Már négy bajnoki mérkőzés óta tart a DAC nyerő szériája. Ilyen legutoljára 1986-ban volt! Csütörtökön a hazaiaknak a Szenice csapatát a 29. fordulóban sikerült legyőzniük.
Nem volt könnyű megszerezniük a győzelmet jelentő három pontot. Az időjárás sem kedvezett, szakadó esőben vette kezdetét a névsorolvasási ceremónia. A lelátók lassan megteltek. A kezdő sípszó a magyar himnusz éneklése közben adott jelet a játék megkezdésére.
A DAC-kispad a Himnusz alatt (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A 4. percig a csapatok oda-vissza veszélyes támadást vezettek egymás ellen. A 8. percben viszont Pačinda a vezetést is megszerezhette volna. A dunaszerdahelyiek birtokolták többet a labdát, a taktikájukat érvényesíteni tudták. Akaratuk szerint folyt a játék. Magabiztosságuk nem is a véletlennek volt köszönhető, hanem inkább azoknak a sikereknek, amelyeket riválisaik ellen értek el a közelmúltban. Pačinda és Šafranko helyzeteit azonban Šulla, a Szenice kapusa többször is kivédte. Az eredményesség még váratott magára, de a DAC jó formája bizalomra adott okot.
A Szenice csapata beszorított helyzetben nagyon taktikusan azt játszotta, amiben a szlovák bajnokságban a legjobbak közé tartoznak: védekeztek. Azonban ezen a falon voltak repedések, amelyeket a DAC igyekezett kihasználni. A támadó szellemű futballt öröm volt nézni. A kapura lövésben több dunaszerdahelyi játékos is eredményes lehetett volna, ám egy igazi befejező játékost talán még mindig megkívánna a csapat összeállítása. Emellett a baloldal passzívabb futballja keltett némi hiányérzetet a nézőben. A 42. percben aztán Slávik kapus mentette meg a DAC kapuját, amikor a Szenice saját térfeléről megindulva öt passzal jött át az egész pályán és a hatodik átadásból olyan lövést engedett el Brigant, amelynek kivédéséhez Sláviknak bravúr kellett. Az első félidő így 0:0.
Gólöröm a pályán… (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A második félidő szintén a DAC helyzeteivel kezdődött. Pačinda, aki rengeteget dolgozott, Šafranko, aki le-lemaradt a találatot jelentő beadásokról és a baloldalon lassan felébredő Davis kapura törései nem hoztak változást az eredményben. A szurkolótábor ekkor mindent beleadott, hogy ösztönözze kedvenceit. Nem akartak a 92. percig várni a győztes találatra! Buzdításukra szükség is volt, mert a hazai csapat megmozdulásaiban egyre inkább lehetett látni az elbizonytalanodás jeleit. Ezt a Szenice védelmének áttörhetetlensége okozhatta bennük. A küzdelemben, akarásban nem volt hiba, egy kis szikra, egy villanás, ami a gólhoz kellett, az hiányzott.
A Szenice a 62. percben Šušolík lövésével majdnem betalált, de a nézők nagy megkönnyebbülésére Slávik kiöklözte a labdát. Percek teltek el az eredménytelen mezőnyjátékkal, amelyben egyik csapat sem tudott felülkerekedni. Több igazságtalannak vélt bírói döntés után a 76. percben Davis szögletrúgását Pačinda fejelte be a kapuba. Hangrobbanás, örömujjongás, üdvrivalgás tört ki a stadionban! A szurkolók megkönnyebbülten ünnepelték csapatukat!
…és gólöröm a lelátón (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A végjáték percei az eredmény megtartásáról, a három pont biztosításáról szóltak. Bár a vezetést a 85. és a 86. percben a DAC megerősíthette volna, a gyönyörű helyzetek kimaradtak. A hátralévő négy percben viszont a határtalan szenvedély elragadta a 4498 nézőt, akik örömmel ünnepelték győztes csapatuk sikerét. Lehettek Felcsútról, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiáról, Kecskemétről a Kecskeméti LC-tól, vagy a Felvidékről, képviselték azt az ötmillió magyart, akik országhatároktól függetlenül azonosulni tudtak a Csallóköz szívében élő csodálatos varázslattal.
