Siket József (1904) egykori adatközlőm a község temetőjével, temetőivel kapcsolatban az alábbiakat mondta el: „A temetőt majdnem a legmagasabb hegy alá tették, mer szeginység vót, szeginy vót a falu, köllött lent a hely másra. Rás-hegynek, Nemesódalnak, Temetőódalnak is mondták azt a részt. A halottnak kelet felé kellett néznyi, nem a falu felé. Egyik részen katolikusok, másikon evangélikusok vótak. Abba´ az időbe´ még Szlovákgyarmatról is ide hozták a halottakat. Régen kit hova tettek, nem számított. Egymás mellé is temetkeztek a családtagok. Ez nem a felső részbe´, hanem mán az alsóba´ ment így. Most mán a harmagyik részt is megkezdték. Édesanyám mán az alsóba´ van, mellette senki sincs. Az ujjba´ van a felessígem, én is mellette leszek. Régen is előfordót, hogy a családtagokot egymás mellé rakták.”
A mai adatközlők (Zölleiné Tóth Rozália, 1943; Molnár Józsefné Rimóczi Jolán, 1935) Varnyasnak mondják a temetőrészt. A sírok tájálosával kapcsolatban ők ezt állították: „A halottak a falutól kifelé, kelet felé néztek, hogy mújjon el a kolera. Akkor kezdték a halottakot így lefővel temetnyi. Hogy mennyen el a betegsíg.” Ez a tájolás a mai napig érvényben van, s máshol is találkozhattunk ilyennel. Újfaluban a halott fejénél lévő síremlék felirata azonban annak a falu felé eső részén van.
Siket István (1910) adatközlőtől tudjuk, hogy az 1920-as években még temettek „kivőre, az Öregtemetőbe is. Akinek rokonnya vót ott, azt oda temették. A családok egy helyre, egymás mellé temetkeztek. Kiásták a régi koporsót is. Azelött lehetett 2,5 méterre is temetkeznyi, s vót három koporsó is egymáson. Bóthajtásra is tettek.”
A község temetőjében két nagyobb feszület is látható. A régebbi központi temetőkeresztet a két falu (Apáti és Újfalu) egyesítése után állították, ezzel a dedikációval: „Az Isten/ dicsőségére/ APÁTUJFALU /1906″. Az ízléses ötlépcsős sárgás homokkőkereszten egy szép öntött vaskorpusz van az INRI felirat alatt. Később a temetőkert másik részében egy újabb központi keresztet emeltek. Ez már egy kevésbé igényes, háromlépcsős műkőkereszt, melynek szárvégei – a régi feszület mintájára – ugyancsak csipkézettek. Korpusza ezüstözött vasból készült, feliratán pedig ez áll: „Isten dicsőségére/ állították/ az apátújfalusi hívek/ 1964″.
A sírjelek legtöbbje kő (homokkő, műkő, fekete vagy fehér márvány, gránit), s akad néhány vaskorpuszos fakereszt is. Vannak magányos vagy dupla sírjelek, amelyek különböző alakzatúak lehetnek. Valamennyiükön azonban ott a kereszt vagy a korpuszus feszület. A kereszt alakú sírjelek legtöbbje egyenes szárvégű, ám a régebbiek közt sok a háromkaréjos vagy a kihegyezett szárvégű. Több sírjelen az elhunyt fényképe is látható. Néhányat kiegészít egy-egy alakzat is, például galamb vagy angyal.
A legtöbb síremléken a halott pontos neve (az asszonyoknál a leánykori is), a születés és a halálozás pontos dátuma olvasható. A dedikáció általában így kezdődik: „Itt nyugszik Istenben boldogult”, s így zárul: „Béke hamvaira”; „Nyugodjon békében”; „Isten angyala őrködjön drága poraid felett”; „Jézusomnak szívén megnyugodni jó”; „Nyugodjon békében, Jézus, Mária nevében”; „Kik elfáradtatok/ az élet tengerén/ nyugodjatok meg/ Jézus szent szívén”.
