Hogy a szlovák média magyar és Fico-ellenes szárnya folyamatosan ökrendezik, de nem bírja kiköpni, sem lenyelni azt a „falatot”, hogy a Csallóközben pompás stadionban rúghatják ezentúl a bőrt a DAC labdarúgói és ellenfeleik, már megszoktuk. S megszokhatjuk lassan azt is, hogy előbb-utóbb – jobb később, mint soha, ugye?! – magyar média is lesz, mely beáll melléjük, elvégre: ha lehet egy újabbat „zorbánozni” és utálkozni, azt magyar nyelvű napisajt (sic!) sem hagyhatja ki.
Addig biztosan nem, míg gazdája nem dönt úgy, hogy pentás focicsapatra is szüksége van ennek a kis országnak, hogy a labda nívósabban és gazdaságosabban pattoghasson. (Szlovák oldalon még esetes csapatgazda is kéne, hogy csituljon a fanyalgás a DAC stadionja – és annak avatója – miatt és elcsendesüljenek a politikai kommentátorok és megmondóemberek, de még a szépírók is.)
Én csak egy amatőr focibarát vagyok. (Hogy mindenkinek világos legyen: FOCI, nem Fico.) Szívesen nézek jó meccseket, szeretem a jó focit. Tisztában vagyok azzal is, hogy a labdarúgás manapság nagy biznisz, ehhez mért követelményekkel és klubtulajdonosokkal.
Nemzetközi mérkőzéseket mostanában falusi libalegelőkön nem játszanak, mert nem is játszhatnának. Minden rendes, magára valamit is adó fővárosnak van egy nívós, nemzetközi mércével mérhető stadionja – mert a sport világszerte nemzeti ügy is! –, ahogyan nemzeti színháza, nemzeti múzeuma, képtára, tudományos akadémiája, de éppenséggel teniszcsarnoka, jégcsarnoka is. S ez akkor is megvan, ha a média körbeóbégatja az épülésüket, sír a „közösből” kidobott pénzünk miatt, de közben azon is, ha Zsolnára vagy Nagyszombatba kell utazni a válogatott meccse végett.
Orbán Viktor és Világi Oszkár az új stadion lelátóján a november 19-i mérkőzésen (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Szlovákia egy ilyen ország. Kmotríkozik, poórozik, világizik… Most éppen Világi a soros. Neki a szokásosnál is több a bűne. A Csallóközben épített stadiont a mindenki által magyar csapatnak tartott DAC-nak! És mivel azt azért egyetlen liberális újságíró sem írhatja le nyíltan, hogy ezt a magyaroknak meg kellett volna tiltani, a megnyitó VIP-páholyára lövöldöznek. Azon fanyalognak, értetlenkednek: hogyan kerülhetett Világi Oszkár klubtulajdonos mellé a dunaszerdahelyi MOL Arénában (!!!) Hernádi Zsolt MOL-vezér, a stadionépítés anyagi támogatója, Orbán Viktor magyar kormányfő (az egyik MOL-tulajdonos képviselője) meg Ivan Kmotrík és Vladimír Poór, a két további fociklub-tulajdonos (Slovan, Spartak Trnava), stadionépítő a hazai ligából.
És „oknyomozás” gyanánt oligarcháznak, ficóznak, zorbánoznak egyet, mintha most léptek volna le a falvédőről. Leghangosabban azok, akik amúgy polkorrekt liberálisnak szeretik feltüntetni magukat, a piacgazdaság szentségét hirdetik, a magántulajdont mindenek fölé helyezik. Csak éppen kilóg a lóláb, ha a másik vagy mások magántulajdonáról van szó, s ha az ütéshez épp a „szlovákiai magyar focicsapat” házatáján találnak furkósbotot, azzal csapkodnak jókorákat. Bizonyítva a költő igazságát: „minden múlandó, csak az irigység örök” (Lőrinczy Lajos: A sas halála).
