Több ezer éves kultúráról adtak elő a komáromi egyetemen neves teológusok.
A konferenciát a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karával, az Evangélikus Hittudományi Egyetemmel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karával, az Institut für Reformatorische Theologie intézettel és a Calvin J. Teológiai Akadémiával együttműködésben szervezték.
Somogyi Alfréd dékánhelyettes köszöntötte az egybegyűlteket, majd hangsúlyozta, hogy ha 1928-ban egy eke nem szántja ki az emlékeket, úgy nem tudnánk a 3000 évvel ezelőtt letűnt ugariti kultúráról szólni a konferencián, mely a legfrissebb kutatási eredményeket tárja elénk.
Kőszeghy Miklós összegezte azokat a nyelvészeti, vallástörténeti és teológiai ismereteket, amelyek az ugariti szövegek és az ószövetségi előfordulások által eddig ismeretesek.
Molnár János a sémi nyelvről tartott előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy az arab az egyik legrégibb sémi nyelv.
Egeresi László Sándor előadásában az ókori Ugarit és Izrael áldozati gyakorlatban előforduló szóhasználatát hasonlította össze.
Csabai Ágnes Anat istennő tiszteletéről és az ókori népek hozzá való viszonyulásáról tartott előadást, kitérve a nemek együttéléséről való korabeli elgondolásokra is.
Karasszon István kiemelte, hogy leginkább a történelem értelmezésében, ezen belül is a hagyományok kezelésében van jelentős különbség az ugariti és az izraeli vallásban.
A konferencia a KEGA projekt keretein belül került megrendezésre.
Ugarit jelentős ókori város a Földközi-tenger keleti partjának északi szakaszán, a mai Rasz-Samra mellett. Királyi székhely, a hozzá tartozó területek fővárosa. Híres kereskedőváros, virágkora a Kr. e. 16-12. században volt. A B-kutatás szempontjából a 20. században itt fedezték fel a legfontosabb írásos anyagot. Ezek kutatása 1929 óta folyik, lezárva még nincs. Az ugariti nyelv megfejtése együtt haladt a leletek felbukkanásával. Az írást már 1930-ban megfejtették. Az ugariti ábécé egy ékírásra épülő bővített abugida írásrendszer, amely 31 karakterből áll és a szótagírásból kialakuló betűírások első képviselője. A szótagokból legtöbbször csak a mássalhangzókat és a kettőshangzókat írták le.
