Minden bizonnyal sokan emlékeznek még arra a komáromi fiatalemberre, aki jó néhány évvel ezelőtt egyedüli magyarként bukkant fel az egyik kereskedelmi csatorna tehetségkutató verseny szlovákiai válogatóján. Sokak számára azért maradt emlékezetes produkciója, mert letagadhatatlan magyar kiejtéssel szavalta el Samo Chalupka versét. A zsűri felismerve tehetségét, nem csak a dialektikai különlegessége miatt engedte tovább. A sorozatban az akkor még csak 16 éves gimnazista elismerésre méltó 8. helyen végzett.
Eztán felbukkant a Páduai Szent Ferenc életét megelevenítő misztériumjáték főszerepében, mely a Szent András-templomban került bemutatásra. Azóta viszont nem lehetett hallani felőle. A dunataj.sk felkutatta Habodászt és megérdeklődte eltűnésének okát.
„Nem vesztem el, csak éppen a színművészpalánták nem éppen könnyű életét élem Kaposvárott. Miután a Selye János Gimnáziumban leérettségiztem, már tudtam, hogy színész leszek. Nagy ambícióval kétszer is megpróbálkoztam a felvételivel, de nem jártam sikerrel. Egy színházi stúdióban ismerkedtem a mesterséggel, mígnem azt a tanácsot kaptam, hogy próbálkozzam meg a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművészi szakára bekerülni” – meséli az örökké vidám fiatalember. „Felvettek, Eperjes Károly osztályfőnök keze alá kerültem. Olyan tanáraim vannak, mint Oberfrank Pál, Funtek Frigyes, Takaró Mihály irodalomtörténész, Kelemen Márta beszédtanár, vagy Fábri Kornél vallástörténész. Ami meglepett, az az oktatás sokoldalúsága, amely nem merül ki a sokszor reggeltől késő estig tartó órákban, tanáraink tanácsot adnak ahhoz is, hogy mikor, hol, mit érdemes megnézni, újszerű rendezési módokkal megismerkedni, megcsodálni a rendkívüli színészi produkciókat.”
Meséli, hogy az osztálytársaival egyelőre csak a széksorokból nézi a világot jelentő deszkákon zajló eseményeket, illetve az év végi vizsgaelőadásokon szerepelhettek. „Itt is ügyeltek a tanárok arra, hogy sokrétűek lehessünk. Funtek Frigyes egy Ludas Matyi előadást állított színpadra, Eperjes Károly görög drámákból állított össze egy előadást, Oberfrank Pál pedig a 20. század nagy magyar drámaírói, Molnár Ferenc, Szép Ernő és Szomori Dezső darabjaiból álmodott egy összeállítást. Az iskolai év alatt természetesen foglalkozunk lovaglással, vívással, cselgánccsal, óráinkra pedig olyan előadók érkeznek, mint Szabó István filmrendező. A nyár elején egy nemzetközi színjátszótáborban voltunk, ahol macedón, spanyol, orosz színművészeti főiskolásokkal volt alkalmunk találkozni, bemutatkozni, illetve megtekinteni az ő előadásaikat. Az orosz főiskolások egy csodálatos Sirály-előadással jöttek, számomra azonban sokkal közelebbi volt a macedónok természetes viselkedése, miközben úgy éreztük, hogy a spanyolok erősen impulzív előadása a szappanoperák műfajának határát súrolta.
Habodász István szeptembertől újra kaposvári lakos lesz, visszaül az iskolapadba: „Ősztől már ketten leszünk a főiskolán felvidékiek, mert megkezdi tanulmányait régi barátom, a párkányi Szurcsik Ádám is. Eddig én kaptam tanácsokat, remélem az én tanácsaim is hasznosak lesznek számára.”
dunataj.sk nyomán Felvidék.ma
