December 10-én Besztercebánya önkormányzata arról döntött, hogy kik lesznek 2019-ben a város tiszteletbeli polgárai és a város díjazottai. Dr. Daniel Petelen (in memoriam; 1904-1969) és Ján Langoš, (in memoriam; 1946-2006) tiszteletbeli polgár lett. A város díját Božena Fresserová (1948-) operaénekesnő, Balassa Géza (in memoriam; 1914-1994) és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Kerületi Koordinációs Bizottsága tagjai kapták meg.
Petelen doktor, sebész nevét gyermekkoromban tisztelettel gyakran emlegették. Nagyapám, orvosként ebben a városban működött, így mint kollégáját ismerhette. Most tudtam csak meg, hogy megkapta a Jad Vasem kitüntetést is (1999). A besztercebányai születésű Ján Langoš (1946-2006) fizikus nevét mindmáig sokan ismerhetik, hiszen a rendszerváltást megelőző időkben is aktívan részt vett az ellenzéki munkában és nevéhez fűződik a Nemzeti Emlékezet Hivatala létrehozása, mely a kommunista korszak bűneivel foglalkozik. Számos vezető tisztséget töltött be abban az időszakban. Hozzá csak annyi közöm volt, hogy az ő aláírásával kaptam kézhez azt a hivatalos iratot, mely szerint a csehszlovák titkosszolgálat számon tartott, de ez nem minősül tudatos együttműködésnek. Autóbaleset következtében vesztette életét Somodi és Torna között. Ez az esemény találgatásokra adhatna okot mindmáig, ha ez egyáltalán valakit érdekelne.
Apám, Balassa Géza kitüntetése váratlanul ért. Néhány történésszel kapcsolatban álltam, akikről tudtam, hogy életével foglalkoznak és számon tartják életművét. Azt is elismeréssel vettem tudomásul, hogy elfogulatlanul közelítenek a szlovák-magyar kapcsolatokhoz.
Most kaptam meg az indoklást, milyen alapon díjazták édesapámat. Azt Kubičkáné Kucsera Klára PhD. művészettörténész, PhDr. Vladimír Sklenka PhD. történész és Július Bukovský mérnök, apám egykori munkatársa készítette el és terjesztette föl. De meg kell említenem PhDr. Marta Mácelová PhD. régészt is, aki hosszabb ideje foglalkozik apám életével és nemsokára fog megjelenni e tárgyban hosszabb dolgozata.
A felterjesztésben olvasom, hogy „Városunknak Besztercebányának és környékének egyik legfontosabb és megkerülhetetlen személyisége Balassa Gejza professzor (1914-1994) régész, történész, műemlékvédő és muzeológus. 1948-tól 1976-os nyugdíjba vonulásáig városunk levéltárában, múzeumában és az műemlékvédelmi hivatalában, e három legfontosabb kulturális intézményében dolgozott. Ebben az évben 105 év telt el születése óta, de megfeledkeztek róla. Magyar nemzetiségűként szerette városunkat és a szlovákiai tájat, értékes együttműködést alakított ki a budapesti történészekkel és tudósokkal.”
Valóban, hagyatékában számos levél található, melyek bizonyítják, szinte minden jelentős magyar művészettörténésszel kapcsolatban állt.
„1958-ban a Thurzo-házban létesült Közép-szlovákiai Múzeum forgatókönyvének kidolgozója. Számos ritka tárgyat szerzett a múzeum számára, pl. egy aquamanile-t, 1944-ben az első Szlovák Köztársaságban kezdeményezte a zólyomi Városi Múzeum létrehozását; 1964-ben a rimaszombati múzeum tárlatát hozta létre, gondoskodott az alsósztregovai Madách-kastély helyreállításáról (ahol egy emléktáblája is van). 1973-ban a besztercei vár és a város régészeti kutatását végezte. Úttörője volt a város és a Közép-Szlovákia régió kutatásának és kiadói tevékenységének. A Besztercebányai Kerületi Múzeum munkatársaként mentette a közép-szlovákiai régészeti leleteket. Több mint 30 településen végzett régészeti feltárásokat és kiterjedt gyűjtési tevékenységeket fejtett ki. …az 1955-ös »Besztercebánya 700 éve város« monumentális kiállítás társszerzője. Helyreállítási munkákat vezetett. Az 1509-es besztercei oltár helyreállítását, vagy a késő gótikus gyémánt-boltozat helyreállítását a Fő tér 1-es számú házban. Több mint 130 tanulmány és szakcikk írója. 1962 után Közép-Szlovákia épületeinek és művészettörténeti emlékműveinek megőrzésére összpontosított.”
Mindezért a munkásságáért városi díjra terjesztették föl „ezt a rendkívüli embert, hiszen idén emlékezünk meg születésének 105. és halálának 25. évfordulójára. Életében nem értékelték, szinte elfeledve halt meg, és nem kapott életében elégtételt munkásságáért, amit Besztercebánya és Szlovákia érdekében kifejtett. Ehhez a városhoz szokatlanul bensőséges kapcsolat fűzte, ahol több mint negyed évszázadon keresztül működött.”
A díj átadására februárban kerül sor. Arról is szó esett, hogy esetleg utcát neveznek el róla Besztercén.
Csak annyit tehetek hozzá, hogy családom nevében köszönetet mondok mindenkinek, aki azért fáradozott, hogy apám munkásságát számon tartsák, ami a szlovák-magyar kapcsolatok pozitív oldalát erősíti.