Néhány sírjelen sírvers is olvasható. PETROVICS JÓZSEFén (1936-1986) például ez: „Göröngyök és hantok lassan/ Omoljatok, mert egy jó szívű/ gyermek nyugszik alattatok”. ÁDÁM JÁNOS sírkövére ezt vésték: „Szeretetben szenvedésben/ Szíve holtra fáradt/ Édes Jézus adj nyugalmat/ Drága jó apánknak”.
SZANDAI JÁNOSNÉ (1914-1967) síremlékén olvashatók az alábbi sorok: „Felejthetetlen drága jó édes/ anyánk emlékeid fájós szível/őrzik férjed és gyermekeid”. BEVÍZ ISTVÁN (1908-1975) dedikációján ez áll: „Ha majd egykor elszárad/ érted hulló könnyem/ Megpihenni hozzád jövök/ drága jó Férjem”.
OROSZLÁN ZUZANNA (1917-1972) neve alá ezt vésték: „Kérünk vedd e kedves lelket/ Oltalmadba jó Atyánk/ Hogy a mennyből nézhessen le/ Áldást küldve mireánk”. 
RIMÓCZI SÁNDOR sírjelére íratta a feleség az alábbiakat: „Édes jó Szűzanyám/ nézd szívem fájdalmát/ és kérd ki/ Istentől/ hitvesem nyugalmát”. GROSSCHMIDT JÓZSEF (1889-1975) sírjelén ez áll: „Mily rövid az élet/ kegyetlen a halál légy bol/dog az égben drága édes/apánk”.
Egy fiatalon elhunyt kisgyermek sírjelének fehér márvány lapján ez olvasható: „Itt nyugszik I.B./ Felejthetetlen/ kis gyermekünk/ ZAHORC MISKA/ 1939. X. 28. + 1945.n.12/ Isten angyala őrködjön/ drága poraid fölött”. A márványlap két oldalán téglalap alakú műkőoszlop, tetejükön fehér porcelán szárnyas angyalok, kezükben kereszttel.
Két fiatal testvér kihegyezett szárvégű műkő sírkeresztjére ez a szöveg került: „Itt nyugszik I.B./ RIMÓCZI ILONKA/ szül+1946/ Isten angyala szólította/ RIMÓCZI PITYUKA/ 1947.IX. 23. + 1951.IV.28.”
Egy háromkaréjos szárvégű fehér gránitkereszten az elhunyt fiatal elsőáldozási képe is ott látható, alatt pedig ez olvasható: „Itt nyugszik I.B./ Felejthetetlen/ Kislányunk/ JERGYIK ILONKA/ sz. 1936. márc. 8. + 1943. júl. 28./ Isten angyala/ őrködjön drága/ poraid fölött”.
Szólnunk kell e helyütt a falu egyik kiemelkedő, máig emlegetett alakjáról, SZIMON ANNA tanítónőről. (1877-1949) Ő a képviselőtestületi jegyzőkönyvek szerint 1912-ben került a faluba, s 1940-ig volt a pályán. Az oktatáson kívül a közművelődés terén is igen sokat tett. Ö vezette a község krónikáját, könyvtárát; színdarabokat tanított, kántorkodott stb. Tanított az Osztrák-Magyar Monarchia alatt, az 1. Csehszlovák köztársaság idejében s a visszacsatolás (1938) után. Polgára volt az egymást követő államformáknak, s a 2. világháború után, a felvidéki magyarságot megalázó időszakban hunyt el Apátújfaluban. Nyughelye az itteni temetőben van, sirkeresztjén ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik/ igazgató-tanítóné/ SZIMON ANNA/ 1877-1949/ Nyugodjon békében!”
Folytatjuk…
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51861,51863,51864,51866,51867,51868″}
