Grafikusművész, tehetséggondozó rajztanár, családapa, hétköznapi ember. Munkás hétköznapjait, alkotói tevékenységét hirtelen törte ketté egy tragikus esemény. 13 évvel ezelőtt, negyvenhét évesen agyinfarktus érte a munkahelyén, és kómába esett. Jobb oldala teljesen lebénult; több hónapnyi kórházi kezelés után az orvosok lemondtak róla. Fekvőbetegként került haza, nem tudott ülni, nem hallott és nem látott. Lányai és felesége odaadó ápolásának és a „csótói” szívósságnak köszönhetően öt év után újra ceruzát fogott. Csótó László élete, az életbe és a munkába vetett hite példaértékű. Egy üzenete van mindannyiunk számára: „nem adhatod fel”.
1954. április 23-án született Rimaszombatban. Balogiványban, palócföldön nevelkedett. Korán megnyilvánuló tehetségét leginkább a szülőföldtől kapott élmények befolyásolták. Tornalján érettségizett 1972-ben, majd 1976-ban a Nyitrai Tanárképző Főiskolán végzett matematika-képzőművész szakpárosításban. A nagykaposi és a királyhelmeci művészeti iskolákban tehetséggondozással foglalkozott, vezette a tiszacsernyői képzőművészeti szakkört, a sátoraljaújhelyi Művészeti Iskola alapító tanára. 1979-ben alapító tagja és névadója lett a Bodrogközi és Ungvidéki Képzőművészeti Klubnak, a TICCE-nek, melynek 1988-ig vezetője volt. Tagja a komáromi székhelyű Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének és a szlovákiai Képzőművészeti Uniónak.
Saját bevallása szerint nincs példaképe, nem követi a különböző képzőművészeti irányzatokat, stílusokat, ám jól ismeri valamennyit, tiszteli az alkotást és az alkotót. A hetvenes években már kialakította saját kifejezésmódját, előbb rajzban (fekete papíron fehér tussal), majd a sokszorosító színes grafikában. Egyedi grafikai eljárást kidolgozva és alkalmazva valósítja meg munkáit.
Munkásságát a kilencvenes évek végéig zömmel vonalgrafikák jellemezték: egymást átfedő körökből, mértani elemekből „rakta” össze képeit. Egy sajátos kódrendszer ez, amelynek a lényege, hogy minél egyszerűbben, de sokatmondóan ábrázolja a figurát, legyen az ember, állat vagy mitikus lény. A kifejezés érdekében egy új technikát, ún. puzzle nyomódúcot fejlesztett ki. Ennél az eljárásnál egyetlen nyomással többszínű grafikai lap nyomtatható. Az illeszkedés mindig tökéletes, a színek nem csúsznak el, a játékosság, a variációk lehetősége számtalan. Mivel a művész maga készíti a nyomódúcokat, a metszetek új értelmet, szellemi tartalmat kapnak, egyedi stílusjegyek alakulnak ki. Mértani pontosságú és szigorú vonalvezetését díszítőelemek alkalmazásával oldja fel, ezzel játékosan fesztelenné varázsolja képeit.
Csótó László alkotásain végigkísérhetjük a művész alkotói fejlődését, gondolatvilágának változásait. Művein érezhető a gyökerekhez, a palócföldhöz való ragaszkodás, de egyúttal megfigyelhető a világgal, a sorssal szemben álló egyén dacos kiállása is. Olykor beletörődve a sors akaratába, olykor pedig nyugtázva azt.
Sorsfordító betegségéből hosszú és fájdalmas gyógykezelések után tanulta meg használni a bal kezét és tanult meg újra beszélni. Ma már nincs különbség a jobb és a bal kézzel készült munkái között. Rendszeresen állít ki szülőföldjén, de a határokon túl is egyéni és csoportos kiállításokon. Legújabb kiállításán, a sátoraljaújhelyi Lavotta Házban, május végéig tekinthetők meg grafikái. 2002-től évente meghívják a dél-koreai Asropa nemzetközi művészeti kiállításra, amelynek célja összekapcsolni Európát és Ázsiát a képzőművészetek által. Művei megtalálhatók közgyűjteményekben Komáromban, a Duna Menti Múzeumban, Dunaszerdahelyen a Kortárs Magyar Galériában és a miskolci Herman Ottó Múzeumban.
Támasza és társa, felesége, Gabriella asszony – akivel még a főiskolán ismerkedtek meg – a felépülésben és a munkában is segítette, kezdetben ő volt a jobb keze. Majd elkezdett egyedül rajzolni, átváltott a számítógépes grafikára. Sokrétű alkotó: készít rajzokat, linómetszeteket, rézkarc-metszeteket, de még holografikával is foglalkozik. A grafika, mint műfaj, szabadságot ad számára. Könnyen igazítani tudja a mai, modern technikákhoz, mint mondja, mindig lehet újat alkotni. Többnyire számítógépen „komponál”, témái napjainkkal kapcsolatosak. Sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, hogy több közintézménybe készített nagyméretű, színezett porcelánmunkákat. Legújabban szakkönyvet ír Grafikai notesz címmel, amelyben képzőművészeti eljárásokat, módszereket mutat be és összegzi azokat. A könyv leginkább tehetséges fiatalok számára készül, akiket érdekel a képzőművészet és a különböző képzőművészeti technikák. Számára akkor teljes az élet, ha a művészetet nemcsak műveli, de át is adhatja a felnövekvő generációknak.
Csótó László a napokban ünnepli 61. születésnapját. Ezúton kívánunk neki erőt, egészséget alkotói tevékenységben gazdag, hosszú életet!
Szalai Erika, Felvidék.ma