A Szikora Györgyről közzétett sorozatunk fotóit, s a DAC meccsein készített fényképeket is M. Nagy László készítette, illik hát őt is megszólaltatnunk, mielőtt további, a sárga-kékek fényes korszakát megélt dunaszerdahelyi szakembereknek adnánk teret.
„A pozsonypüspöki Spoje pályán láttam először a DAC, akkor még divíziós – harmadikligás – együttesét. Megtetszett a játékuk, ezért a legközelebbi fordulóban már a dunaszardahelyi DAC-pályán fotóztam. Ott is kellemes élményben volt részem. Ezután már rendszeresen eljártam a csallóköziek meccseire. Léva, Trencsén, Vágbeszterce, Szakolca és a többi helyszín gyakran volt úti célom.
Ahogy javult a csapat játéka, mintha a képeim is érdekesebbek lettek volna, pedig megközelítőleg sem volt olyan színvonalú masinám, amilyennel sportot szokás fotózni. Hamarosan jött a másodikliga, majd a csehszlovák élvonal. A felújított DAC stadionban általában teltház előtt játszotta mérkőzéseit a DAC. Immár fényképészek is szép számban jelentek meg a dunaszerdahelyi mérkőzéseken. Engem, bár hivatalosan senki sem nevezett ki – a DAC fotósának tartottak a szurkolók és a játékosok. Sőt: néhány kolléga még ma is azt hiszi, hogy tősgyökeres dunaszerdahelyi vagyok! Ez nem így van. Az Ipoly mentéről kerültem Pozsonyba.
A fővárosban csak laktam, így Dunaszerdahely valamiféle pótotthon szerepet játszott az életemben. Ott sok szurkolóval, vezetővel, játékossal, edzővel ismerkedtem meg. Ma is szeretettel gondolok rájuk…Ha nem ismertem volna Szikora Gyurit, Gőgh Kálmánt, Medgyes Józsit, Majoros Gyurit, Tóth Lacit, Kalmár Lacit, Horváth Józsit, Pecze Károlyt, Simon Gyulát és a többieket, sokkal szegényebbnek érezném magam. Jó érzéssel tölt el, hogy a város akkori elöljárói is értékelték a munkámat. A sajtónap alkalmából még elismerő oklevelet is kaptam. Most ismét az Ipoly mellett élek. Az utazásokkal tarkított évek után jó itt megpihenni. Van időm emlékezni.”
(Folytatjuk.)
Batta György, Felvidék.ma
Fotó: www.fcdac1904.com
