És mégis itt vagyunk! – felvidéki megemlékezések a trianoni diktátum centenáriumán

Sokáig úgy tűnt, a koronavírus-járvány a trianoni diktátum 100. évfordulójára emlékező rendezvényeket a négy fal közé száműzi. Nem így történt: a Felvidék minden szegletében egy pillanatra megállt az idő, szinte kivétel nélkül valamennyi magyar civil és politikai szervezet megemlékezett a száz esztendővel ezelőtt ránk kényszerített szégyenteljes „békeszerződésről”.

CIKKÜNK FOLYAMATOSAN FRISSÜL AZ ÚJABB HELYSZÍNEKKEL!

Ezeket még számba venni is igen terjedelmes, mint azt az alábbi összeállítás is mutatja.

De ami ennél sokkal fontosabb: világszerte magyarok millióinak szívében gyúlt meg június 4-án az emlékezés lángja (képletesen, és a világ több mint 70 országában szó szerint is), nem feledvén a rajtunk esett traumát, de azt sem, hogy minden pokoljárás ellenére ma is itt vagyunk, élünk, és követeljük továbbra is helyünket a nap alatt.

Az alábbiakban csokorba szedtük a felvidéki megemlékezések egy részét, a beszámolók beérkezésének sorrendjében közölve azokat (cikkünk így folyamatosan frissül!).

***

A pozsonyi magyarok méltó emlékezése a trianoni diktátumra

Június 4-én 16 óra 30 perckor a Csemadok pozsonyi székháza nagytermében megkondultak a harangok. A Himnusz és a Székely himnusz eléneklése után Molnár László előadásában Juhász Gyula Trianon című versét hallgathatta meg az emlékező és gyászoló közönség. Utána a nemzeti büszkeséget, bátorságot kifejező dallamok csendültek fel videókivetítéssel kísérve.

Turján Melinda, a Csemadok Pozsony-Óvárosi Alapszervezetének elnöke mondta el üdvözlő- megemlékező beszédét. Majd Mihajlovics József, a kiállítás szervezője és tulajdonosa ecsetelte egy rövid történelmi áttekintéssel, a bemutatott tárgyakon keresztül a kiállítás lényegét. Utolsó programpontként a Koltay Gábor által rendezett Velünk élő Trianon című film egyik részletét vetítették le.

Ezt követően megnyitották a Trianon-emlékkiállítást. A több száz tárgy kronológiai felsorakoztatása, bemutatása egy megható, sokszor szívbe markoló időutazásra viszi a közönséget. A boldog békeidők az 1867-es kiegyezés utáni időszakkal kezdődnek. Bemutatja azt a csodálatos fejlődést, amit ekkor élt meg Magyarország. 1914-ben kitört az első világháború, majd jött Trianon, 1920. június 4. Ezt és az utána következő Horthy-korszakot nagyon gazdag kiállítási anyaggal, tárgyakkal szemlélteti, bemutatva a kor hangulatát. A második világháború kitörésével és végével, kitelepítésekkel végződik a kiállítás.

A tárlat megtekinthető kedden, szerdán és csütörtökön 16 órától 18 óráig a Csemadok székházában, a Május 1. tér 10-12. szám alatt (nagyterem). (Falath Zsuzsanna muzeológus)

***

Barton is emlékeztek nemzetünk gyásznapjára

A nemzeti összetartozás napján, a trianoni békediktátum 100. évfordulóján, 2020. június 4-én a felvidéki Barton is megemlékezést tartottak, mely 16:30-kor a harangok megszólaltatásával vette kezdetét. A harangszó után a hangosbemondón keresztül Bacsó Péter idézte fel az egykori szomorú eseményeket.

A civil szervezetek kezdeményezésére este nyolckor fellobbant az összetartozás tüze a templom előtt található I. és II. világháborús emlékműnél. Az esti tűzgyújtásnál Hutura Attila köszöntötte a szép számban megjelent közönséget. Rövid köszöntőjében kitért a nemzeti hovatartozás fontosságára, megmaradásunk zálogára. Soha nem mondhatunk le őseink földjéről, zárta rövid mondandóját az esti megemlékezés egyik szervezője. Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével és gyertyagyújtással zárult a megemlékezés. (Bréda Tivadar)

***

Jelet hagytak az utókor számára

Felsőszeli is bekapcsolódott a trianoni döntés 100. évfordulója kapcsán meghirdetett felhívásba, mely szerint harangzúgás emlékeztessen a gyalázatra. Délután fél ötkor felzúgtak a harangok a katolikus és az evangélikus templom tornyában, melyekhez csatlakozott a Széchenyi István Alapiskola emlékharangja is. Közben a lakosság a könyvtár melletti parkban gyülekezett, ahol a Csemadok helyi szervezete kezdeményezésére emlékfa ültetésével és emléktábla avatásával hagytak jelet az utókor számára.

A megemlékezés a Felvidéki himnusz éneklésével kezdődött, melyet a Rozmaring éneklőcsoporttal közösen énekeltek a résztvevők. Majd Juhász Gyula Trianon című verséből mondott részletet Horváth Ferenc.

A Csemadok vezetősége nevében Mészáros Magdolna köszöntötte a megjelenteket és elmondta gondolatait a szomorú évforduló kapcsán. Az emléktábla leleplezése után Sajó Sándor Magyarnak lenni… című versét idézte Renczés Ágoston. Az ünnepi megemlékezés nemzeti himnuszunk eléneklésével ért véget.

A 100 éve elszakított magyar testvéreket a határ ugyan elválasztja, de az anyanyelv, a történelem és a kultúra lélekben összeköti. A nemzeti összetartozás napján Felsőszeliben ismét jó volt magyarnak lenni. (Mészáros Magdolna)

***

Történelmi külsőségek mellett emlékeztek Szímőn

Szímőn a Csemadok és az MKP helyi szervezete, a Jedlik Ányos Társaság, a helyi alapiskola, a Hagyományőrzők Köre, az egyházközösség és a Huszáregylet közös együttműködésével megemlékezést szerveztek a község főterén és az Összetartozás emlékoszlopa előtt Trianon 100. évfordulója alkalmából.

A műsorban idézetek hangzottak el nagy magyar íróink írásaiból. Bekapcsolódva az „Egy Miatyánk a magyarokért” elnevezésű imaláncba, sor került a Gájer László atya által írt ima közös elmondására, majd Pintér Zoltán atya Száz évvel Trianon után című felvidéki himnuszának közös eléneklésére a megjelentekkel együtt. Templomunk harangjának megkondulását követően községünk polgármestere meggyújtotta a kopjafa előtt a mécseseket, majd megemlékező szentmisére vonultunk be a Szent Márton-templomba. (Kantár Éva)

***

A naszvadi csemadokosok a Duna TV-nek énekeltek

Az egyik felvidéki himnuszt a Csemadok Naszvadi Alapszervezete (Komáromi járás) énekel fel a Duna TV részére is, helyi népviseletbe öltözve. (HE)

DALSZERZŐK: L.SKY OLIVÉR & ÁGH ATTILA; VIDEÓ: DOBOSI TAMÁS & HOLOP FERENC

***

Méltó megemlékezés Nánán

Nánán a Csemadok-alapszervezet, a Szülőföldért Polgári Társulás, az MKP és a Limes-Anavum Társulás szervezésében tartották meg a trianoni megemlékezést annál az emlékkőnél, melyet a 90. évfordulóra állítottak az emlékparkban.

Van egy ország, van egy ház,
Ahol élt rég nagyapám
Nem volt írott, rajzolt határ
Ez az ország a Te hazád!
Ahonnan ered a gyökerem, én oda tartozom.

