„Ľudovít Štúr és a szlovák társadalom a 19. századi Magyarországon”
Demmel József, a legifjabb magyarországi történész nemzedék jeles képviselője. Számunkra, szlovákiai magyarok számára azért is érdekes a munkássága, mert kutatási területül éppen a szlovák-magyar történelmi kapcsolatokat választotta. A téma igen kényes, mert aki a szlovák-magyar kapcsolatok kutatására vállalkozik, az óhatatlanul mítoszrombolásra is vállalkozik. Ugyanis, a közös történelem mindkét oldali interpretációja inkább legendák sorozata, mintsem tényeké.
Jó érzékkel példázza ezt a könyv elején az Ivan Kamenectől kölcsönzött fejezetmottó is: „Štúr személyisége… mindig Szlovákia politikai és közélete, a szlovák társadalom történeti tudata által reflektált tényező volt.”
Aki olvasta Demmel előző kötetét „… egész Szlovákia elfért egy tutajon…” Tanulmányok a szlovák történelemről a 19. századi Magyarországon. (Pozsony : Kalligram, 2009) az érdeklődéssel vette kezébe ezt a könyvet is.
Mint arra az alcímben is utal a szerző, itt egy Štúr biográfiával van az olvasónak dolga, ami sorra veszi a főhős életének főbb közéleti és privát eseményeit, kezdve a nemzeti eszméléstől, egészen a rejtélyes végig.
Már a mottó is utalt rá, hogy Štúr élete a szlovák történetírásban legendák szövedéke, amit jobbára a kortársak visszaemlékezései alapoztak meg, és a szlovák társadalom történeti tudata ápol. Ez sajnos csöppet se unikális eset a közép-európai kis nemzetek történelem felfogásába, ahol a tények elől gyakran menekülünk legendákba.
Arra, hogy Demmel milyen indulatokat kavaró témához nyúlt, az is jelzi, hogy nem kisebb szaktekintély, mint Hermann Róbert támadta meg egy HVG-nek adott interjúja után „a hazafiság és hazaárulás kérdése érdekes megvilágításba kerül, ha az 1848-as eseményekkel. A Štúr vezette szlovák csapatok 1848. szeptemberi támadásával párhuzamosan megvizsgáljuk az 1866-os Klapka-légió történetét.
Ott is arról volt szó, hogy idegen (porosz) pénzen, idegenektől kapott egyenruhában és fegyverekkel, idegen hatalmat is szolgáló célokkal támadtak Magyarországra, hogy polgárháborút robbantsanak ki. Míg azonban Klapka hadjárata dicső hazafias tettként jelenik meg a magyar történetírásban, Štúréké hazaárulásként.”
Hermann Róbert visszautasította a párhuzamot, szélső jobboldali jegyzetírók pedig egyfajta „nemzeti moralitást” kértek a szerzőn számon.
Ezután, a kissé hosszúra nyúlt bevezetés után vessünk egy pillantást a könyvre. Ľudovít Štúr /1815-1856/ legnagyobb történelmi érdeme, amivel a szlovák történelmi panteon élén van a helye, hogy létrehozta a szlovák irodalmi nyelvet, és ezzel elindította a szlovák nemzetet a modern értelemben vett nemzetté válás útján. Addig ugyanis a szlovákságot a cseh nemzet egyik oldalágának tartották. Ez volt a szláv kölcsönösség elve – ennek a felfogásnak az volt a lényege, hogy a szlávokat egyetlen nagy, egységes nemzetként fogta fel, amit 4 törzsre, az oroszra, a lengyelre, a csehszlovákra és az illirre osztott fel. Ebből sarjadt a csehszlovakizmus, amely majd pár évtized múlva az első csehszlovák köztársaság hivatalos ideológiája lesz.
A 19. század közepén irodalmi nyelvként a szlovákok még a karlócai bibliafordítás ócseh nyelvét használták. Jóllehet, ekkor már létezett a Bernolák-féle irodalmi nyelv, de a szlovák társadalom többségét kitevő evangélikusság körében nem tudott gyökeret verni.
Štúr azonban nem nyugodott ebbe bele, ő a szlovák nemzetet önálló entitásként képzelte el, ezért használja Demmel tanulmányában többször is az „imaginárius szlovák nemzet” kifejezést.
Az első szlovák nyelvű politikai lap, a Slovenskje národňe novini kapcsán szóba kerül Kossuth Gyorgy /így írta a nevét, ékezetek nélkül/ Kossuth Lajos nagybátyja és a túróci nemesek. Szó esik Štúr vélelmezett homoszexualitásáról, és ezzel kapcsolatban a szerző megvizsgálja a női nemhez való viszonyát. Foglalkozik a kérdéssel, hogy milyen szerepet játszott földesurának és patrónusának Zay Károlynak a magyarországi evangélikus egyház szuperintendensévé történt megválasztásában.
Hősünk megítélése azonban még a kortársak között se volt egyértelmű, Jonáš Záborský /1812-1875/ egy 1865-ös levelében így ír Štúrról: „…Ő arra az útra vezette a szlovákokat, amin kétségtelenül elpusztulunk.”
Demmel József könyve egy olyan történelmi személyiségről szól, aki még több, mint 150 évvel a halála után is indulatokat gerjeszt. Ezért aztán ajánlom ezt a monográfiát mindenkinek, aki a mai történések „mögé” akar bepillantani.
Sztakó Zsolt, Felividék.ma
