A kis, mindössze 375 lakosú Beretkén 179 katolikus él. Több mint hetven év eltelte után újra szentmisén vehettek részt. A búcsúi, szabadtéri szentmisére szép számban gyűltek össze a hívek, és a környékbeli lakosok, a mára már csak romokban álló római katolikus templom közelségében, hogy megünnepeljék Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepét.
A falu temploma, és az egész falu ennek a két apostolnak – az evangélium, tehát az örömhír kiemelkedő hirdetőinek „volt – van” felszentelve. Azonban a II. világháborúban a sok kioltott emberi élet mellett a templom is áldozatává lett a harcoknak. A Szent Péter és Szent Pál egykori római katolikus templomot nem tudták újjáépíteni, sőt ma már egyre inkább az enyészetté válnak a templom romjai is.
Isten kegyelméből és a jóakaratú emberek figyelmességének köszönhetően a Szent Pétert, az apostolt és az első pápát, kezében kulcsokkal ábrázoló oltárkép fennmaradt az utókor számára.
Balázs Patrik plébános az oltárkép mellett.
A kisgyermekek, akik a szentmise előtt köszöntötték Balázs Patrik plébánost, azt jelzik, hogy van jövő Beretkén. „És talán azt is, hogy a templom újból visszanyerheti szépségét” – fejezte ki reményét a plébános. A „kis legények” megígérték, kőművesnek és ácsnak tanulnak majd, hogy a templomot megjavíthassák.
„Hálás köszönet az egész falunak, hogy megőrizték hitüket. Mindemellett a polgármester asszonynak és a neki segítőknek, valamint Tercsike néninek, akik nélkül nem jött volna létre ez a beretkeieknek oly szép és megható ünnep. Remélhetőleg – habár a javítás és újjáépítés hosszú távú terv – hetven év után nem ez volt az utolsó szentmise“ – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Balázs Patrik plébános.
Szabadtéri szentmise Beretkén.
A szabadtéri szentmise keretében rövid búcsúi szentbeszéd hangzott el, melyet a református templom melletti kertben, az egykori katolikus kápolna mögött tartottak meg. Balázs Patrik plébános a szentbeszédben kiemelte, hogy éppen e nagy és kiváló közbenjáró szentek őrködésének és oltalmuknak, valamint az Istennél való közbejárásuknak köszönhető, hogy bár a templom romokban hever, az emberi szívekben ott maradt a hit, és továbbra is megőrizték, amit őseik szintén őriztek és védtek, a Jó Isten iránt érzett bizalmukat, a reményt és a szeretetet. Mindezt tették annak ellenére, hogy oly hosszú időn át nem volt szentmise a községben.
(Fotó: Susányi Mária)