Ezekkel a gondolatokkal indította a megemlékezést a Csemadok elnöke. Elmondta, hogy annak az emlékműnek a tövében zajlik a megemlékezés, ahol egykor az országzászló alatt tartották a szabadtéri szentmiséket. Ezen emlékművön őrzik az emléktáblák a trianoni tragédiák egy-egy fájdalmát. Tíz helyi fiatal cseh légiósok általi, 1919-ben történt meggyilkolását, a világháborúk és kitelepítések áldozatait. Mindezt őrzi az emlékműre 2016-ban felkerült turulmadár.

Vecserka Péter tárogatószólója után a helyi kisiskola diákjai következtek, akik a legszebb gyermekversekkel vallottak az anyanyelvről, magyarságukról, a hovatartozásukról. A kétyi Bohák Emese csodálatos hangján moldvai csángó népdalokat énekelt.

A nánai, de Budapesten tanuló Morvai Viktória Juhász Gyula Trianon című versét szavalta,majd Szulényi Valéria a Szózatot mondta el. Pálmai József dömösi tanár Mária-énekkel kérte ránk az áldást. Fóthy Zoltán esperes pedig csatlakozva az országos imalánchoz, a „A magyar püspöki kar imája a trianoni döntés után” imát mondta el.

Popély Gyula történész idézte a kegyetlen nap és óra történéseit, s annak a mai napig is ható fájdalmait, következményeit.

Keményen szólt az itt élő magyarokról, akiket a pénz, a hatalom érdekében az asszimiláció beolvaszt az uralkodó nemzetbe. Elítélően szólt azokról is, akik hazájukat elhagyva, magyarságukat is feladják, akik gyermekeiket idegen nyelvű iskolába íratják. A beolvadó gyenge emberekről már Beneš is jövőt remélt magukra nézve.

A megemlékezés zárórészében ifj. Zsákovics László énekelte el Bánk bán Hazám, hazám című áriáját, és Dobó István esküjét az Egri csillagok musicalből.

A tárogatószóló és a Himnusz után a megjelent esztergomi, helyi és más településről érkezett emlékezők elhelyezték a gyász és tisztelet gyertyáit, szalagjait az emlékkőre, melyre erre az évfordulóra került fel a Nagy-Magyarország tábla a következő József Attila-idézettel:

Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel, Ha eljő az idő – a magyar talpra kel, Ha eljő az idő – erős lesz a karunk, Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk.

A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Farkas Iván, az MKP megyei képviselője is. (DE)

***

100 év – 100 ágyúlövés az elcsatolt területekért és az ott élő emberekért

Az idei évben rendhagyó megemlékezéseket tartottak Komáromban is június 4-én. Észak- és Dél-Komárom civil szervezetei több helyszínen szerveztek eseményeket, melyeken minden korosztály képviseltette magát. Mivel az anyaországban engedélyezve voltak a rendezvények nagyobb csoportok részére, ezért az események nagy részére ott került sor.

Dél-Komáromban, a Monostori Erőd bejáratánál az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Hagyományőrző Egyesület állította fel három ágyúját, hogy ezzel emlékezzenek e gyásznapra. Arlett Tamás, az ENDRESZ CSOPORT Egyesület elnöke üdvözölte a jelenlévőket, többek között Molnár Attilát, Dél-Komárom polgármesterét és Czita János alpolgármestert. A köszöntés után Nagy Péter, a hagyományőrzők elnöke kiadta a parancsot és 100 ágyúlövéssel emlékeztek a gyásznapra. Először az elcsatolt területekért szólt az ágyúlövés, majd Komárom vármegye elcsatolt településeiért. A végén egyszerre lőtt mind a három ágyú.

Mondj el, olvass fel egy trianoni verset

A Tolma Baranta Egyesület Dél-Komáromból, valamint a Kárpátia Sport Polgári Társulás Észak-Komáromból 17 órai kezdettel szervezett versfelolvasást, melyen a jelenlévők 100 trianoni költeményt olvastak fel. A versek között szerepeltek azok a versek is, melyek eredményesek lettek az ENDRESZ CSOPORT Egyesület és Dél-Komárom városa által kiírt Trianon 100 – A magyar fájdalom és összetartozás versei című pályázaton. Herczeg István, a Tolma Baranta Egyesület elnöke üdvözölte a vasúti híd déli hídfőjéhez, az Áttörés Emlékműhöz kilátogatott jelenlévőket. Képviseltették magukat a Marianum Egyházi Iskolaközpont, a cserkészek, a barantások mindkét oldalról, valamint Komárom lakossága. Az időjárás nem kedvezett az eseménynek, a nagy szél próbára tette a szereplőket, de elmondhatjuk, hogy a versmondásnak nagy sikere volt.

Emléktábla-avatás

A versfelolvasás után az ENDRESZ CSOPORT Egyesület, Arlett Tamás elnök vezetésével emléktáblát avatott a Trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából. A megjelent városi képviselők és polgári társulások megkoszorúzták az emlékművet.

Komáromban is fellángolt az összetartozás tüze

A kárpátaljai cserkészek felhívásának eleget téve a Kárpátia Sport Polgári Társulás csatlakozott az Összetartozásunk Tüze megemlékezéshez, és több más érdeklődővel együtt június 4-én este 20:20 órakor az Észak-Komáromi Duna parton, a Monostori Erőd Duna-Bástyájával szemben, fáklya és mécses gyújtásával emlékezett Trianon 100. évfordulójára. Az esemény elején Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművész Ábrányi Emil Él a magyar című versét szavalta, majd zenei segítséggel dalokat énekeltünk. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Hidvégi Vince, a KDNP Pest megyei elnökségének tagja, valamint Lieszkovszki Fanni a Duna-Ipoly Sportegyesület versenyzője a magyarországi Nőtincsről. A Duna túlsó partján a Tolma Baranta Hagyományőrző Egyesület szintén bekapcsolódott a felhívásba. (Pallag György)

***

„A szavak törpék, a tettek órások”

– vallják Nagyölveden, a magyar tanítási nyelvű tanintézménnyel az élen. Hajdan az Esztergom-vármegyéhez tartozó, ma a Lévai járás határán elterülő község is képviselte magát a Párkány- Esztergom régiós megemlékezésen, június 4-én. Az esti órákban az iskola udvarán tartott megemlékezésen Nagy Csomor István és Nagy Csomor András tartott ünnepi beszédet és történelmi visszatekintést. Imát mondott Sárai Attila plébános és Antala Éva lelkész. Az összetartozás tüze, a következő idézet szellemiségében lobbant fel:

„A magyar princípium tüzét őrzőknek elszántan kell fürkészniük a holnapot, s a bizonytalan jövőben talán érvényesülni képes erényeket legalább gondolatban ébren tartaniuk, baráti kapcsolatban az erő mindenkori történelmi szereplehetőségeivel.”

Közreműködött Balázs Luca, Nagy Csomor István zenésztársaival, valamint a Férfikar. A több mint száz résztvevő jelenlétében trianoni emlékfát ültettek és időkapszulát helyeztek el a 100. évforduló alkalmából. 109-en írták alá, névvel, születési dátummal és helységnévvel ellátva azt a jövőnek szóló dokumentumot, melyet egy csattos üvegbe lezárva Cseri Zita polgármester helyezett a földbe. Rövidesen emléktábla jelöli meg a platánfa üzenetét és az időkapszula helyét – mondta el portálunknak a polgármester asszony. (Berényi Kornélia)

***

Maroknyi magyar makacs ragaszkodása a szülőföldjéhez az Ipoly mentén

Terbeléd

Száz évvel ezelőtt 95% magyar, 2020-ban 16% magyar tartja a frontot Terbeléden és a hozzá tartozó Kismúlyadban. A Szatmáry család által biztosított területen gyújtott tüzet Terbeléd község maroknyi megmaradt magyarsága, akik életben tartják a dolgos hétköznapokban is a tüzet, mert a Csemadok helyi szervezetében évente több olyan programot szerveznek, amelyeken nem csak a helyiek, de a kistérség magyarsága is örömmel részt vesz.

