Talán a gólya kivételével kevés olyan madarunk van, amelyik időtlen idők óta úgy hozzánőtt a magyar ember szívéhez, mint a fecske.
Hogyisne, hiszen mindkettő a tavasz hírnöke, a szülőföldhöz mindhalálig való ragaszkodás jelképe, amely a magyar néphitben egyenesen Isten áldásává magasztosult, hiszen széles e hazában aligha akadt porta, ahol az istállóban, pajtában vagy akár az eresz alatt ne fészkelt volna fecske, amely békésen megfért a gazdálkodó emberrel, hiszen ősidők óta egyfajta egymásrautaltság határozta meg viszonyukat.
A fekete frakkos, csivitelő madár Fekete István remek regénye, a Csí révén belopta magát a magyar irodalomba, és se szeri, se száma a fecskéket megéneklő népdaloknak és magyar nótáknak, míg a zeneirodalomból elég talán megemlíteni a hegedűvirtuóz Reményi Edének, Görgei és Klapka tábori hegedűsének Repülj fecském című zeneszámát.
A második költésből származó és a hosszú út megtételére még képtelen kisfecskék egy kis gondoskodással felnevelhetők. Természetesen nem ez a módja a fecskék túlélése biztosításán (Fotó: Németh István/Felvidék.ma)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület még 1979-ben útjára indított „Év madara” programja keretében immár három alkalommal, történetesen 1982-ben, 1983-ban és 2010-ben az év madarává nyilvánította a fecskéket.
A Szlovák Ornitológiai Társaság a napokban nyilvánította a fecskéket, pontosabban a füstifecskét (Hirundo rustica) az év madarának. S nem véletlenül, hiszen a fecskék rohamos fogyatkozása aggodalomra ad okot, s ezzel is szeretnék felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy ha rövid időn belül nem teszünk intézkedéseket a fecskék védelme érdekében, akkor félő, hogy nem élik túl a 21. századot.
A számadatok több, mint lesújtóak
Az elmúlt harminc évben Európa fecskeállománya 32 százalékkal csökkent, és ez a folyamat gyorsulóban van. A madármegfigyelések szerint Szlovákiában még ennél is rosszabb a helyzet, az itt fészkelő fecskeállomány – különösen az elmúlt évtizedben – a felére fogyott.
Mesterséges madárodúk lakótelepi panelházakon (Fotó: Németh István/Felvidék.ma)
Nem sokkal vigasztalóbb a helyzet Magyarországon sem, ahol a fecskék becsült állományát az ezredfordulón még mintegy 220-320 ezer párra tették, s azóta ott is olyan drasztikusan csökkent, hogy mára már mindössze 89-102 ezer fészkelő párra becsülik. A füstifecskék száma az elmúlt tíz év alatt 44 százalékkal csökkent. Amennyiben ez a folyamat tovább tart, a Magyar Madártani Intézet szerint a 2020 utáni években a fecskékről már csak múlt időben beszélhetünk.
A szlovák és a magyar ornitológusok, valamint a természetvédők – ezt elkerülendő – arra hívják fel a társadalom figyelmét, hogy még nem késő cselekedni. Olyan dolgokról van szó, amelyeket a saját lakóhelyén, környezetében bárki megtehet. A fecskék táplálékául szolgáló rovarok szaporodásának érdekében kerülni kell a rovarölő szerek indokolatlan és mértéktelen használatát, s ennek érdekében egyszerű módon el- és kihelyezhetők úgynevezett rovarszállók is.
Rendkívül hálásak a fecskék kisebb sározók kialakításáért (Fotó: Németh István/Felvidék.ma)
A másik nagy probléma a fecskék alkalmas fészkelési helyének a csökkenéséből származik. Sok helyen egyszerűen leverik a fecskefészkeket, mondván, hogy piszkítanak. Úgynevezett „fecskepelenkával”, azaz egy deszka, vagy erősebb papírlap fészek alá helyezésével ez is megoldható, mert megóvja a területet a lehulló ürüléktől.
Amennyiben a kertekben, gazdasági udvarok valamelyik szegletében kisebb vízzel teli sarazóhelyet is kialakítunk, máris sokat tettük csivitelő barátainkért. Ne engedjük, hogy a huszonegyedik századbeli mesék így kezdődjenek: „Hol volt, hol nem volt, voltak egyszer a fecskék…”.
