Lassan kezdenek lecsengeni a választások keltette érzelmi hullámok, s az emberek többsége újból a jövővel kezd foglalkozni.
A jövő architektúrájának pedig két fő eleme van: az állandó pillérek és a változó világ által előidézett kihívások. Az állandó pillérek alapja továbbra is az elhatározás változatlansága kell, hogy legyen: a szlovákiai magyar közösség nem akar eltűnni, nem akar asszimilálódni és nem akar széthullani. Ennek a belső akaratnak a megtartása a legfontosabb, e nélkül nincs értelme a további eszmefuttatásoknak. S ezért a nemes célért cselekedni is kész: össze tud fogni az egyetlen magyar párt, a civil szervezetek és a nemzetileg elkötelezett sajtó.
Ez a hozzáállás nem függ össze mechanikusan azzal, hogy hányan szavaztak a felvidéki magyarok közül az egyik vagy a másik táborra. Mert 1920 óta létezik itt különböző formákban két tábor: a magyar közösségi érdekeket abszolút prioritásként kezelő réteg az egyik oldalon és a simlizők, beolvadók, a többségi nemzetnek megfelelni igyekvők vagy csak a sima karrieristák rétege a másikon. Az, hogy mennyi szavazatot kap az első csapat, arról tanúskodik elsősorban, hogy mennyire erős a megmaradási igény a szlovákiai magyar lelkekben.
Azt se felejtsük el, hogy ez a valós akarat a leadott szavazatoknál jelentősebb, hiszen mindig vannak olyanok is, akik objektív okoknál fogva nem tudtak részt venni a választáson, de azért a véleményük az, hogy a szlovákiai magyar közösségnek meg kell maradnia – s vannak megtévesztettek is, akik bizonyos okoknál fogva átszavaztak más pártokra, gyengítve ezzel az igazi magyar érdekképviseletet.
A másik táborra – a simlizők, a szlovák elvárásoknak megfelelni igyekvők táborára leadott szavazatok pedig azt mutatják meg elsősorban, milyen pusztítást végzett a (cseh)szlovák, elnemzetlenítésünket célzó ideológia az elmúlt 90 évben. Minden választás így részben képet ad arról, hogy milyen lelkiállapotban van a felvidéki magyar közösség. Persze, ezt a képet – politikáról lévén szó – befolyásolják az olyan szempontok is, hogy egy pártban mennyi és milyen minőségű személyiség található – ezt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, ez a tényező is árnyalja a képet.
A változó világ által diktált kihívásokat pedig komolyan kell venni. Az a közösség, amely nem képes modernizálódni, nem képes megfelelő válaszokat adni a kor kihívásaira, meggyengül. Erről a kérdésről sokkal többet kell majd beszélnünk az elkövetkezendőkben, a felvidéki magyarság még mindig van olyan erős közösség, amely képes a modern kor kihívásainak többségére hatékony választ adni. Ennek alapfeltétele persze az, hogy a közösség nemzetileg elkötelezett része tovább tegye a dolgát, használja és fejlessze intellektuális potenciálját, s akcióképessége is megfelelő legyen.
Az elmúlt hetek történései azt is megmutatták, hogy a felvidéki magyarság rendelkezik olyan elkötelezett réteggel, amely Pozsonytól Nagykaposig képes, akar és tud is tenni közösségi céljainkért. Tisztelet nekik, ők jelentik a jövő pilléreit, ők közösségünk jövőbeli előrelendülésének motorjai.
A szlovákiai magyar közösség nem adhatja fel magát, nem hasonulhat meg. Az élet megy tovább: sorsunkat vállalnunk kell, az utunkon tovább kell mennünk.
A nemzetileg elkötelezett politika és civil szféra pedig gondolja át a jövő feladatait.
(Megjelent a Tavaszi Újság című kiadványban)
