A bősi népszavazás sajtóvisszhangjait olvasgatom. Véleményformálóink közül sokan formálnák át a bősi közvéleményt a sikeres népszavazás után.
Azt írja az egyik, hogy a félelem, a xenofóbia győzött, és még az alkotmányjogászt is kioktatja, aki sajnálatosnak tartja, hogy a (magyarlakta vidékeken megtartott) helyi népszavazások eredményeit rendre lesöpri az asztalról az államhatalom. A véleményformáló szerint ugyanis a bősi népszavazás „az emberi és nemzetiségi jogok, a Szlovákiát nemzetközi egyezményekkel kötelező kisebbségvédelem ellen” irányult. Ilyet pedig eltűrni nem lehet. És még hozzáfűzi: nevetséges, hogy Bősön azok szervezték a menekülttábor ellen a népszavazást „a kormányéhoz hasonló nacionalizmustól és xenofóbiától hajtva”, akik Pered nevének visszaállítását megcélzó népszavazást követően maguk is a nacionalizmussal és a xenofóbiával szembesültek. „Mindkét népszavazást ugyanis az MKP szervezte” – szögezi le a mindenben alaposan jártas újságíró (Denník-N). És még arra is kitér, lám, Fico az MKP-val és több más párttal együtt uszít a „menekültek” ellen.
Akad még néhány további, hasonló megnyilvánulás szlovák (és szlovákiai) lapok vezérpublicistáitól. Van, aki nemzeti érdekeket emleget, s Fico, Kaliňák mellett az ellenzéket is kárhoztatja, amiért annak most az a fő gondja, hogy a bősiek véleményének tiszteletben tartására szólítsa fel a kormányzatot. A Korzár publicistája szerint össznemzeti érdek, hogy „európai” legyen a pártelit, ne bevándorlóellenes, s legalább a menthetőt mentse, elvégre Brüsszel és az EU nagyjai ezt várják el tőlünk, és ne szítsák a bősiek indulatait, aminek csillapítása helyett csak a felkorbácsolásában vett részt a kormányoldal és az MKP. (Mert a szlovák liberális oldalon az MKP-t csak ócsárolni, leszólni lehet, vagy agyonhallgatni.)
Arról már nemigen elmélkednek, hogy miért a sajtóból kellett megtudniuk a bősieknek, hogy a már nem is menekülttábort az osztrák „várakozók” részére épp náluk nyitják meg. Talán mert akkor arról is értekezni kellene, hogy a szlovákiai többség a legismertebb idegennek az országban a felvidéki magyar ikont, Bugár Bélát tartja. A mindenkori hatalom meg ha már semmi jót nem ad a magyarlakta régióknak, legalább a rosszat, az európai léptékben megoldatlan problémákat rájuk telepítse.
Véleményformálóink úgy látják: a bősieknek meg kellett volna magyarázni, ők csak nyeljék le szép csendben, ha egyik napról a másikra 10 százalékkal többen fognak élni a faluban, méghozzá olyanok, akiket az osztrák menekülttáborból hoznak át ide, s akikről eleve tudni lehet – a tévék mind bemutatták! –, hogy nem akarnak Szlovákiába jönni, mert nyugatra tartanak… Ahogy Görögországból, a Balkánról, Magyarországról elszöknek, meg sem várják menekültkérelmük elbírálását, Bősön majd türelmesen fognak várakozni? Nem valószínű. Ahogyan az sem, hogy másként fognak viselkedni, mint másutt. Magyarországon a Baptista Szeretetszolgálat vezetője, Szenczy Sándor már többször is elmondta – a médiában is –, hogy segíteni a menekülteken, a menekülteknek lehet, a vándorlóknak, akiknek konkrét nyugati úticéljuk van, s hozzá pénzük is, nem. Rendre üresen maradnak a klimatizált autóbuszok, melyekkel a befogadó állomásra szeretnék szállítani az illegális határátlépőket. Nem akarnak menekülttáborba kerülni, a céljuk Németország, Skandinávia… Gond van az étkeztetésükkel is, mert a muzulmánok sok mindent nem esznek meg, ami nálunk a boltban, vendéglőben vagy a segítőkész jó embereknél hagyományos. És mint Szenczy mondta: a vallási ellentétek még csak ezután fognak előkerülni, mert a keresztény menekültek egyelőre makacsul titkolják keresztény mivoltukat – a muzulmánoktól tartva. Olyan problémák ezek, amilyenekkel egyik napról a másikra egyetlen falu sem akarna szembesülni.
Bős sem. Annak árán sem, amit egy harmadik tollforgató ajánlott a kormánynak a bősiek lekenyerezése érdekében: hogy adjon nekik iskola- és óvoda-felújítási támogatást, akkor majd befogják a szájukat. (Tudjuk, Szlovákiában a politika üzlet, pontosabban: Gorilla, mégis vannak kérdések, melyeket a lefizetés sem old meg.)
A szlovák kormány kétéves szerződést kötött az osztrákokkal a menekültügyi eljárás alatt álló bevándorlóik egy részének átvételéről. Állítólag augusztus végéig megérkezik 250 ember, szeptemberben a további 250 fő. Állítólag az osztrák eljárás egy-két hónap alatt lezajlik, s akit nem fogadnak be, arra kitoloncolás vár. Állítólag osztrák személyzete is lesz a menekülttábornak. Azt nem tudni, tolmácsokat, szociális munkásokat stb. is hoznak-e. Úgy tudom, egyelőre csak szemlét tartottak a volt munkásszállóban és a toalettek átépítését kérték, mert azok a jelen formájukban nem felelnek meg a letelepítendők elvárásainak, szokásainak. (Egyelőre klasszikus szocialista mellékhelyiségek vannak: négy szobához egy-egy fürdő és toalett.) Sántít hát kissé az a hivatkozás is, hogy a bősiek a kilencvenes években délszláv menekültekkel éltek együtt, s akkor nem volt semmi komoly baj. Ők valódi menekültek voltak, ráadásul szlávok, akikkel – a nyelvi különbségek ellenére – szót lehetett érteni. Szokásaikban, kultúrájukban európaiak voltak. És alapvetően: ideiglenesen voltak itt, mert vissza akartak térni oda, ahonnan menekültek.
Most egészen más a helyzet.
NGYR, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55368,55349,55338,55302,55324,55271,55231″}