Rapp

Száz évvel ezelőtt 85% magyar, 2020-ban 29% magyar nemzetiségű lakosa van a falunak. Az önkormányzat magyar tagjai és a helyi Csemadok képviselői, tagjai és a helybéli magyarok állták körül este 8 órakor a méretes máglyát, amely fényében elmélkedtek a településükről, az Ipoly mente magyar jövőjéről.

Panyidaróc

Száz évvel ezelőtt 98% magyar, 2020-ban 35% magyar él a településen. A felújított világháborús emlékmű előtt gyülekeztek a panyidaróciak, ahol megható műsorral készült az önkormányzat és a Palóc Polgári Társulás. Az emlékezők mécseseket gyújtottak az ősök emlékére, akik az I. Világháborúban estek el. A terv szerint idén Panyidaróc lett volna a házigazdája a Darócok Találkozója a Kárpát-medencében rendezvénynek, de a járvány miatti bizonytalanságban felvetődött az egyéves halasztás lehetősége is, hiszen 5 ország Daróc nevű településéről kellene érkezni a küldöttségeknek és nincs rá garancia, hogy a tervezett időpontban minden irányból nyitva lesznek az államhatárok a felvidéki Panyidarócba.

Kalonda és Ipolytarnóc

Faramuci helyzet állt elő a két testvértelepülés között, hiszen közös ünnepre készültek még a tél végén, de június 4-én még betontömbök és katonai terepjárók akadályozták meg a legrövidebb átjutást egymáshoz. A közös megemlékezés egy rövid kerülővel megtörtént, és a tarnóci határmenti olajfa mellett felállított emlékhelyen szép számmal gyűltek össze az emlékezni akaró magyarok.

Kalondán száz évvel ezelőtt 92% magyar, 2020-ban 54% a magyarok aránya. A megemlékezés az I. Világháború kalondai emlékművénél zajlott, közös imával, mécsesgyújtással és a jövő tervezésével. A kalondaiak két olyan testvértelepülésüknek is üzentek, amelyek a spanyolországi Galíciában és az olaszországi Szicíliában, hosszú évtizedek óta működő autonóm tartományok részei. (Papp Sándor)

***

Kürtön is nagyszabású emlékezést szerveztek, nagy összefogással

Szentmisével vette kezdetét az emlékezés a Faluházban, melyet a béke és megbocsátás kegyelméért mutatott be Maga Péter plébános. Ezt követően Farkas Iván megyei képviselő mondott ünnepi köszöntőt. Visszaidézte a 100 évvel ezelőtt történt eseményeket, annak keserves következményeit, napjainkig. A mai helyzetre vonatkozóan kiemelte:

„Azt kívánom, hogy érjük el végre egyenjogúságunkat, egyenrangúsításunkat, a szülőföldünkön, Szlovákiában, a jobb sorsra érdemes Felvidéken. Vegyenek végre emberszámba, legyen a magyarság államalkotó nemzet, vívjuk ki közösségi jogainkat. Ne legyenek többé Malina Hedvigek, megalázott, megvert szurkolók, ne legyünk másodrendűek, végre otthon érezhessük magunkat a szülőföldünkön, végre hazánknak tekinthessük közös országunkat.

Ezzel párhuzamosan, teljes egészében, teljes mivoltunkban élhessük meg magyarságunkat. Nem mások ellen, magunkért, közösségünkért, nemzetünkért, önazonosságunkért. Mert nemzet és ország nem feltétlenül ugyanaz. Ezt kellene végre megértenie minden felelősnek, minden országirányítónak. Szűnjön meg a szlovákok irányunkban táplált előítélete és egyúttal félelme az általunk lakott területek elveszítése miatt, hiszen tudat alatt még 100 év elteltével is érzik Trianon igazságtalanságát, embertelenségét.”

– hangsúlyozta a szónok.

Az ünnepi emlékezésen közreműködött a Csemadok alapszervezet mellett működő Bokréta vegyeskar, a Hajnalvándor énekegyüttes, Kurucz Anikó versmondó és a 22. számú Majer István cserkészcsapat tagjai. Az emlékezés virágait, koszorúit és mécseseit a Távirdások emlékművénél helyezte el az emlékező közösség.

Ezt követően a cserkészek meggyújtották az összetartozás tüzét a községi parkban.
A nap folyamán a község küldöttei elvitték az anyaföldet a Párkány – Esztergom-i megemlékezésre, a történelmi Esztergom-vármegye községeivel közösen, Téglás János polgármester vezetésével. (Berényi Kornélia)

***

Érsekújvárban már az évforduló előestéjén lengett a nemzeti és a fekete zászló…

Érsekújvárban a Csemadok-ház falán fekete lobogó és a nemzeti zászló lengett már június 3-án. A Csemadok helyi alapszervezete, az MKP, a Kassák Lajos Ifjúsági Klub, a Szécsényi György Baráti Kör szervezésében az esti órákban kezdődött a szabadtéri megemlékezés a ház előtti Czuczor szobornál. Énekkari számok, szavalat, szólóének, és tárogató-muzsika hangzott fel. Az ünnepi megemlékezést Popély Gyula történész tartotta, aki rövid, de tartalmas összefoglalót mondott a szomorú évforduló kapcsán.
Érsekújvárban ritka szép számú magyarság gyűlt össze: mintegy százötven ember ajkáról hangzott fel az ének és a szent imánk. Az est folyamán gyertyagyújtással kapcsolódtak be az országos felhívásba. (DE)

***

Lélekemelő megemlékezések Gömörben

Gömörpéterfalán az őrtűz meggyújtása előtt bemutatták azt a hat méteres faragott kettős keresztet, amely a község felett őrzi majd a magmaradásunk hitét. Ezen a gúnyhatár menti településen, amelyről Tőzsér Árpád is megírta, hogy a világ közepe, épül a Felföldi Dali Iskola központja és működik a Palóc Kocsma. (HE)

Gömöri körképünk ITT olvasható.

***

„A várfalépítés a mi feladatunk is. Ez jelenti a megmaradást és a jövőt” – megemlékezés Kassán

Kassán június 4-én 16.00 órakor vette kezdetét a történelmi egyházak képviselőinek jelenlétében a nemzeti összetartozás napja alkalmából szervezett megemlékezések második része. Pásztor Zoltán római katolikus püspöki helynök és Bohács Béla görög katolikus parókus imádkozott Orémus Zoltán református esperessel együtt.

Részletes beszámoló képekkel, videóval: ITT.

***

Zoboralján is megszólaltak a harangok…

A Nyitrai járás több községében megszólaltak a harangok a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából június 4-én. Pográny községben is fél ötkor kondultak meg a katolikus templom harangjai. Este a volt magyar iskola udvarán – szimbolikus helyszínen, hiszen az idei tanévtől sajnos nem működik a magyar tanítási nyelvű alapiskola a községben, elfogytak ugyanis a tanulók – a Csemadok-tagok szerveztek megemlékezést.

Pogrányban este a világháború hősi halottjainak emlékművénél kezdődött a nemzeti összetartozás napi rendezvény, ahol koszorút helyezett el a Csemadok alapszervezete és Presinszky Laura polgármester. A trianoni megemlékezés része volt a Magyar Királyság vaktérképének kirajzolása, majd mécsest és tüzet gyújtottak. A Pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoport tagjai énekeltek a nemzeti összetartozás emlékére, nemzeti imánk és a Székely himnusz is elhangzott a megemlékezésen.

Nagycétényben a Manócska óvoda előtti területen faültetéssel vette kezdetét a megemlékezés. A nemrégiben elkészült, szeptemberben megnyíló magyar óvoda hiánypótló intézmény a Zobor-vidéken. A megemlékezés a hősök emlékművénél folytatódott és mottója a Voltunk, vagyunk, leszünk volt. Elhangzott: 1920. június 4-én igazságtalan békét kötöttek Magyarországgal, ennek ellenére szerencsére egész Felvidék szerte vannak még megemlékezések.

