Tegnap este unokaaltatás közben, kölcsönös fül- és ujjcsavargatás közben, mesemondás helyett emígy aktualizáltam és felvidékiesítettem kis unokámnak a közismert bugyuta kis mondókát: Ez elment vadászni, az meglőtte, ez pártot alapított, az bejegyezte, és a felvidéki magyarság meg mind bevette.
Ismerik? És az időszerűségét is? Hogy megvan a harmadik felvidéki magyar párt, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség? Heuréka! Végre!
Szinte megfiatalodva érzem magam: lélekben időutazok a közelmúltba, a kilencvenes évek első felébe, amikor a rendszerváltás utáni években még három magyar politikai tömörülés nézett farkasszemet egymással, és próbálkozott elnyerni a bizalmát az akkor még önmagát is kereső felvidéki magyarságnak, bár sokan még a baloldal bűvöletében éltek.
Most, 2013-ban pedig egy új politikai szubjektum bontott zászlót a Felvidéken. Erősen kísért a múlt, mert magyar is, meg kereszténydemokrata is, igaz nem mozgalom, hanem szövetség. Behunyjuk a szemünket, és dezsavü érzésünk van, hiszen még a Bugárunk is megvan, a nyakigláb Bélánk, csak már nem úgy vegyes a mostani pártja, hogy keresztény meg magyar, hanem másképp… Miközben volt neki kényszerből egy aktív magyar koalíciós pártvezetői korszaka is.
Csak van egy apró, de éppenséggel nem elhanyagolható különbség: a kilencvenes évek óta 100 ezerrel kevesebben vagyunk, és most ugyanúgy három magyar párt fog megküzdeni a választók bizalmáért, mint annak idején. A túlburjánzott önérdek-képviselet viszont összefogás hiányában teljes parlamenten kívüli magyar képviseletet eredményezhet. A helyhatósági választásokon pedig a magyar polgármesterek és önkormányzati képviselők számának csökkenését jelentheti.
Benne volt a levegőben már jó ideje, de senki se vélte komolyan, hogy Béla királyunk után Csaba királyfi is gondol egyet, és csillagösvényre tér, táltosként valamilyen égi jelre (hullócsillag) megalapítja saját kis pártját arra (is) gondolván, hogy majd ő lesz az a kiválasztott, aki magába olvasztja a másik kettőt. Volt már régebben ilyen magyar néppártos, popélyos, tengeri kalózos próbálkozás.
Tehát nem „fehér folt” ez a fajta politikai célkitűzés a Felvidéken. Mondják, hogy már indulnak is jövőre az Európa Parlamenti választásokon. Mondják, hogy talán azért jöttek létre, hogy összefogásra kényszerítsék a másik kettőt. Meglátjuk!
Önmagát a Szlovákiai Vállalkozók Pártjának jogutódjaként aposztrofálta a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség. Hogy mire vállalkoztak? Sejtelmem sincs, de Ottó nevű barátom biztos tudja. Ő örült a Híd megjelenésének is. Mert hogy versenyhelyzet teremtődött végre a felvidéki magyar politizálásban.,. és hogy ennél jobb nem is történhetett volna. Pedig történt! Most tovább éleződik a versenyhelyzet. A belpolitikai helyzetünk fokozódik, mondaná Virág elvtárs a Tanúban. És mi csak nézünk, mint a moziban….
De jelenleg a megélhetési gondok mellett sokkal égetőbb problémák is foglalkoztatják a felvidéki magyar kistelepüléseken élő embereket! Például, hogy mi lesz a közoktatási törvény módosításának hatályba lépését követően a kisiskolák sorsa 2015 szeptemberét követően? Minden bezárt iskolából esetleg pártház?
Egy ilyen vízió: az üressé vált iskolaépületben az egykori III. A-ban az MKP helyi szervezete, a régi II. B-ben a hidasok, és legfiatalabbak, az MKDSZ-esek pedig az I. C-ben székelhetnek majd. A hosszú vezetőségi ülések szünetében néha kijönnek a folyosóra, és nézegetik a „végzősök” falon lógó tablóit: az FMK –ét (a későbbi MPP-ét), ahova A. Nagy Lacika járt, az Együttélését (de jó osztály volt!) a Duray Mikikével, a MKDM-t Bugár Bécivel, (aki még sajnos, nem végzett, most egy harmadik iskolába jár…), a magyar néppártos Popély Gyuszikáét, és egy hosszú nevűét a Gyimesi Gyurikával.
Az iskolába, pardon, a pártházba lépvén a megkopott faliújságon pedig ott díszeleg egy Széchenyi István idézet szép nagy, piros betűkkel: „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében.”
Száraz Dénes, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43122,43124″}
