Néhány héttel ezelőtt a kormány ismét bejelentette: ez évben megkezdődhet az R7-es gyorsforgalmi út építése.
Aki próbált már reggelente Dunaszerdahelyről Pozsonyba jutni, pontosan tudja, milyen áldatlan állapotok uralkodnak a 63-as úton. Nem kérdés tehát, hogy az útra szükség van. Tekintsünk most el attól, hogy a miniszter 2015 – 2016-ot jelölte meg a megvalósítás idejeként, így a bejelentés erősen kampányszagú. A helyzet tarthatatlansága miatt fogadjuk el, hogy a kormány a legdrágább megoldást, az ún. PPP-finanszírozást választotta. Higgyük el, hogy komolyan gondolja a probléma megoldását, persze nem a déli régió felzárkóztatása, legfeljebb a főváros tehermentesítése miatt. Bízzunk benne, hogy „előre nem látható” események miatt a jövő év elején tartandó választások után nem kerül a politikai ígéretek süllyesztőjébe.
A nagyberuházások megvalósítását több hatástanulmány előzi meg. Azt viszont senki sem vizsgálja, milyen mértékben változtatja meg az út nyomvonalán álló települések szerkezetét a gyorsforgalmi út. Az egyik oldalon az áhított gazdasági fellendülés, a másikon a nemzetiségi összetétel nagyfokú változása, teljes települési átrendeződés áll. Egy nagyváros elérhető közelségbe kerülésével új beköltözők jelennek meg a településeken. Az új lakosok gyakorlatilag semmilyen formában nem vesznek részt az adott község életében. A települést „csomagmegőrzőnek” tekintik, kora reggel elhagyják, az esti órákban érkeznek vissza. Gyermekeiket nem a helyi iskolába, óvodába íratják, a közügyek iránt nem érdeklődnek. Bizonyos értelemben gazdasági bevándorlók, akik pusztán a közeli munkalehetőség miatt költöztek az adott községbe. Ugyanakkor az asszimiláció érezhetően felgyorsul, elég megnéznünk Somorját, ahol 1991–2011 közt a magyar nemzetiségű lakosok aránya 13,61 %-kal csökkent. Míg a csökkenés 1991 és 2001 között 4,41 %-os volt, 2001–2011 között már 9,2 %. Az R7-es tervezett nyomvonalán haladva „jó” példa Sárosfa esete, ahol 1991 és 2011 között 16,32 %-nyi volt a magyarok fogyása. 1991 és 2001 között 5,99 %, újabb tíz év múlva már 10,33 %, azaz csaknem megduplázódott.
Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatása, az itt élők életminőségének javítása az MKP számára elsőrendű feladat. Ugyanakkor meg kell teremteni az intézményes, önkormányzati feltételeket ahhoz, hogy az itt élő nemzeti közösségek számára mindez ne járjon a régiók etnikai összetételének változásával, ne okozzon asszimilációt. Nyugat–Európában számtalan önkormányzati modell igazolta, hogy léteznek megoldások a gazdasági fejlődés és a kisebbségi identitás párhuzamos megőrzésére. Az MKP ezen tapasztalatok alapján tette közzé A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei című dokumentumát.
Berényi József, Felvidék.ma
az MKP elnöke
(Megjelent az Új Szó Lövészárok c. rovatában)
{iarelatednews articleid=”52083,51660,51571,51533,51385,51117,50487″}
