A 35. nagyszombati novéna, a Könnyező Szűzanya magyar búcsúja után szombaton az érdeklődők tanulságos városnézésen vettek részt Brogyányi Mihály idegenvezetővel.
A csoport a Szent Miklós-székesegyház elől indult, melyről elhangzott, hogy a török időkben 1543-tól 1830-ig, tehát 287 éven át Magyarország főtemploma volt, hiszen ide költözött az esztergomi érsekség. Fontos megemlíteni, hogy 1635-ben itt alapított Eszterházy Miklós nádorral egyetemet Pázmány Péter korábbi nagyváradi püspök, esztergomi érsek, hercegprímás, bíboros.
Nagyszombat három szempontból is központi szerepet játszott a történelem során, ami nem volt szokványos a középkori városokban: éspedig egyházi központ volt a templomok révén, világi annak apropóján, hogy két fontos európai út, a Via Bohemica, vagyis cseh út és a borostyánút itt keresztezte egymás, s mindezek mellett még egyetemi központnak is számított.
Az egyetem épületén megfigyelhető a Szent Korona szimbóluma. Megtekintették az egyetemi konviktus, azaz bentlakásos diákotthon épületét, a barokk kapuval rendelkező plébániát, a püspökség, majd a későbbi érsekség épületét 1754-ből, illetve a Marianum iskolát, ahol Kodály Zoltán tanult.
Ezután a Lippay György esztergomi érsek által alapított szemináriumot, majd az Adalbertinumot nézték meg. Ennek kapcsán említésre került Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése című ismert festménye.
III. Béla király valószínűleg vásárhelyet alapított Nagyszombatban, és a vásárok megrendezésének napját szerdára tűzte ki. Jelentős gabonapiac és szarvasmarhavásárok folytak itt. Nagyszombat szabad királyi városi rangját IV. Béla uralkodása idején, 1238-ban kapta. Nagy Lajos király pedig itt halt meg 1382. szeptember 10-én, erre a mai posta épületének oldalfalán emléktábla emlékeztet, bár magyarul mindössze ennyi olvasható rajta: „Szombathely város ajándéka 1998”.
Az Esterházyak és Nagyszombat
A mostani székesegyház, a Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt egyetemi templom előtt hosszabb időt töltöttek. Ezt a teret díszíti néhány esztendeje Szent II. János Pál pápa szobra. Itt került szóba, hogy a galánthai grófi Esterházy család sarja, Esterházy Miklós nádor (1582-1645) volt Magyarország leggazdagabb főura. Vagyona előnyös házasságkötései révén szépen gyarapodott, hiszen a két leggazdagabb főúr özvegyével, Mágochyné Dersffy Orsolyával 1612-ben, majd 1624-ben özvegy gróf Thurzó Imréné Nyáry Krisztinával lépett házasságra. Házasságukból 15 év alatt kilenc gyermek született. A nagyszombati egyetemi, jezsuita templom építtetéséhez nagyban hozzájárult Miklós nádor.
A csoport a kétórás városnézést a Szent Ilona-templom előtt fejezte be (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Itt, a templom előtt szó esett az 1652-es nagyvezekényi csatáról is, ahol háromszoros túlerőben lévő sereget vert szét az érsekújvári főkapitány, Forgách Ádám által vezetett 1200 fős magyar sereg. A csata nagyon nagy veszteséggel végződött az Esterházy család részére, mert bár 700-1000 török esett el és a másik oldalon csupán 50 magyar, ám négy Esterházy, köztük László, Miklós nádor fia és a rokonságból még Ferenc, Tamás és Gáspár is az életüket vesztették. Nyughelyük a Keresztelő Szent János-bazilika altemplomában van, ahol mortuáriumuk, faragott címerük is megtalálható.
Ötévente november végén itt emlékeznek erre az ütközetre és koszorúzzák meg sírjukat Csámpai Ottó, a visegrádi Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa nagypriorja kezdeményezésére. Utoljára tavaly november 25-én emlékeztek meg a négy Esterházy haláláról.
Ezután a Szentháromság tér felé vették útjukat, ahol megtekintették a Várostornyot, s a Szentháromság-szobron található címert. Mindkettő központi szimbóluma a szerencse és a körbe forgó kerék. Valóban, Nagyszombat esetében is elmondható, hogy sok történelmi pillanatban a szerencsén múlott a város sorsa.
Megtekintették a fogolykiváltó trinitáriusok Szentháromság-templomát is. Itt elhangzott, hogy 1734 és 1736 között Okolicsányi János nagyváradi püspöknek köszönhette létét a nagyszombati Szentháromság-templom. Az orsolyita templomban található az az ezüstláda, mely a három kassai vértanú, Gordecz Menyhért, Kőrösi Márk és Pongrácz István földi maradványait tartalmazza.
Végül a Szent Ilona-templom előtt fejeződött be a kétórás városnézés, stílusosan azon a helyen, ahol immár hetedik esztendeje először diákmisék formájában, később helybéli és környékbeli magyarok találkozója gyanánt járnak össze az akadémiai év idején minden hónap második keddjén októbertől júniusig az érdeklődők.
Az idegenvezető a maketten mutatja a város nevezetességeit (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Az idegenvezető szólt még a nagyszombati Rákóczi-féle ütközetről is, mely 1704. december 26-án zajlott, amikor ugyan Rákócziék nyerésre álltak, ám végül a támadó labancokkal szemben a kurucok fegyelmezetlenségük és egy német hadosztály árulása miatt alulmaradtak. A kurucok kivonultak a városfal mögé, mindössze 200 fő maradt a városfalon belül Dúló Ádám parancsnokkal az élen. Amikor ők is kivágtattak Siegbert Heister császári generális seregei ellen, egy eltévedt golyó eltalálta Dúló Ádámot, a többiek pedig parancsnokuk elvesztésének láttán elmenekültek, a város pedig elesett.
Mihály zárszóként elmondta,
„a város azoké, akik magukévá teszik”, s a városnézők Nagyszombat magyar múltjának felelevenítésével most pontosan ezt tették.