A nemzeti összetartozás napi rendezvényen Čerman Dominika elmondta Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét, majd Zeman István mondott beszédet.

„A trianoni megaláztatást nem lehet nevezni sem békésnek, sem szerződésnek, mert bennünket magyarokat annak feltételeiről gyakorlatilag senki sem kérdezett, ellenvetéseinkre és megjegyzéseinkre senki sem volt kíváncsi. És így szét kellett esnie az 1000 éves Szent István-i birodalomnak. De nem akárhogy! Magyarország elveszítette területének kétharmadát, tengeri kikötőit, iparának, vasúthálózatának, ásványkészleteinek és erdőinek döntő részét. De főleg, ami talán a legfájóbb, hogy egyik napról a másikra több millió magyar ember rekedt külföldön anélkül, hogy elhagyta volna hazáját, szülőföldjét, faluját. És azóta is sokszor, mi, anyaországunkon kívül maradt magyarok saját országainkban csak másodrangú polgárok lettünk, vagyunk… Igen, ez a Trianon! Egy történelmileg páratlan békediktátum, egy nemzet sírboltja…”

– mondta Zeman István.

„Testvéreim, és most nézzünk magunkba! Mi, felvidéki, mi, nagycétényi magyarok, nem súlyosbítjuk-e Trianon eme sebeit, amikor folyton széthúzunk, veszekedünk, mellünket verve, ki a nagyobb magyar? Nem súlyosbítjuk-e Trianon sebeit akkor, amikor elhagyjuk olyan szép és nemes magyar gyökereinket? Amikor mind jobban üresen hagyjuk templomaink padjait? Amikor kiürülnek magyar iskoláink? Amikor az utcán a gyerekek minden más nyelven beszélnek már, de szégyellik a magyart? Nem mélyítjük-e Trianon sebeit, amikor nem segítjük egymást, hanem csak irigykedve megvetjük a másikat? Magyar a magyart? Csak mert ő a másik táborhoz tartozik? Nem szégyen, hogy most már talán nem is a szlovák, a román, a szerb vagy a ruszki, hanem mi magunk ássuk egymás sírját?”

– tette fel a költői kérdések sorát az összetartozás napi rendezvény szónoka.

Az ünnepségen elhangzott a Himnusz és gyertyát gyújtottak az emlékezők. A Magyar Királyság térképét az elszakított országrészek kijelölésével együtt rakták ki a nagycétényiek és ebben gyújtották meg a mécseseket.

Berencsen is szóltak a harangok délután fél ötkor, Nyitracsehin megemlékezést tartottak, Nyitrán a kálvárián gyújtottak tüzet.

Az igazságtalan békére emlékeztek Gímesen is

Gímesen a Csemadok alapszervezet és a Nyitrai Területi Választmány közös szervezésében emlékeztek meg a Trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulójáról a temetőben, az első világháborús hősök emlékművén. Negyven hősi halott neve szerepel a márványtáblán, ennyien áldozták fel életüket hazájukért, amit az emberáldozatok ellenére nem sikerült megmenteni.

A június 7-én megtartott megemlékezés a Hazám, hazám, édes hazám kezdetű népdallal vette kezdetét, amit Bencz Levente és Nagy Viktor, helyi tehetséges fiatalok adtak elő, majd Gyepes Lajos, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának elnöke mondott beszédet.

Trianon a magyarok számára az elkeseredettség, a tehetetlenség és a végtelen szomorúság jelképe

– mondta bevezetőjében az elnök. Szétszakították az országot, de bennünket, magyar embereket nem tudtak elszakítani a gyökereinktől, annak ellenére sem, hogy a kommunizmus évtizedeiben az anyaországi tankönyvekben alig írtak valamit Trianon valóságáról, a külhoni területeken pedig még kevesebb szó eshetett róla.

A trianoni emléknap, nem ünnep, de mégis van mit ünnepelni, azt, hogy száz év elszakítottság után is itt vagyunk– mondta Gyepes Lajos, majd szólt a szerződés igazságtalanságáról, amit a békediktátum aláírása után nyolc évvel már az angol miniszterelnök is beismert. Beismerte, hogy Magyarország sorsáról meghamisított adatok alapján döntöttek és ez a világtörténelem legigazságtalanabb békéje.

A beszéd után Bencz Margit, a Csemadok Gímesi Alapszervezetének elnöke elmondta Wass Albert Magyar Miatyánk című versét. Majd Bencz Zsolt tárogatón játszotta el a Boldogasszony anyánk kezdetű éneket, régi magyar himnuszunkat, amit a megemlékezők vele énekeltek.  Ez után a jelenlévők imádkoztak, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit és gyertyát gyújtottak. A megemlékezés a Magyar Himnusz eléneklésével ért véget.

Piros-fehér-zölddel emlékeztek Nyitragerencséren

Nyitragerencséren június 4-én este emlékeztek a Csemadok és a Nyitragerencséri Rozmaring Hagyományőrző Csoport tagjai. A nemzeti összetartozás napján Magyarország térképe, a nemzeti színeket jelképező piros-fehér – Nyitragerencsérre oly jellemző – rózsákból összeállított csokor, mécsesek sora mellett elhangzott a magyar és a székely himnusz mellett Zoboralja Himnusza is.

Nyitragerencsér évtizedeken keresztül Nyitra városrésze volt, a rendszerváltás után vált ismét önálló településsé. Magyar iskola évtizedek óta nincsen, ennek ellenére hagyományőrzőcsoportja színvonalasan működik és rendszeresen felelevenítik az egyedi és értékes gerencséri hagyományokat. A hagyományőrző csoport vezetője, a község volt polgármestere Vrábel Anna, aki a megemlékezésen beszédet is mondott.

Kálaz rendhagyó módon emlékezett

Kálazközség rendhagyó módon emlékezett meg a békediktátum évfordulóján, június 4-én. Online kapcsolódott össze az anyaországi Alsóörs és a székely Málnás település Kalász községgel, hogy együtt emlékezzenek meg a szétszakítottságunk századik évfordulóján. Az alsóörsi református templomban ökumenikus Istentiszteletet tartottak, ebbe kapcsolódtak be az elszakított országrészek települései.

A lelkiatyák idehirdetése és közös imája után Hebling Zsolt Alsóörs polgárestere és Szotyori Angéla Málnás község polgármestere, majd Balázs János és Gyepes Lajos Kálaz község polgármestere és alpolgármestere is beszédet mondtak.

Gyepes Lajos emlékeztetett száz évvel ezelőtt egy összetartó népet, egy jól működő országot daraboltak szét a nagyhatalmak. Dédnagyapáink, nagyapáink, szüleink nem abban az országban tértek örök nyugalomra, amelyben megszülettek, függetlenül attól, hogy el sem hagyták településük határát, a határokat tologatták a fejük felett – mondta az alpolgármester, aki Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét is előadta. (Neszméri Tünde)

***

Két egykori vármegye települései együtt emlékeztek

Párkányban a Sobieski parkban, Esterházy János emlékkövénél gyülekeztek a volt Esztergom vármegye, a Duna bal partján lévő 33 település polgármesterei, civil szervezetei, népviseletben, falutáblákkal, templomi zászlókkal.

A megemlékezés a Szózat elhangzásával kezdődött, majd a szőgyéni Méri Mátyás mondta el Wass Albert Bujdosó imája című versét. Az Esterházy János-emlékkő mellé került az évfordulóra készült Trianon-emlékkő egy Wass Albert idézettel. Az emlékkő az esztergomi Juhász István adománya.

Az emlékkő mellé ültették azt a Hargitáról küldött kis fenyőt, mely az összetartozás szimbóluma. Retkes János főszervező felolvasta a levelet is, melynek kíséretében az ajándék még ez év januárjában megérkezett a székely testvérektől.

