Amikor az ember kézbe vesz egy naplót, arra számít, hogy személyes hangvételű írásokat fog olvasni. Ha a napló egy nagyformátumú politikustól származik, aki ráadásul felvidéki és a magyar történelem egyik legtragikusabb időszakában élt, akkor megrázó élményre számíthatunk.
Ebből a szempontból sem okozott csalódást a Búcsú a monarchiától című könyv, melynek szerzője Berzeviczei és Kakaslomniczi Berzeviczy Albert, akiről méltatlanul kevés szó esik manapság. A kötet alcíme: Berzeviczy Albert naplója (1914-1920).
Berzeviczy Albert 1853-ban látta meg a napvilágot Berzevicén, amely ma az Eperjesi kerület Kisszebeni járásának települése. 1936-ban halt meg Budapesten. 1905-től 1936-ig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, a Magyar Olimpiai Bizottság első elnöke. 1881-től az országgyűlés képviselője, többször is mandátumot szerzett. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban miniszteri tanácsos, majd államtitkár, az első Tisza kormányban pedig miniszter volt. Számos tanulmánykötet megírása fűződik nevéhez. A naplójából pedig az is kiderül, hogy a közoktatási törvény kidolgozásából is kivette részét. Annak a törvénynek a kidolgozásában, amely a későbbiekben Lex-Apponyi néven híresült el, és amely bevezette a kötelező közoktatást, valamint előírta a magyar nyelv oktatását az állami intézményekben.
A napló első napja: 1914. június 28. A gróf éppen hazafelé tartott, Berzevicére, amikor értesült a trónörökös meggyilkolásáról. Először azt gondolta, hogy álhírt terjesztenek, de sajnos nem sokkal később megtudta: a hír valós. Berzeviczy Albert ekkor még úgy gondolta, hogy az a galád tett, melyet emberileg elítélt, a magyarokra nézve politikailag akár még kedvező is lehet. Ez után megismerjük Tisza nézőpontját, melyet a szerző pontosan leír. Kiderül az is, hogy sokszor bizony nem voltak biztosak a politikusok abban, mi is lehetne a helyes döntés. Berzeviczy Albert nagyon sok kételyt megfogalmazott, korán felismerte, hogy a háború Magyarországra nézve nagyon veszélyes, félt a gazdasági összeomlástól és attól is, hogy elkötelezik magukat a németek irányába. Az esetleges trializmus veszélyeiről is írt. A trializmus a monarchia átalakítását jelentette volna, amely Ferenc Ferdinánd azon elképzelése volt, hogy a dualista államszerkezetű Osztrák-Magyar Monarchia egy három tagú állammá alakuljon át, elsősorban a Monarchia délszláv nemzeteire alapozva. A gróf úgy vélte, hogy az a magyarokra nézve veszélyes, ugyanis kisebbségbe kerülnének az államot érintő döntéshozatalkor, az osztrákok és a szlávok ugyanis összefognának és többséget alkotnának.
A naplóból jól megismerhető a kor szelleme, de elsősorban a politikus vívódásai, amelyeket a többi politikussal és diplomatákkal való beszélgetések után írt le. De a legerősebb, leghatásosabb vonulat a kötetben a nemzet és az ország iránti aggodalom. Ugyan a trianoni béke megkötése már nem témája a könyvnek, de nagyon súlyos szavakat fogalmaz meg a szerző a napló utolsó oldalain. 1918. november 20-án ezt írta Berzeviczy a naplóba: „Az ezeréves Magyarország elmerült a vesztett háború és az európai forradalom háborgó tengerében…” Tisza István halálát a görög végzetdrámához hasonlította. 1919. január 20-án pedig kifejtette, soha ilyen gyászos évkezdet még nem volt a magyar történelemben. Berzeviczy érezte, minden elveszett. „Az ország sorsa fölötti bánatnál még égetőbben fáj nekem az, hogy az én szűkebb hazám, Sáros immár cseh uralom alatt áll, mely ott úgy rendezkedett be, mintha a Felvidék hovatartozása fölött többé békekonferenciának nem kellene határoznia. Fogom-e még élve látni Berzevicét?…”
Látta. És örömmel konstatálta, hogy az ott élők nem veszik szívesen az új urakat, ugyanakkor az volt az érzése, hogy az új hatalom mégsem számít tartós berendezkedésre. Nem így lett, de erről már a kötetben nem szólt a politikus.
Berzeviczy Albert naplóját a Helikon Kiadó adta ki, 2015-ben. Aki meg szeretné ismerni az első világháború történetét, annak alapirodalom a Búcsú a monarchiától című könyv.
