Gyöngy, kincs, pillangó, álom, szerelem, balzsam, csillag… Fél perc sem kell hozzá, hogy eszünkbe jussanak szép szavak. Olyanok, amikhez sokszor személyes érzések, gondolatok fűződnek. Drága anyanyelvünkben „ringatózhatunk” úgyis, ha Weöres Sándor verseit mondogatjuk, mantrázzuk: „Őszi éjjel/izzik a galagonya/izzik a galagonya/ ruhája./Zúg a tüske,/szél szalad ide-oda,/reszket a galagonya magába…”
Bármelyik irodalmi alkotást, nagy íróink műveit lapozzuk fel, minduntalan csak anyanyelvünk végtelen gazdagságára csodálkozhatunk rá. A leírt szó szent és hatalom, a kimondott szót nem lehet visszaszívni. Nagy a szavak ereje, s egyáltalán nem mindegy, mikor hogyan használjuk őket.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepeljük. 2011-ben döntött úgy az Országgyűlés, hogy a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. Törvény elfogadásának napját ily módon is megtiszteljük.
Kell egy nap, jár egy nap édes anyanyelvünknek. Gondoljunk csak bele, kisgyermekkorunktól a halálos ágyunkig ezzel értekezünk – ezzel vallunk szerelmet, ezzel fejezzük ki fájdalmunkat, félelmünket, ezen imádkozunk, de örömünket is ezen a nyelven kürtöljük világgá.
Mennyire várjuk, hogy apró gyermekeink kimondják az első szót. Milyen sok munkába telik, míg tisztán képesek ejteni a szavakat, összefüggő mondatokat képezve. Hogy később versekben, dalocskákban fejezzék ki érzéseiket. Mikor megtanulnak írni és olvasni, megnyílik előttük a tudás birodalma és jó barátjukká válhat a könyv.
Semmi sem ér fel azzal, mint mikor az ember elmerülhet kedvenc könyvében, mondjuk, egy nyugodt vasárnap délután. Ha bánatunk van, biztos menedékünk a vers. Megírták előttünk a nagyok, kiírták magukból azokat az érzéseket, amelyeket mindannyian átélünk. A legragyogóbb szavakban és nyelvi formában.
A nyelv kommunikációs eszköz is. De jó volna, ha nem csupán e-mailes vagy cseteléses formában használnánk! Beszélni ugyan tudunk, de tanuljunk meg újra beszélgetni, szokjunk hozzá ahhoz, hogy egymás szemébe nézve mondjuk el a másiknak, amit szeretnénk. Mert erről az utóbbi időben mintha leszoktunk volna. Hogy a nyelv és az élőbeszéd összekötő kapocs is, s híd lehet lélektől lélekig…
A magyar nyelvet sokan ősnyelvnek tartják. Szavai érzésekből eredeztethetők. Ápolásra és törődésre szorul, hogy még sokáig virágozzon. Reményik szavait véssük jól az eszünkbe, és ne csak most, a magyar nyelv napján. „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,/És áhitattal ejtsétek a szót,/A nyelv ma néktek végső menedéktek,/A nyelv ma tündérvár és katakomba,/Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!”