A megemlékezés ökumenikus egyházi szertartás kíséretében zajlott. A református egyház részéről Pólya Csaba lelkész, katolikus részről pedig Fóthy Zoltán esperes mondott imát és áldást a magyarságra.

Mindketten hangsúlyozták, hogy az elmúlt száz év fájdalmaira csak az isteni szeretet és összetartozás adhat gyógyírt, és a jövőnket békességben építhetjük csak.

Fóthy atya beszéde végén imára kérte a megjelenteket, s felolvasta a magyar püspöki kar trianoni döntés nyomán született imáját.

A megemlékezés ünnepi szónoka Farkas Iván, az MKP országos alelnöke, Muzsla község polgármestere volt, aki összefoglalta a felvidéki magyarság százéves kálváriáját, a bennünket ért jogtalan sérelmeket, de szólt az itt élő magyarság gyengeségeiről, asszimilációjáról, beolvasztásáról is.

„Száz év elteltével rendezni kéne végre közös dolgainkat. Engedjék meg nekünk, hogy mi magunk döntsük el, lélekben, közösségi szempontból hová tartozunk, s egyúttal szabadon élhessük meg magyarságunkat, összetartozásunkat”

– hangsúlyozta.

„Szlovákia akkor lesz erős ország, ha rendezi a számbeli kisebbségek helyzetét, ha rendelkezni fogunk kollektív, közösségi jogainkkal és államalkotókká válunk. Csak jogegyenlőséggel, demokráciával, toleranciával és emberséggel lehet a történelmi görcsöket feloldani” – mondta beszédében Farkas Iván.

A Himnusz eléneklésével Párkányban befejeződött a megemlékezés, de korántsem ért véget.

Az egykori vármegye és a volt Párkányi járás falvainak polgármesterei, képviselői (többen helyi népviseletben) és civil szervezetei, mintegy kétszáz fő, zászlókkal, falutáblákkal, tárogatószó és énekszó kíséretében zarándokoltak át a Mária Valéria hídon, melynek magyarországi térfelén fekete szalagok jelezték a gyásznapot.

Esztergomban a Duna-parton lévő országzászlónál és kopjafánál várták őket az ottani falvak, polgári körök képviselői.

Zoltai Dániel esztergomi szervező felsorolta mindazokat a szimbólumokat, melyek összekötötték a két várost, a Duna vizétől kezdve a történelmi, kulturális és egyházi értelemben vett összetartozás jelképeit.

Dr. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke ünnepi megemlékezésében szintén száz év traumáit, veszteségeinket, a háborúkban elhunyt több százezer áldozatot sorolta, de külön kitért a felvidéki magyarságot napjainkban is érő sérelmekre. Sajnálatos tényként említette a felvidéki magyarság beolvadását, lélekszámának csökkenését, de a történelmi tudat és nemzettudat hiányosságait is, köztük a Trianonról szóló ismereteink hiányos voltát. „

A vers- és énekelőadások után 16.30 órakor, a harangok megszólalása idején (nálunk és Magyarországon is) a falvak képviselői elhelyezték a településekről hozott maroknyi anyaföldet abba a kapszulába, amely a száz év emlékére jelzi, hogy összetartozunk és egy vérből valók vagyunk. Az egyházi méltóságok áldása után a magyar és a székely himnusz elhangzásával ért véget a Duna két partján élő magyarság megemlékezése.

A párkányi szervezők a következők voltak: MKP Párkány, Limes – Anavum, a Csemadok-alapszervezet és a Memorie Patrum.

Párkányban még késő este is égtek a gyertyák az emlékkő körül, ahol kis trianoni zászlók, koszorúk jelezték az emlékezés méltóságát. Este 20.20 órakor Nánán mintegy 30 fős csoport fáklya- és gyertyagyújtással, énekkel, imával csatlakozott az országos felhíváshoz. (Dániel Erzsébet)

***

A köbölkútiak is emlékeztek száz esztendő távlatából

Bolya Szabolcs, Köbölkút község alpolgármestere, megyei képviselő portálunknak elmondta: A párkányi regionális emlékezéssel kezdtünk, majd részt vettünk a történelmi Esztergom vármegye emlékezésén, átvonulva Esztergomba a Mária Valéria hídon, a térség falvainak küldötteivel közösen. Hazatérve Köbölkútra, szinte spontán módon szerveződött a megemlékezés a falu főterén, az I. világháborús emlékműnél, melyre csupán néhány éve került fel a turulmadár.

Ünnepi bevezetőt Mocskos Éva, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke mondott, majd Szőcs Ferenc polgármester szólt az egybegyűltekhez a centenárium kapcsán. Imát mondott Siekel István plébános, miközben a helyi cserkészcsapat tagjai díszőrséget álltak, majd 100 mécses lángja lobbant fel az emlékműnél.

***

„El akartak temetni minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk”

Szőgyénben ezzel az idézettel kezdték a cserkészek a nemzeti megemlékezést a Testvériség keresztjénél a Nagyboldogasszony-templom előtti emlékparkban.

A 100 másodperces harangszót követően Méri Szabolcs polgármester köszöntötte az emlékező közösséget.

„Ez az évforduló ne csak a gyászról szóljon, hanem az építkezésről is. Emlékeznünk kell, de a veszteségek után a jövőt kell, hogy építsük. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy fiataljaink a külföldi tanulás, a külföldi munka után hazajöjjenek, itthon építsenek egy szebb és jobb világot, az itthoni értékeket gyarapítsák. Építsenek egy olyan világot, amely Isten segedelmével sokkal jobb és igazságosabb lesz, mint az elmúlt 100 esztendő volt.”

Farkas Zsolt esperesplébános a Mindenkitől elhagyatva című imát mondta el, mely a trianoni döntés után született.

Az emlékezés szónoka Popély Gyula történész volt. Az emlékezők koszorút, virágot, mécseseket helyeztek el a keresztnél. Énekkel, verssel, tárogatószóval, katonai hagyományőrzők és cserkészek közreműködésével zajlott a tiszteletadás.

A Nagyboldogasszony-templomban szentmisét mutatott be Zsolt atya, imádkozva az egységért, a kiengesztelődésért, Isten kegyelmét és bölcsességét kérve nemzetünk megmaradásáért.

Tatán, a testvérvárosi megemlékezésen részt vett a szőgyéni küldöttség, ott a Testvériség keresztjénél emlékeztek, mely pontos mása a szőgyéni keresztnek. A Tatára tervezett közös, nagyszabású emlékezést meghiúsította a koronavírus, de a virtuális térben több színtéren összekapcsolódott Tata és testvértelepülései, Szőgyén, Szováta és Magyarkanizsa.

A négy település polgármestere beszélgetett a szétszakítottságról és az együvé tartozásról. A négy ország négy településének harangjai is megszólaltak, egybecsengtek a világhálón.

20 óra 20 perckor a cserkészek meggyújtották az összetartozás tüzét a tájház udvarán. Versekkel, énekkel adóztak a magyar nemzet történelmének. Népes közönség tisztelte meg az őrtüzet, így együtt emlékeztek a 100 évvel történt eseményekre, az összetartozásra, a szebb és boldogabb jövő reményében, s a nap mottójának értelmében: „El akartak temetni minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk.” (Berényi Kornélia)

***

A Trianon-kopjafánál emlékeztek Dunaszerdahelyen

Dunaszerdahelyen több száz emlékező gyűlt össze a Trianon-kopjafánál, hogy a száz évvel ezelőtt történt igazságtalanságra emlékezzen. A rövid kultúrműsort követően Hájos Zoltán polgármester, valamint A. Szabó László és Karaffa Attila alpolgármesterek szóltak az egybegyűltekhez.

