(Fotó: pixabay.com)

Pár hónapja az egyik újságban közzétett írásomban arról elmélkedtem, hogy az érzelmi intelligencia mennyire fontos szerepet játszik az életünkben, ennek ellenére a mai világban mégsem szokás kimutatni az érzelmeinket. Sőt, inkább leplezni igyekszünk azokat, mert úgy gondoljuk, hogy kimutatásuk sebezhetővé tenne minket.

Szóval, a jegyzet erről szólt. A megjelenés után pedig többen reagáltak, hogy mennyire fontos dologról írtam. Ezek a hozzászólások ösztönöztek arra, hogy továbbgondoljam a jegyzetet, a kérdésnek most már társadalmi összefüggéseiben, mivel a mai társadalom egyik legnagyobb baja az empátia hiánya. Az értelmi intelligenciának valahogy nagyobb a becsülete az emberek szemében, mint az érzelmi intelligenciának, pedig, ha bajba kerülünk, valószínűleg nem a magas értelmi intelligencia fog rajtunk segíteni, hanem az érzelmi.

Valahogy túl könnyen mondunk ítéletet mások fölött, magunk számára pedig mindig találunk felmentést!

Látunk egy embert a földön feküdni, és legyintünk, hogy biztos csak részeg, és hagyjuk meghalni. Eszünkbe sem jut, hogy talán rosszul lett, fel sem merül bennünk, hogy mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe.

Vagy látunk valakit, aki bajba jutott, de nem segítünk neki, mert úgy gondoljuk, hogy majd segít más. Ennek a jelenségnek már neve is van, úgy hívják, hogy Brooklyn-szindróma.

Gyakran jut eszembe, milyen boldog országban élhetnénk, ha az emberek érzelmi intelligenciája elérné az értelmi intelligencia szintjét. A szakemberek szerint ugyanis mindkét típusú intelligencia fejleszthető.

Az iskola mégis kizárólag a gyermekek értelmét pallérozza, ahelyett, hogy az értelmi és az érzelmi szint egyensúlyára törekedne. Emlékszem, pár éve az interneten terjedt egy levél, egy dán diák fogalmazása az afrikai szegénységről, arról, hogy Afrikában milyen elképzelhetetlen nyomorban nőnek fel a gyerekek. Megható és mélyen elgondolkoztató volt.

Dánia a világ egyik leggazdagabb országa, ezért egy dán iskolásnak nyilván  alapos háttértanulmányokat kell folytatnia, hogy fogalma legyen az afrikai nyomorról, és dolgozatot írjon róla. S vajon többek között nem ez is az iskola feladata? Hogy megmutassa a gyerekeknek, milyen színes világban élünk… hogy ne csak Afrika földrajzával és élővilágával legyenek tisztában, hanem azzal is, hogyan, milyen körülmények között élnek ott az emberek.

Dánia az elmúlt években mindig a dobogón végzett, amikor a boldogságindex alapján rangsorolták az országokat, gyanítom, hogy az ilyen hozzáállás miatt is.