és az áldozatteli győzelem reánk hagyott örökségeként.
„A múltra való emlékezés nem más, mint a jövő iránti elkötelezettség.” Ezeket a szavakat II. János Pál pápa vetette papírra. Most, amikor honvédő harcunk mártírjainak emléke előtt tisztelgünk, talán érdemes felidéznünk ezt a gondolatot, hiszen nem öncélúan kell emlékeznünk történelmünk egyik legsötétebb reggelére, és nem csupán merengenünk kell a múlton.
Keressük inkább azt, hogy miként tartozunk össze azokkal a derék hazafiakkal, akik életüket áldozták a magyar szabadságért.
Koszorút olyannak fontak a görögök és a rómaiak, akikről úgy gondolták, kiérdemelték az utókor csodálatát. Nos, a magyar szabadságharc mártírjai – életükkel és halálukkal – örök példát állítottak minden szabadságszerető embernek, minden magyarnak.
A hatalmas túlerővel szemben álló szabadságharcunkkal, majd az ezt követő konok kitartásunkkal példát mutattunk a világnak. És ezt kell tennünk ma is. Nem engedhetünk a 48-ból, a 49-es mártírok nemzetét meg kell őriznünk. Erre kötelez bennünket hőseink áldozatvállalása, küzdelme.
Tartozunk ennyivel a 1848/49-es honvédő harcok hőseinek, az emlékoszlopra felvésett őseinknek, mártírjainknak és tartozunk ennyivel a jövőnek, az utánunk következő nemzedékeknek, gyerekeinknek, unokáinknak a mai fiataloknak is. Erre a kötelezettségünkre figyelmeztetnek II. János Pál pápa már idézett szavai is.
1849 októberének áldott emlékű mártírjai nem mindennapi emberek voltak, az életüket adták a közösség szolgálatáért. Vesztőhelyüknek Aradon, de mindenütt az 1848/49-es emlékműveknek, emléktábláknak, emlékhelyeknek a szabadság okán mindig volt és van aktuális mondanivalója.
Előbb csak a keserű, az újrakezdést a szívek mélyén éltető félelemé, később a hatalommal szemben erősödő dacos ellenállásé. Az én nemzedékem számára a szabadabb világért lázadó ifjúság szimbólumai lettek. A kokárda viselésével március 15-én vagy a gyászszalag viselésével október 6-án kockáztattuk, hogy magunkra irányítjuk a figyelmet és lázadó renitensként kezelnek bennünket az egyetemen vagy a munkahelyünkön mégis voltunk sokan, akik vállaltuk ezt a kockázatot, és ma is itt vagyunk és emlékezünk.
Legyen ez a múltra való emlékezés a jövő iránti elkötelezettségünk, magyar megmaradásunk szimbóluma.
Koszorúinkkal emlékezünk mártírjainkra, de kifejezésre juttatjuk azt is, hogy amíg koszorúk lesznek a magyar szabadságharc füleki résztvevőinek emlékoszlopánál március 15-én és október 6-án, nem veszik el a magyar szó Füleken. Így legyen!
Erdős Vince, Felvidék.ma
Puntigán József képriportja a rendezvényről ITT>>>
{iarelatednews articleid=”41949,41972,41956″}