A kopjafa tövében mécseseket helyeztek el, és elénekelték a magyar Himnuszt, a Székely himnuszt és a Nélküledet is. (ON)

***

Pereden a Kárpát-medence családjaiért imádkoztak

Pereden a Mátyusföldi Nagycsaládos Egyesület (MÁNCSE) kezdeményezésére 16 óra 30 perckor mintegy 100 másodpercig harangoztak, majd szentmisén vettek részt és 200 személy jelenlétében közösen fohászkodtak a magyar nemzet megmaradásáért.

Ezt követően a jelenlévők lerótták tiszteletüket az aradi vértanúk és Eszterházy János emlékműve előtt, ahol szintén együtt imádkoztak és meggyújtották az örök lángot. A megemlékezés végén elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. (HA)

***

Mécsesgyújtás a nagymagyari Trianon-megemlékezésen

A városháza előtti téren emlékeztek Nagykaposon

A Csemadok Nagykaposi Alapszervezete és a Magyar Közösségi Ház közösen szervezte meg 2020. június 4-én a nemzeti összetartozás napját a városháza előtti téren Nagykaposon.

A trianoni békediktátum 100. évfordulójára rendezett megemlékezésen és koszorúzáson beszédet mondott Petneházy Attila, a magyar kormány magyar–magyar kulturális kapcsolatokért felelős miniszteri biztosa. A rendezvényen közreműködött a Cantabile Kamarakórus. (Nagykaposi Csemadok)

***

Prágában is emlékeztek

Június 4-én harangszóval kezdődött Prágában az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért és a Prágai Magyar Katolikus Plébánia közös szervezésében tartott megemlékezés a nemzeti összetartozás napja alkalmából, amely felett dr. Borsos Miklós, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete vállalt védnökséget.

A megemlékezést Hegedűs Máté nyitotta meg, majd MVDr. Mátis Károly, az Esterházy János Társulás elnöke köszöntötte a résztvevőket, őt a prágai magyarok plébánosa, JCLic. Balga Zoltán követte ünnepi beszédével, majd Boros Miklós, Magyarország nagykövete mondott beszédet.

Az egyik legfiatalabb résztvevő, Veres Simon szavalata után dr. Balla Péter, a prágai Károly Egyetem Társadalomtudományi Karának tanársegéde tartott előadást Trianonról, arról, miért történhetett meg, milyenek voltak az I. világháború előtti magyarországi viszonyok, az akkori nemzetiségi politika, az I. világháború és annak kimenetele, majd az 1919-20 zűrzavaros évek, és milyen elképzeléseik voltak a nagyhatalmaknak.

A megemlékezés a magyar himnusz eléneklésével zárult, amelyet néhány hónapja – egy másik országban – betiltás fenyegetett.

Az egybegyűlteket az Esterházy János Társulás és a magyar plébánia a közösségi teremben megvendégelte, hogy a baráti beszélgetések is hozzájáruljanak az összetartozás érzésének erősítéséhez, majd 20 óra 20 perckor az összetartozás tüze jegyében a résztvevők gyertyát gyújtottak. (Kláris Gyöngyi)

***

Korparancs az összefogás, az együtt, egymásért való cselekvés

A királyhelmeci Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás megemlékezést tartott Trianon 100. évfordulója és a nemzeti összetartozás napja alkalmából a királyhelmeci Bodrogközi Magyar Közösség Házában (BMKH).

A megemlékezés résztvevőit, Pásztor István, a Lorántffy Zsuzsanna BFT elnöke köszöntötte, aki ez alkalomból kifejtette, hogy

az összetartozás eszméje akkor tud kiteljesedni, ha a Bodrogközben és a Felvidéken képesek leszünk az összefogásra, az együtt, egymásért való cselekvésre.

Az emlékműsor keretében fellépett a királyhelmeci Árvalányhaj énekcsoport, Dégner Lilla, a kassai Thália Színház színésznője, Szpisák Gyula, a kassai Thália Színház vezető menedzsere, valamint egy saját költeménnyel Tóth Pósa Mária. Az est zárórészében a jelenlévők elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt.

A megemlékezés a BMKH udvarán zárult az összetartozás mécseseinek meggyújtásával gróf Esterházy János szobránál, valamint egy közösen elmondott Miatyánkkal a magyar nemzet megmaradásáért, megerősödéséért, gyarapodásáért, a bodrogköziek és a felvidékiek összefogásáért. (Horváth Károly)

***

Esőisten is Trianont siratta Füleken

Három hónapja nem esett Füleken és a környékén, de mire összejöttek a fülekiek, mégpedig ugyancsak szép számmal, hogy a 100 évvel ezelőtt aláírt trianoni békeszerződésre emlékezzenek, a viharfelhők is megérkeztek a füleki vár tövében álló magyar közösségi ház fölé. De ezt most senki sem bánta.

„Nagyon jó, hogy végre találkozunk, hiszen az idén még az 1848-as szabadságharcra való márciusi megemlékezés is elmaradt”

– köszöntötte a zsúfolásig megtelt udvaron a résztvevőket (akik között ott volt a város képviseletében Agócs Attila polgármester is) Szvorák Zsuzsa, a Csemadok helyi elnöke, aki a megjelentekkel együtt örült annak is, hogy három hónap múltán végre szájmaszk nélkül válthatott szót rég nem látott ismerőseivel.

„Nem kell beszélni róla sohasem,//De mindig, mindig gondoljunk reá” – Juhász Gyula versének Fekete Gábor általi tolmácsolásával indult a megemlékezés, majd Szvorák Zsuzsa ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy „a trianoni amputációt nem lehet begyógyítani, ezzel szembe kell nézni, viszont erőt kell mutatnunk ahhoz, hogy utódaink száz év múlva is itt ünnepelhessenek majd”.

Külön kiemelte a fiatalok szerepét ebben a folyamatban. S ha már a fiatalokról esett szó, nem kis büszkeséggel mondta el, hogy a nemzeti összetartozás napja tiszteletére meghirdetett „Milyen jó, hogy itt vagyunk” videópályázat győztes alkotása a 15-18 éves korosztályban a füleki Varga Dániel és Gáspár András alkotása lett, amelyet mintegy 600 mű közül választott ki a szakmai zsűri. „Reméljük, hogy a koronavírus végleg a múlté, s az ősz folyamán folyamatosan, a régió minden településén emlékezhetnek a nemzeti összetartozás jegyében” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy október negyedikén Fülekpüspökiben emlékkövet és emléktáblát avatnak majd.

Miután Mihalovics Erika előadásában a jégveréssel kísért szakadó esőben elhangzott a Palóc himnusz, ismételten leleplezték azt a két kopjafát, amely a Nemzetpolitikai Államtitkárság, valamint lelkes helyi önkéntesek, többek között Kovács Zoltán, Ladóczki Vilmos és Benko Pál támogatásával újulhatott meg. Az egyik az összetartozás jegyében, a millennium évében készült, míg a másikat a várostól kapták ajándékba.

Ezt követően a résztvevők átvonultak a református templomba, ahol Miklós István református lelkész emlékezett a száz évvel ezelőtt történtekre. „Szégyenletes, gyalázatos és igazságtalan döntésre emlékezünk a mai napon” – kezdte emlékbeszédét a lelkész, aki kiemelte, Mohács mellett Trianon a magyarság másik nagy tragédiája.

„Trianon nem Isten akaratából következett be, s olyan dolgokért büntettek bennünket, amelyek nem a mi hibánkból történtek” – emelte ki Miklós István, aki beszéde végén József Attila 1922-ben írott Bús magyar éneke című versét idézte: „Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre// S hazáján ha segíthetne, élne mégis mindörökre.”

A füleki megemlékezés késő este ért véget, amikor a fiatalok a többi határon túli magyar településhez hasonlóan őrtüzet gyújtottak a várudvaron. (Gönczi Ivor)

***

Apponyi Albert sírjánál emlékeztek

Éberhard az Apponyi család birtoka, a Tanácsköztársaság idején itt tartózkodott Apponyi Albert, aki 1920-ban védőbeszédben próbálta jobb belátásra bírni a békebírókat a Versailles-környéki békék megkötése előtt. Nem járt sikerrel, de beszéde a híres rétorok közé emelte őt.

