Szeptember utolsó napján került sor Fodor Péter Aranykert című fotóalbumának bemutatójára Dunaszerdahelyen, a Vállalkozók Házában található Symbol Caféban. A Vámbéry Polgári Társulás gondozásában megjelent könyvet Gágyor Péter költő, rendező, drámaíró méltatta, az est házigazdája Hodossy Gyula volt.
Fodor Péter előző fotóalbuma is lenyűgöző volt (amely Vad éden címmel tavaly jelent meg szintén a Vámbéry Polgári Társulás gondozásában), ám, ha lehet ezt mondani, ez az új még annál is izgalmasabb. Mert ez itt van és most – tőlünk karnyújtásnyira. Napjaink Csallóközének természeti szépségeit – állat- és növényvilágát, hangulatait, évszakait – mutatja be művészi fotók és (három nyelven: magyarul, szlovákul és angolul olvasható) remekül megfogalmazott írások segítségével.
Aranykert – a Csallóközt hívták így valaha, és biztos, hogy minden okuk megvolt rá őseinknek, hogy így nevezzék. De vajon mennyi maradt meg mára e hagyatékból? Milyen ma a csallóközi természet állapota?
Van mit keresni, és van mit találni ebben a kötetben – mondta a könyvet bemutató Gágyor Péter – Fodor Péter bámulatos kincseket és szépségeket tár a szemünk elé képeivel. A természet mellett valószínűleg a verseket is nagyon kedvelheti, mert a képek mellé írt szövegek igazi költészettel vannak átitatva. Természetfotói beavató jellegűek, hitelesek, nem minősítenek, nem ítélkeznek. Megmutatják, felmutatják mindazt a csodát, amely itt van körülöttünk, csak mi talán már nem is vagyunk képesek meglátni.
„…vegyük észre, mennyi gyönyörűség van a mi messzebbről szegényesnek, sivárnak, lepusztultnak látott, hitt világunkban. Nincsenek óriáshegységeink, hatalmas vízeséseink, nincs egzotikus állat- és növényvilágunk, de a mi egünk éppoly pompás látnivalókkal szolgál, mint másoké, és a mi kisvilágunkban is éppannyi ‘soha nem látott’, vagy legalábbis egyre kevésbe észrevett különös szépség lakozik. Csupa egzotikum nemcsak a máshol élők, hanem magyarjaink számára is, akik nem veszik a fáradságot, hogy alaposan körülnézzenek, és az értéket a nagyságban vélik megtalálni. Pedig csak le kellene hajolni, hogy megtalálják – a mi szépségben oly gazdag kisvilágunkban. És ha megtalálták e kincset, talán majd vigyázni is fognak rá. Erre tanít Fodor Péter művészete” – írja Jankovics Marcell egy helyütt a szemet-lelket gyönyörködtető fotókról.
Mint kiderült, a szerzőnek nem volt könnyű dolga, amikor több tízezer fotó közül kellett kiválasztania, melyik is kerüljön be végül az új albumba. Fodor Péter a közönség kérdéseire adott válaszaiból megtudhattuk azt is, miért pont a szitakötőt ábrázoló fotó került a kötet borítójára, mennyi kitartás és türelem szükséges egy-egy jól sikerült felvétel elkészítéséhez, miként álcázzák magukat a fotósok, hogy minél közelebb kerülhessenek a kiszemelt állatokhoz, vagy azok gyanútlanul megközelítsék őket, mennyi az a digitális utómunka, ami még bevállalható a természetfotózásban, mitől mámorító érzés hajnali háromkor kelni, majd hason csúszni a mocsárban, a harmatos növények között kiválasztani a megfelelő hátteret, fényszöget, vagy épp derékig gázolni a vízben, mélyen belélegezve az ébredő természet semmi máshoz nem hasonlító illatát. „Mert boldoggá tesz a feladat – zárt, hangos és kaotikus világunkban közvetíteni másoknak egy eltérő, békésebb világ szépségét és üzenetét” – ezek Fodor Péter gondolatai az album hátlapjáról idézve.
Költészet ez a könyv. A gyermekek tágra nyílt, csodálkozó szemmel lapozgatják, a felnőttek boldogan és meghatottan olvassák a fotóművész fénnyel írt jegyzeteit. Reméljük, minél messzebb elviszik a hírt, hogy van itt egy ilyen csodálatos világ, amelyre nagyon büszkék vagyunk, és amelyet kötelességünk (lenne) megőrizni utódaink számára.
Türelmetlenül várjuk a folytatást. Addig is sokszor lekerül még a polcról idehaza, hogy kinyíljon és újra feltárja titkait ez az igényes, krétapapírra nyomtatott, százhúsz oldalas „kincsesláda”.
Z. Németh István, Felvidék.ma
A szerző felvételei Képgalériánkban ITT érhetők el.