A friss Szemle tematikus blokkjában egyebek mellett ’56 és ’89 eseményeiről is megemlékezik.
“Van elég árulás, gyűlölet, erőszak és abszurdum az átlagemberben ahhoz, / hogy akármilyen hadsereget bármikor felszereljen” – Charles Bukowski e két sorával nyílik meg a szám, s máris ott vagyunk a tömegben, valami történik, jelszavak záporoznak, beköszönt a november… A tömeg géniusza c. verset Gyukics Gábor ültette magyarra. S valami ilyesfélét, a tömeg géniuszát élik meg Bogyó Noémi regényrészletének (Vakfoltok) szereplői, azok a fiatalok, akik ’89 novemberének pozsonyi eseményeiben bolyonganak. A forrongó ifjúság lelkesedését a szerző ironikusan reflektálja: eldönthetetlen, hogy e lelkesedés vajon naivitás-e, vagy ártatlanság.
Deczki Sarolta és Reichert Gábor tanulmányukban a diktatúra megnyomorító zsarnokságát állítják középpontba. Deczki Tar Sándor és a hatalom viszonyát elemzi: az autobiografikus írások és vallomások fényében az író beszervezését rekonstruálva a test hatalom általi birtokbavételére és leépítésére fókuszál. Déry Tibor ’56-os szerepvállalását követő bebörtönzését, majd szabadulását, valamint az író és a hatalom kompromisszumkötésének elbeszélésével Reichert a Szerelem c. kötet megfelelő olvasatait keresi. Amint írja: „a kötetben sajátos kettős beszéd figyelhető meg.”
A szocializmus kultúrája és a kor elbeszéletlen történetei állnak Tóth Eszter Zsófia társadalomkutató, történész érdeklődésének homlokterében – a kutatót Kadlót Nikolett kérdezi. Csehy Zoltán tanulmánya zenei távlatokat nyit: a forralom témáját és motívumait felhasználó operákról olvashatunk.
Nagy Csilla tanulmányában Hans Carossa 1916-os háborús naplójában a szerző morális viszonyulását vizsgálja, az én-elbeszélés, az ellenségkép és az idegenség-alakzatok szempontjából. Ugyanezen év dublini eseményeiről, a Húsvéti forradalomról emlékezik meg W. B. Yeats költeménye is, melynek hátterét a fordító, Szili József esszéjéből ismerhetjük meg.
Szászi Zoltán Fél-vidéki levelek c. tárcasorozatának újabb darabjában egy prágai képeslap apropóján szintén megidéződik a rendszerváltás. Orcsik Roland versében a forrongás pedig a viharral metaforizálódik.
Gál Soma első, Sármesék c. novelláskötetéről szóló recenziójában Steinmacher Kornélia a humor és a csoda szerepét emeli ki. Rizsányi Attila Ondrej Štefánik regényét, az Ujjatlan várost veszi górcső alá. Deczki Sarolta Fordított világ c. tanulmánykötetét pedig Wirágh András elemzi.
A Szemle idei utolsó, s egyben következő száma a változás jelenségét igyekszik körüljárni.
