Szombaton ismét az urnákhoz szólít minket a demokrácia intézménye. Az Európai Parlamentbe választunk képviselőket, Szlovákia 13-at.
Szlovákia 10 évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz. Mi, felvidéki magyarok, bizalommal, s talán túl nagy várakozásokkal tekintettünk arra a gazdasági és politikai szervezetre, amelynek 2004-ben tagjai lettünk. Arra a politikai és gazdasági közösségre, amely az európaiság, az európai értékek, a demokrácia és a gazdasági jólét szinonimájaként jelent meg. Sokan abban reménykedtek eztán minden probléma varázsütésre megoldódik. Nem így lett. A csatlakozással mindezt alanyi jogon nem kaptuk meg, csupán a lehetőséget a fejlődés és a jólét elérésére.
Annak ellenére, hogy sok értelmetlennek tűnő dologgal foglalkozik ez a törvényhozó szerv (mint pl. az uborka görbülése, vagy a WC-papír összetétele stb.) tudatosítanunk kell, hogy a tagállamokban (Szlovákiában is) hatályban lévő törvények 80 %-a uniós jogrend alapján van érvényben. Az ott születő döntések nagyban befolyásolják és meghatározzák a mindennapi életünket. Az uniós szabályozás ott van a mindennapok valamennyi területén, a gazdasági életben, a pénzügyekben, a mezőgazdaságban, az oktatásban – és a sort még hosszan lehetne folytathatni, egyszóval mindenütt.
Miért fontos nekünk, hogy ebben a szervben is képviselve legyünk? Azért, hogy legyen beleszólásunk a dolgok alakulásába, hogy ne csak homokszemek legyünk a szélben, kikkel bárki kénye-kedve szerint játszhat. És ha már a homokszerep jutott felvidéki nemzetközösségünknek osztályrészül, akkor vállaljuk azt, de nem játékszerként, hanem makacs homokként a gépezetben!
Az elszakított területek magyarságából ma a felvidéki magyarok választási eredményei rejtik a legtöbb kérdést. A 2009-es pártszakadás, olyan ámokfutáshoz vezetett, mely nemcsak, hogy megosztotta csekély számú közösségünket, de csökkentette és csorbította is érdekképviseletünket. 2010-től felére csökkent a pozsonyi parlamentben a magyar képviselők száma, most pedig fennáll a veszélye, hogy az Európai Parlamentben is csökken a súlyunk. Ezt semmiképpen sem engedhetjük meg egy olyan országban, ahol megtörténhetett a Beneš-dekrétumok megerősítése (százezrek háborús bűnösségének érvényben hagyása, százezrek meghurcolása, százezrek kirekesztése), ahol a 21. század küszöbén megtörténhetett Malina Hedvig ügye, a dunaszerdahelyi szurkolók megverése, nyelvi és alapvető jogaink csorbítása vagy éppen adófizető polgárok állampolgárságuktól való megfosztása.
Szombaton mutassuk meg együttesen Szlovákiának, nem nyugszunk bele, hogy a partvonalra kívánnak állítani minket, és képesek vagyunk európai ésszel, de magyar szívvel erőt kifejteni az árral szemben!
Közösen változtassunk Európán az új úton!
Csonka Ákos, Felvidék.ma
