Júliusban portálunk beszámolt arról, hogy bár a pozsonyi csata 1111. évfordulója emlékére Dévényben szervezett megemlékezésen ott volt a Kárpátia zenekar, állt a színpad és a zenészek is hangoltak, Dévény városrész polgármestere azonban nem engedélyezte a nemzeti érzelmű zenekar fellépését.
„A hónap elején beidézett a hatóság, s egy meghallgatáson kellett részt vennem. Elkísért egy pozsonyi úr is, Both Bálint nyugdíjas fizikus, aki szívén viselte az ügyet, és akinek a nagybátyja egyébként a magyar ügyvédi kamara elnöke volt a múlt században, a kommunizmus előtt. A városi rendőrfőnök volt jelent és két nő a városházáról. A meghallgatás során felhívták a figyelmemet, hogy milyen hibát követtem el, nevezetesen, hogy magát az eseményt nem jelentettük be, de meglepő módon ők is elismerték a hibáikat” – kezdte Molnár Attila, az esemény főszervezője.
A júniusi megemlékezésen a Kárpátia-koncert betiltásának fő okaként azt a tényt nevezték meg, miszerint az adott rész védett terület, és így nincs ott helye semmiféle koncertnek. Ellenben Molnár Attila elmondta, hogy a meghallgatáson elismerték: sem a koncert helyéül szolgáló terület, sem pedig a lovas bemutató helyszíne nem tartozik a védett területek közé.
„A hölgy elmondta, hogy még a védettséget jelző táblák sincsenek kihelyezve, de jelezte, hogy az általunk használt terület melletti rész viszont már védettséget élvez. Szóval nem elég, hogy az a terület, ahol a megemlékezést tartottuk, nem áll védettség alatt, de még azok a területek sincsenek kijelölve, melyek védettséget élveznek. Ők ezeket a tényeket elismerték, de nem írták be a jegyzőkönyvbe. Az ügyvédeink jelezték, hogy nem kell feszegetni a témát. Both Bálint javaslatára megkérdeztük, hogy ha bejelentettük volna a koncertet, vajon megengedték volna? Erre a polgármester rezzenéstelen arccal azt válaszolta, hogy nem. Az elején azt is kérdezték, hogy tudatosan nem jelentettem-e be a dolgot, mire azt válaszoltam, hogy erről szó sincs” – tette hozzá a Csenkey Baranta Csoport vezetője.
Molnár Attila 165+16 eurót kénytelen kifizetni, azzal az indoklással, hogy megszegte a gyülekezésről szóló 84/1990-es számú törvény 14. paragrafusának első bekezdését azzal, hogy bejelentés nélkül szervezett nyilvános gyűlést.
„Ha ezután szeretnénk ott valamilyen rendezvényt szervezni, kérvényt kell majd benyújtani, és ha úgy vélik, hogy szerintük megfelel a dolog, akkor jóváhagyják. Ráadásul azt írták, hogy mindennek kétnyelvűen kell lezajlania. Magyarán, ha az ember kifizeti a bérletet, azt rendez ott és úgy, ahogy ők engedik.”
Molnár Attila azt is elmondta, hogy természetesen továbbra is meg szeretnének emlékezni a pozsonyi csatáról, de valószínűleg egy másik helyszínen, ahol más a polgármester hozzáállása. Mint mondta, a rajkaiak felajánlották, hogy segítenek a szervezésben.
„Oly korban éltem én e földön, Mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, Az áruló, a rabló volt a hős, – S ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, Már azt is gyűlölték, akár a pestisest.” írja Radnóti. Mit mondhatnánk mi, ma élő magyarok? Mi oly korban élünk, amikor egyes tudatlan vezetők megnevezhetetlen komplexusaik miatt nem engedik, hogy egy nemzet, mely ezt az egész hazát megvédte 1111 évvel ezelőtt, emlékezzen dicső múltjára, hőseire és azok honvédő harcaira.
Igen, mi ily korban élünk itt a földön, Európában, a Kárpát-medencében, Felvidéken…
