Október 8-án, hétfőn, a Magyarok Nagyasszonya napján délután négy órai kezdettel ünnepi, háromnyelvű szentmisét tartottak a közigazgatásilag Pozsony ötödik kerületéhez, Pozsonyligetfaluhoz, az 1947. február 10-i párizsi „béke” előttig Magyarországhoz tartozó Dunacsúnyban.
Az egyházközség nemrégiben tartotta a templombúcsúját Szent Mihály arkangyal liturgikus ünnepnapjához, szeptember 29-hez kapcsolódóan. Ez a hétfői alkalom pedig a barátság, egymásra való odafigyelés, egymás erősítése jegyében zajlott. Kezdeményezője Červený Marián, a 10. éve itt tevékenykedő helyi plébános volt. Jelen volt még Zatyko Pál helyettesítő nyugalmazott lelkiatya – aki jól bírja a magyar nyelvet – és Jurkovich József állandó diakónus a szomszédos ausztriai Köpcsényből.
Emellett többen jöttek el Bécsből és Bécs környékéről is. Közülük kiemelném Klimko Jozef professzort, pedagógust, jogászt, aki az 1994 és 1998 közti négyéves ciklusban Szlovákia ausztriai nagykövete volt és feleségével résztvevője ezeknek az évente két-három alkalommal megrendezett találkozóknak. Emellett Klimko professzor 1974-77-ig levéltári kutatásokat is végzett az 1919-es párizsi békekonferencia témájában.
Közös fotó a szentmise végén a dunacsúnyi Szent Mihály arkangyal-plébániatemplom főoltára előtt az egyházi személyekkel és a résztvevő helyi hívekkel és vendégekkel (Fotó: Réti Olivér)
A szentmisén e sorok írója a szentleckét olvasta fel magyarul, amely Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből volt. Az evangélium a szeretetparancsot fogalmazta meg, mely szerint „szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Elhangzott szlovák nyelven is Pál atyától, majd német nyelven az állandó diakónustól.
Marián plébános német és szlovák nyelven mondott szentbeszédében megemlékezett arról, milyen szép, hogy itt Dunacsúnyban, a hármashatár közelében ennyi nyelv és kultúra él és megél egymás mellett. Kiemelte, milyen jó, hogy hétfőnként magyar nyelven elhangzanak az olvasmányok, zsoltárok, a helyi magyar anyanyelvű hölgyek, asszonyok magyarul imádkozzák a rózsafüzért, énekeket énekelnek (gyermekeik, unokáik már sajnos nem folytatják a hagyományt). Ugyanúgy tartja magát a horvát közösség is a szlovák mellett. Marián plébános pedig német nyelvtudásának köszönhetően bevonja az ausztriai híveket, ismerősöket is, így már négy kultúrát tud ilyen alkalmakkor itt összehozni.
Nagyon fontos, hogy ezeket a kapcsolatokat ápoljuk, hogy mindenki megőrizze anyanyelvét és így imádhassa Istenét, hálát adhasson ezekért az ajándékokért. Marián plébános úr megemlékezett a 2004 márciusában 89 éves korában elhunyt König Franz bíborosról, bécsi érsekről is, aki szintén ezeknek a határokon átívelő kapcsolatoknak volt egyik kezdeményezője és lelkes ápolója.