Apponyi Albert ősei földjén, Éberhardon nyugszik, ennek tiszteletére a Csemadok országos rendezvényei közül a nemzeti összetartozás napját éppen ebben a csallóközi faluban szokta megtartani, ám az idei évben a járvány miatt csak járási rendezvényt tartottak. Június 1-jén itt ülésezett a Csemadok országos elnöksége. Az elnökség tagjai jelképesen az Apponyi-kápolnában, Apponyi Albert síremlékénél fogadták el nyilatkozatukat majd koszorút helyezetek el és elénekelték nemzeti imánkat.

Június 4-én szentmisével emlékeztek a járás magyarjai, a mise előtt Éberhard harangjai zúgtak.

Zsidó János esperes prédikációjában Isten segítségét kérte a magyarok sorsának jobbra fordulásáért, emlékeztetett a magyarok nagyjaira, akikre méltán lehetünk büszkék.

A mise után Hornyák István, a Csemadok Szenci Területi Választmányának alelnöke mondott köszöntőt, aki történelmi visszatekintésében arra is kitért, ugyan Apponyi Albert védte a magyarság érdekeit a békekötés előtt, de a dokumentumot „Benárd Ágost, a magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere, a küldöttség vezetője és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár írta alá. A választás azért esett rájuk, mivel a rangos és közismert politikusok egyike sem akarta magát kompromittálni az országra nézve végzetes és máig is meghatározó trianoni békeszerződés aláírásával”.

A megemlékezés koszorúzással és himnuszunk eléneklésével ért véget.

***

Dunasápújfalun gyertyát gyújtottak

A Szenci járás számos pontján tartottak megemlékezést, szóltak a harangok, illetve gyertyagyújtással emlékeztek. A maroknyi dunasápújfalusi magyar a templom udvarán lévő, a hősi halottak emlékére állított emlékműnél gyújtott gyertyát a nemzeti összetartozásért. A megemlékezésen Neszméri Tünde, a Csemadok alapszervezetének elnöke felolvasta Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára című művének részletét. „De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” A gyertyagyújtás után az emlékezők elénekelték a Himnuszt, majd meghallgatták a Három Királyok Jöjjön a fény című dalát.

***

Szencen méltóságteljesen emlékeztek

Annak ellenére, hogy néhány szlovák soviniszta meg akarta zavarni a szenci ünnepséget, az méltóságteljesen zajlott. A rendezvény napján közösségi hálón néhányan ellentüntetést szerveztek, nem tudva, hogy mire is készülnek az őslakos magyarok a városban. A megemlékezést a szervezők bejelentették, így amikor a városi rendőrség a közösségi hálón észlelte az ellenakció szervezését, szerencsére a jól oldalra állt. A megemlékezést nem sikerült megzavarniuk.

A program előtt a magyar zenekultúra csodás darabjai szóltak, majd Pongrácz Flóra, a Szenci Közös Igazgatású Magyar Tanítási Nyelvű Középiskola tanára előadta Juhász Gyula Trianon című versét. Az emlékező beszédet Strešňák Gábor, a Szenci Városi Múzeum igazgatója mondta.

„Száz év elteltével a történelemtudomány aránylag pontos képet tár elénk a korabeli elképzelések, tárgyalások, közhangulat alakulásáról. (…) amelyeket olvasva arra a következtetésre juthatunk, hogy a nemzeti narratívák tán nem akadályai a történelmi folyamatok jobb megismerésének, sőt azok kölcsönös figyelembevételével akár a másik iránti empátiára is nevelhetnek”

– mondta Strešňák Gábor.

A beszéd után Szitka Marika énekes előadta a Honfoglalás betétdalát, amit a közönség meghatódva vele együtt énekelt. A gyertyákat sokan azokról a fáklyákról gyújtották meg, melyeket a helyi cserkészek tartottak a megemlékezés alatt.

A program végén Bošňák András káplán az emlékezőkkel együtt elmondta a Trianon századik évfordulójára megfogalmazott imát. Az ima után Isten áldását kérte a magyarság a Himnusz eléneklésével, amit követően a székely Himnuszt is együtt énekelték a szenci és környékbeli magyarok. A megemlékezés után Erdélyi Júlia, a Csemadok Szenci Alapszervezetének elnöke mondott köszönetet mindenkinek, hogy méltósággal zajlott le az emlékezés. (NT)

***

Komáromi járás: „Én megállok e sírkő-dátumon, én nem megyek egy lépést se tovább…”

Komáromban már délelőtt megkezdődtek a trianoni megemlékezések.  Az egyetlen magyar nyelven működő állami felsőoktatási intézmény, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán Juhász György, az egyetem rektora és a kar dékánja Lévai Attila tiszteletes jelenlétében Trianon 100. évfordulója alkalmából ökumenikus istentiszteletet tartottak a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Az egyetem vezetői közös imát mondtak nemzettársainkért Lépes Lóránt atya közreműködésével.

Négy órakor a komáromi Európa-udvarban, Hunyadi János szobránál mécsest gyújtott a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE) képviseletében Kopócs Tibor elnök, valamint Litomericzky Nándor és Csémi Olivér építész.

A szobrot nyolc nemzeti színű szalag díszítette, jelképezve az anyaországot és a hét elcsatolt területet.

Délután, ahogy a Kárpát-medence minden református temploma megszólalt, úgy a kettészakított városban is: hagyományosan a református parókia udvarán gyűlt össze mintegy 150 megemlékező. A harangzúgást követően a Komáromi Jókai Színház volt igazgatója, Tóth Tibor szavalta Juhász Gyula Trianon című versét, majd az egybegyűltek a Concordia vegyes karral közösen énekelték el a Székely himnuszt. Feszty Zsolt, a Te Ügyed Kör elnöke a máig engedély nélküli tianoni emlékmű tövében elmondta, nincs hitelesebb mondat, gondolat az emlékműbe vésett Reményik Sándor-versnél, amelyet négy nappal a trianoni szerződés aláírása után írt. Részlet a versből:

„Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, – dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!
Június 4. 1920.: Én megállok e sírkő-dátumon. Én nem megyek egy lépést se tovább…”

Gelléren és gyertyagyújtást tartott a református egyház és a Csemadok helyi alapszervezete közösen tartott megemlékezést Trianon 100. évfordulója alkalmából, melyen gyertyát gyújtottak az I. világháború hőseinek emlékművénél.

Pathon szintén a Csemadok szervezett megemlékezést, amelyen beszédet mondott Halmann Csilla, a helyi szervezet elnöke, Dunaalmás polgármesterei és Petheő Attila, a Csemadok járási elnöke.

Dunamocson a harangszó után Dobai Sándor lelkipásztor tartott istentiszteletet. Az ezt követő megemlékezésen Tóth Eszter polgármesterasszony és Rácz Kálmán történész mondott beszédet. Majd a múzeumkertben Jókai Andrea, az MKP helyi elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, megkoszorúzták a trianoni emlékművet, ahol a Csemadok énekkara szerepelt. Este a Dunaparton meggyújtottuk az összetartozás tüzét.

Őrsújfalun virág jelezte az emlékezést a falu alapításának emlékhelyén

Bajcson a Csemadok történelmi visszatekintéssel és a Felvidéki Himnusz eléneklésével emlékezett.

Izsán az MKP helyi szervezete és a Csemadok tartott megemlékezést a katolikus templomban.

(Szalai Erika)

***

Szülőföldünk fölé emelkedett a felvidéki zászló Gombaszögön

Elcsendesedett a lelke több száz magyarnak, akik június 4-én népviseletben, magyar zászlókkal, összeszorult torokkal vagy már a reményt is látó hittel gyűltek össze Gombaszögön. A pálos monostorrom tövében ereklyés zászlótartót avattak, régi alapokra helyezve, új felvidéki zászlóval. Az összejövetelt úgy időzítették, hogy pontban 16.32-kor megszólaltak a Szútorból ide mentett harangok, s közben felvonták a felvidéki zászlót.

