A Ligetfalui Polgári Társulás és a Pozsonyi Balassi Intézet, valamint a Kárpát-medencei Értékmentő Alap szervezésében július 1-jén megrendezésre kerülő konferencián, amely a 2017 – Az évfordulók éve címet viseli, František Hýbl cseh történész lesz az egyik előadó, akinek az előadása a tömeggyilkos Karol Pazúrról szól majd.
Hýbl egyik kutatási témája a 2. világháború lezárulása után hat héttel a Přerovhoz közeli Svéd sáncok néven ismert domboldalon 267 ártatlan civil, köztük 120 nő és 75 gyermek kegyetlen lemészárlása. De vajon ki adta meg az ártatlan áldozatok meggyilkolására a parancsot? A szakemberek máig csak találgatják, František Hýbl cseh történésznek viszont meggyőződése, hogy a civilek legyilkolásában a volt csehszlovák köztársasági elnöknek, Ludvík Svobodának is része volt.
„Fentről érkező utasításra történt a dolog. Sajnos, Svoboda tábornok személye is megjelenik az ügyben. Ismeretes, hogy kétszer is levelekkel ment Jihlavába, ahol a szóban forgó utasítás született, hogy a kárpáti németeket még Morvaország területén tüntessék el” – jelentette ki 2016 végén a Cseh Rádió egyik műsorában Hýbl Ludvík Svoboda későbbi csehszlovák köztársasági elnökről, aki a tömegmészárlás idején nemzetvédelmi miniszter volt.
Arról az 1945. június 18-áról 19-ére virradó szörnyűséges éjszakáról évtizedekig nem lehetett beszélni. Akkor érkeztek egy külön szállítmánnyal hazafelé Szlovákiába a šluknovi régióból és Nyugat-Csehországból a kárpáti németek. A szerelvényüket a ligetfalui 17. gyalogezred katonái is észrevették. Könyörtelenül kiráncigálták őket a vagonokból, majd a Přerov fölötti Svéd sáncokra hajtották őket, ahol aztán valamennyiüket kivégezték. Összesen 267 embert. Főleg nőket és gyerekeket. A legfiatalabb közülük csak hathónapos volt. A tanúk a vallomásaikat titokban jegyezték fel.
„A nők többnyire sírtak, az egyikőjük a karjaiban tartotta két kisgyermekét, az egyik egy egyéves, a másik, a jobb karján talán hároméves lehetett. A sír mellett kérte, nem tudom, hogy csehül vagy szlovákul, hogy először a gyerekeit lőjék le, és csak utána őt magát. A felette álló katona rákiáltott: Hallgass! Majd tarkón lőtte. A nő a gyerekeivel együtt a sírba zuhant. Aztán, talán egy pillanat múlva, Pazúr hadnagy jött arra, és a sírba világított, hogy él-e még vagy legalábbis mozog-e még közülük valaki, és agyonlőtte azt a két kisgyereket is, akik addig még életben voltak és hangosan zokogtak” – írta a tömegmészárlás után néhány héttel a lověšicei Arnošt Kubík. Egyike volt azoknak a férfiaknak a faluból, akiket a katonák arra kényszerítettek, hogy a tizenhét méter hosszú és két méter mély tömegsírt kiássák.
„Én csak azért vettem részt a sírásásban, mert féltem, hogy ha nem ezt teszem, akkor esetleg engem is agyonlőnek. Másnap a faluban azt beszélték, hogy a hadnagy bennünket, akik a sírt ástuk, is agyon akart lőni, hogy ne legyen az esetnek egyetlen szemtanúja sem” – írta még Kubík.
Felsőbb utasítás volt
A katonák parancsnoka a Svéd sáncokon az akkor 25 éves Karol Pazúr volt. De hogy miért gyilkoltatott le több száz ártatlan áldozatot, a történészek hosszú évek óta csak találgatják. František Hýbl már évek óta foglalkozik a tömeggyilkossággal. Szerinte egyáltalán nem Pazúr önkényes cselekedetéről van szó. A tömegmészárlásra állítólag közvetlen parancsot kapott.
„Bizonyos része ebben ugyanúgy volt Svoboda tábornoknak, mint Reicin tábornoknak és más kommunista vezetőknek” – a történésznek már nincsenek kétségei afelől, ki adta ki a parancsot.
„Én magam csak idén nyáron szereztem erről tudomást Jan Urban professzortól, a prágai New York Egyetemről” – fűzte hozzá.
A přerovi levéltárban gazdag aktája van ennek, de természetesen a lényeges iratokat, amelyek az ügy közvetlen résztvevőire vagy a végrehajtókra vonatkoznak, mint amilyen Pazúr hadnagy volt, nem tartalmazzák” – mondja a přerovi levéltár vezetője, Jiří Lapáček.
A meggyilkolt áldozatok közt nem csak kárpáti németek voltak. „Volt köztük egy orosz nő is, meg Szlovákiában élő magyarok, sőt szlovákok is voltak köztük, vasutasok, akik hogy hamarabb hazaérjenek, Jihlavában csatlakoztak a transzporthoz. Ami aztán a végzetük lett” – fűzte hozzá a történész.
Az a változat, hogy az egész mészárlás mögött Karol Pazúr állt, Hýbl szerint már nem helytálló. „Amikor az NKDV (a Belügyi Népbiztosság rövidítése – a szerk. megjegyzése) tagja megérkezett, hogy az ügyet közvetlenül a Přerovban állomásozó szovjet parancsnok utasítására megvizsgálja, Pazúr egy papírlapot mutatott neki, amelyen ez a parancs állt, így az (a vizsgálótiszt) csak tisztelgett előtte, majd elment” – ecsetelte a történész.
Pazúr két évet ült
1947-ben felszólították a Nemzetközi Vöröskeresztet, s vele együtt az Egyesült Nemzetek Szervezetét meg a Csehszlovák Nemzetgyűlést, hogy az ügyet vizsgálják felül. Ekkor megkezdődött a kihantolás. A nőket és a gyerekeket az olmüci krematóriumba vitték, ahol elhamvasztották őket, 72 férfit pedig a přerovi temetőben hantoltak el.
Csak Pazúrt büntették meg, aki húsz évet kapott, de csak két évig volt börtönben. Azután Gottwald köztársasági elnök kegyelemben részesítette. A másik elítélt, Bedřich Smetana oktatótiszt, külföldre szökött még mielőtt börtönbe zárták volna. Új-Zélandon halt meg.
Mária Pafčugová a tömegmészárlás során elveszítette a nagyszüleit és családja további 35 tagját. „Azt a szörnyűséget, amelyen keresztül kellett menniük, el sem tudom képzelni. Valamikor 1947-ben szereztünk róla tudomást. Csak hogy jött 1948, és nem lehetett erről beszélni. Apám gyakran utazott ide, Přerovba, tudta hol van az a sír. De azt, hogy az anyja, nővére és az unokanővére is a gyerekeivel együtt a sírban van, nem tudta. Azt, hogy elhamvasztották őket és fémurnákban Olmücben helyezték el őket, csak később tudtuk meg” – mondta Pafčugová asszony.
Az egész tömegmészárlást csupán 1989 után sikerült felfedni.
„Ha tudatosítjuk, hogy mindez 41 nappal a háború befejeződése után történt, az ember csak csodálkozik, hogyan történhetett mindez. Hogy a saját embereink ugyanúgy viselkedtek, mint a németek a mieinkkel szemben. Nem volt köztük szinte semmi különbség” – jelentette ki végezetül Hýbl.
(irozhlas/Felvidék.ma)