A szónokok leszögezték, Trianon századik évfordulója egy széttöredezett magyar közösséget talált a Felvidéken. Orosz Örs főszervező, a Sine Metu társulás elnöke úgy véli, az újrakezdéshez közös kiindulópontokra van szükség, ilyen jelkép lehet ez a szobortalapzat-állítás is. (HE)

https://felvidek.ma/2020/06/szulofoldunk-fole-emelkedett-a-felvideki-zaszlo-gombaszogon/

***

 Ipolyságon is fontosnak tartják a közösségi összetartozást és a megmaradást

Ipolysági magyar szervezetek a két évvel ezelőtt az 1938-as bécsi döntésnek emléket állító kopjafánál tartották meg a békediktátumra való megemlékezést csütörtök este.

Megnyitóként Mészáros Attila visszatekintett a nemzeti összetartozás napjának kihirdetésére. Mint mondta: három igen jelképezi a napot, igen a magyar nemzetiségünkre, a magyar iskolára, a szülőföldön való boldogulásra. Emellett hangsúlyozta a közösségi összetartozás fontosságát. „Magyar nemzetiségűek vagyunk, amely számos kötelességet és feladatot hordoz magában” – emelte ki beszédében.

Az emléknapon Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria igazgatója történelmi kitekintőt tartott. Mint jelezte:

Ipolyság és az Ipoly mente perifériára szorult 1920 után, melyből önmagában vergődve próbál napjainkban is felállni. Ugyanakkor a becsületesség és a tisztesség mentén összetart a közösség – tette hozzá.

A rövid megemlékezést a helyi magyar tanintézmények tanulóinak szavalata tette meghittebbé. Az ipolysági szervezők is csatlakoztak az összetartozás tüze kezdeményezéshez, így a kopjafa tövében száz mécsest gyújtottak meg a lenyugvó nap pislákoló fényében. (Pásztor Péter)

***

Nem leszünk albérlők a saját szülőföldünkön – emlékműállítás Ekecsen

Példás közösségi összefogás eredményeként állítottak emlékművet Ekecs-Apácaszakállas községben a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Az emlékezés fájdalma és az összetartozás ereje kovácsolta egységbe a községet, ahol 56 vállalkozó és 13 magánszemély munkásságát és nevét őrzi egy emlékkapszulában a trianoni turulemlékmű.

A közösségi ünnepen Somogyi Alfréd esperes köszöntötte a község lakóit. „Jó oldalon állni a felvidéki magyarnak szinte lehetetlen, mert száz éve a bűn fogalmát azonosítják a népünkkel”. Ahogy az esperes fogalmazott: a büntetés súlya alatt a nemzet szétsodródott, de itt az ideje kimondani, hogy nem bűnös nemzet, hanem dolgos és becsületes, mint a többi nép. „Nem vagyunk senki lábtörlője” – mondta Somogyi Alfréd.

Masaryk és Beneš átverték a naiv nyugatot és a hazugság élteti máig a lopott országot. Megvezetett idegenek fejeztek le egy nemzetet. A többségi nemzet a magyar népre nézve pedig elpirul, mert emlékeznek a hazugságaikra.  „Úriemberek között úgy tisztességes, hogy ha a magyar föld jó volt, akkor legyen jó az én fajtám is” – hangsúlyozta az esperes.

A szlovák népnek kell eldöntenie, hogyan akar viszonyulni a magyarokhoz, mert őshonos nemzet lévén joga van, míg vendég csak az lehet, aki bevándorolt.
Június 4-e nemcsak a gyászé, hanem az összetartásé, hiszen nem vagyunk egyedül, rést tudtunk ütni az összetartozásunk erejével.

„Úgy lehessen élni, ahogy az emlékmű elkészült: nem mások ellen, hanem önmagunkért. Nincs benne bántó gondolat, államellenesség, azért fontos, mert a miénk” – zárta gondolatait az esperes.

„Akinek a gyökerei erősek, az erőt tud belőle meríteni

– fogalmazott Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke az emlékünnepségen.

Trianon szerinte nem gyásznap, mert csak azt gyászolják, aki meghal. A Magyar Királyságot  felszámolták, de nem halt meg, benne van a szívünkben és a lelkünkben. Rajtunk múlik, hogy teszünk-e érte.

Berényi kiemelte, el kell mondani, miként akarunk építkezni annak érdekében, hogy magyar közösségünk megmaradjon és az emberek büszkén vallják: magyarok vagyunk.Trianon kapcsán érteni kell a múltat és törekedni kell arra, hogy megértessük magunkat a többségi nemzettel. „Párbeszéd formájában meg kell értetni a szlovákokkal, hogy nekünk, magyaroknak mi a fontos. Ezt nekünk kell szorgalmazni, mert ez az egyedüli lehetőség. Rajtunk múlik a jövőképünk, erőt és irányt kell adnunk a magyar nemzet fennmaradásához” – hangsúlyozta.

Polák László, Ekecs-Apácaszakállas község polgármestere hálás szívvel köszönte meg a vállalkozóknak és a lakosságnak, hogy példaértékű közösségi összefogással, Németh Frigyes helyi vállalkozói és családja ötletei alapján megalkották a múltjuk egy darabját.
Cseh Gábor nemesócsai szobrász munkája közadakozásból készült.

A kegyhelyen összegyűltek a megemlékezés alatt Kovács Koppány és Bertók István műsorát hallhatták.

***

Ipoly, az összekötő kapocs

Az egykoron településeket és a magyar közösséget összekötő Ipoly-hidak hídfőihez tervezett megemlékezést a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján a nagykürtösi járásbeli öt magyar településen a szomorú évfordulóra emlékezve nemzeti színű szalagot lőttek át az anyaországi folyópartra. Mindez jelezte: ha a határok el is választanak minket, az Ipoly összekötő kapocs maradt a magyar közösségek számára.

Tudósításunk és fotóink megtekinthetők itt:

https://felvidek.ma/2020/06/trianon-100-ipoly-az-osszekoto-kapocs/

***

És mégis itt vagyunk! – köszönet azoknak, akik erősítették Kassa és környéke magyarságát

Trianon századik évfordulóján egy maroknyi kassai gyűlt össze a domonkosok templomának bejáratánál a Csemadok kassai szervezete meghívására, hogy emlékezzen a száz évvel ezelőtt Magyarországot ért egyoldalú döntésre, mely Közép-Európa népeit tönkretette.

Hanesz Angelika pedagógus röviden üdvözölte a jelenlevőket.

„Száz éve nagyot fordult itt a világ kereke. És mi mégis itt vagyunk! Köszönet mindenkinek, aki ez idő alatt erősítette Kassa és környéke magyarságát. Mi itt itthon vagyunk, magyarul szólunk, gondolkodunk, énekelünk és imádkozunk. Száz év után is érezzük, hogy összetartozunk és egy nemzet része vagyunk. Kívánom, hogy ez a közösség ne csak az emléknapok és ünnepnapok alkalmával tartson össze. Külön szeretettel és tisztelettel köszöntöm Balog Zsókát és Kováts Marcellt, akikkel ma együtt muzsikálhatunk és énekelhetünk. Közönségük legyen éneklő közönség!”

A népzenészek citerán, majd dudán régi nótákat játszottak, melyeket a 70-80 kassai magyar velük együtt dúdolt, miközben körülöttünk zajlott a piaci árusítás a Domonkos téren. Negyven percig tartott a visszaemlékezés. Az időjárás is kegyes maradt, csak azután kezdett cseperegni az eső. Az emberek azonban még egy darabig a helyszínen maradtak és beszélgettek. (Balassa Zoltán)